193430. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új peném-származékok előállítására

193430 bázist, így diizopropil-etil-amint vagy trietil­­-amint, vagy szervetlen bázist alkalma­zunk. A tiol reakcióképes származékát, pél­dául alkálifém-sóját, előnyösen nátrium- vagy káliumsóját is alkalmazhatjuk. A C) eljárást általában oldószerben, példá­ul esetleg vizet tartalmazó szerves oldószer­ben, így acetonitril és víz elegyében, vagy vízmentes szerves oldószerben, így tetrahidro­­furánban, etiléterben vagy dioxánban végez­zük. A reakciót általában bázis, így szerves bázis, például trietil-amin, vagy gyakrabban szervetlen bázis, például nátrium-hidrogén­­-karbonát jelenlétében hajtjuk végre. A reak­cióhőmérséklet kb. —10 és 45°C, például 10 és 45°C között változik, előnyösen szoba­­hőmérséklet (25°C). Előnyös L kilépőcsoport a halogénatom, jpéldául jódatom, a trifluoracetát és tri­­(fenil-foszfénium-oxi-csoport. A D) eljárásnak megfelelően a VI képletü vegyület gyűrűzárá­sát az 58317 számmal közzétett európai szabadalmi bejelentésben leírtak szerint iners oldószerben, például aromás szénhidrogénben, így benzolban, toluolban, alifás éterekben, így dietil-éterben és dipropil-éterben, gyűrűs éterekben, így dioxánban és tetrahidrofurán­­ban, és halogénezett szénhidrogénekben, így metilén-kloridban vagy kloroformban végez­zük. A gyűrűzárási reakciót általában 20 és 80°C, gyakran 40 és 60°C közötti hőmérsék­leten hajtjuk végre, a komponenseket 6 és 24 óra között változó időtartamig hagy­juk reagálni. Alkalmas háromértékű szerves foszfor­­vegyületek a gyűrűs és/vagy nem-gyűrűs trialkil-foszfitok, triaril-foszfitok és vegyes aril-alkil-foszfitok vagy foszforamidok. Az előnyös háromértékű szerves foszforvegyü­­letek a trialkil-foszfitok, a legelőnyösebb a trietil-foszfit. A találmány szerinti eljárásokban a IVa és IVb, a II és VI képletű vegyületek, va­lamint az A) eljárás kiindulási penem-szár­­mazékának karboxicsoportját általában védjük. így például a C) eljárás elkilezési reakciója a találmány szerinti vegyület karboxi-védett származékát eredményezi, amely védőcsoportot azután el kell távolítani. Az azetidinongyűrü 3-as helyzetéhez kapcso­lódó hidroxi-etil-csoport hidroxilcsoportját is védhet j ük. A találmány szerinti eljárásban azok az alkalmas hidroxil-védőcsoportok, amelyeket a béta-laktám vegyületek körében ilyen célra általában alkalmaznak, is amelyeket elemi cinkkel vagy más kényelmes módszerrel köny­­nyen eltávolíthatunk. Előnyös hidroxil-védő­­csqportok a triklór-etil-oxi-karbonil-, di­­metil-(terc-butil)-szilil-, ß-trimetil-szilil-etoxl­­-karbonil- és trimetil-szilil-csoport. A tri­­metil-szilil-csoport különösen előnyös, és enyhe savas körülmények között, így vizes ecetsavban eltávolítható. 3 A megfelelő karboxi-védőcsoportok azok,, amelyeket a penem-származékok körében ál­talánosan használnak, és amelyeket hagyomá­nyos körülmények között eltávolíthatunk anél­kül, hogy a penem molekulában jelenlévő más funkciós csoport reakcióba lépne, ilyen példá­ul az allil-, p-nitro-benzil- és triklór-etil­­csoport. Az előnyös karboxi-védőcsoport az allilcsoport. Egy védett karboxilcsoport védőcsoportját hagyományos módon, a védőcsoporttól füg­gően választott körülmények között távolítjuk el. Az előnyösként említett allilcsoport el­távolítása katalitikus körülmények között, általában bázis jelenlétében, a s^ját, 0013663 számú nyilvánosságra hozott európai szaba­dalmi bejelentésünkben leírt módszerrel való­sítható meg. így az allilcsoportot előnyösen alkalmas aprotikus oldószerben, például tet­­rahidrofuránban, dietil-éterben vagy metilén­­kloridban, alkálifém-alkil-karboxiláttal, elő­nyösen kálium- vagy nátrium-2-etil-hexanoát­­tal (közvetlenül a penem-alkálifémsó, előnyö­sen a nátrium- vagy káliumsó keletkezése közben) vagy karbonsavval, előnyösen 2-etil­­hexánsavval (a szabad penemsav keletke­zése közben) és egy palládium-vegyület és trifenil-foszfin elegyével — ez utóbbit kata­lizátorként alkalmazzuk — távolíthatjuk el. A fenti sók előállítása a béta-laktám vegyü­letek, így a penicillinek, cefalosporinok és penemek sóinak előállítására szokásos mód­szerekkel történhet. Sót képezhetünk az allil­csoport fenti módon végzett eltávolításával, vagy például a szabad sav és fémvegyü­­letek, így alkalmas karbonsavak alkálifém­sóinak reakciójával, vagy ammóniával vagy alkalmas szerves aminnal, amikor is a sóképző ágenst előnyösen sztöchiometriai mennyiség­ben vagy kis feleslegben alkalmazzuk. A ve­gyület savaddíciós sóit a szokásos módon, például a találmány szerinti vegyületnek sav­val vagy megfelelő anioncserélő reagenssel való reakciójával állíthatjuk elő. A találmány szerinti vegyületek optikai­lag aktív formáit akkor kapjuk, ha kiindulási anyagként optikailag aktív anyagot haszná­lunk. A találmány szerinti vegyületek sztereoizo­­mer elegyek, így racém vagy diasztereomer elegyek formájában is előállíthatok. Például, ha a kiindulási vegyület egy racém elegy, az 5R,6S,8R-izomert a tükörképi enantiomer­­rel, azaz az 5S,6R,8S-izomerrel azonos meny­­nyiségben kapjuk. Kívánt esetben a sztereo­­izomer elegyeket standard módszerekkel el­választhatjuk. Két enantiomert például opti­kailag aktív vegyületekkel, így (—)-brucin­­sóval vagy (+)- és (—)-efedrinsóval frak­­cionált kristályosítással elválaszthatunk. Az A) eljárásban használt I általános kép­­letü vegyületet a 13662 számú nyilvános­ságra hozott európai szabadalmi bejelentés­ben leírt módon, azaz egy X általános kép­letű vegyület — ebben a képletben R adott esetben védett hidroxi-etil-csoport, Pr és Pg 4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents