193409. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-[N-ciklohexil-4- (2-oxo-1,2,3,5-tetrahidroxoimidazo- [2,1-b]kinazolin-7-il)-oxi-alkán-karboxamidil] -alkánsavak előállítására

193409 ben a gyűrűrendszer atomjainak számozá­sát is feltüntettük. Ebben a leírásban a találmány szerinti új vegyületek szerkezetét csak a csatolt rajz szerinti (IA) általános képlettel ábrázoljuk. Meg kell azonban jegyezni, hogy az (IA) álta­lános képletű vegyületek több lehetséges tauto­mer alakban is létezhetnek; ezeket a tautomer átalakulásokat az (IC) alatti képletek szem­léltetik. A vegyületek e tautomer alakok bár­melyikében való előállítása is a jelen talál­mány részét képezi. A találmány szerinti eljárással előállítha­tó hatóanyagokat bármely, a ciklikus AMP­­-foszfodieszteráz-inhibitorok esetében szoká­sos módon alkalmazhatjuk a gyógyászatban. A gyógyászati alkalmazás történhet orális, parenterális vagy egyéb szisztémás úton vagy aeroszol alakjában is. A beadás szándékolt módjától függően szilárd, félszilárd vagy folyékony készítmé­nyek, például tabletták, végbélkúpok, drazsék, kapszulák, porok, folyadékok, szuszpenziók alakjában állíthatjuk elő a találmány szerinti hatóanyagokat tartalmazó készítményeket, célszerűen az egyszeri beadásra alkalmas pontos dózist tartalmazó adagolási egységek­ként. A gyógyászati készítmény az (IA) álta­lános képletű hatóanyag vagy gyógyászati szempontból elfogadható sója mellett a gyógy­szerészeiben szokásos vivőanyagot és/vagy segédanyagokat, adott esetben valamely egyéb gyógyhatású anyagot is tartalmazhat. Orális beadás céljaira a hatóanyagot va­lamely nem-toxikus, gyógyszerészeti célokra alkalmas minőségű vivőanyaggal, például keményítővel, tejcukorral, mannittal, glü­kózzal, szacharózzal, 'magnézium-sztearáttal, szacharin-nátriumsóval, talkummal, cellulóz­zal, magnézium-karbonáttal vagy hasonlókkal való összekeverés útján alakítjuk tabletákká, drazsékká, porokká vagy folyékony vivőanya­gok alkalmazásával oldattá, .szuszpenzióvá vagy hosonlókká. Elkészíthetők az ilyen készítmények a hatóanyagot késleltetetten vagy időben elnyújtottan felszabadító alak­ban is. A gyógyászati készítmények példá­ul 10—95%-os, előnyösen 25—70% hatóanya­got tartalmazhatnak. Parenterális beadás céljaira szubkután, intramuszkuláris vagy intravénás beadásra alkalmas injekciós készítményeket állíthatunk elő. Ezekben a hatóanyag a szokásos ala­kokban, oldat, emulzió vagy szuszpenzió alakjában lehet, de készíthetünk a hatóanya­got szilárd alakban tartalmazó injekciós készítményeket is, amelyekben a hatóanya­got közvetlenül az injekció beadása előtt kell oldani. Vivőanyagként az ilyen folyékony készítményekben víz, sóoldat, dextrózoldat, glicerin, etanol vagy hasonlók alkalmazha­tók. Az ilyen készítmények is tartalmaz­hatnak kisebb mennyiségben különféle segéd­anyagokat, például nedvesítő- vagy emul­­geálószereket, pH-szabályozó puffereket és hasonlókat, például nátrium-acetátot, szorbi­­tán-monolaurátot, trietanol-amint stb. 3 A parenterális beadás újabban szokásos módja a hatóanyagot lassan vagy késlel­tetetten felszabadító készítmények implantá­ciója, amellyel az állandó adagolási szint huzamos ideig fenntartható. Ilyen, például a 3 710 795 és 3 773 919 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett módon előállítható készítmények alakjában is kiszerelhetők a találmány szerinti ható­anyagok. A rektális beadás céljaira szolgáló vég­bélkúpok a szokásos kötő- és vivőanyagok­kal, például polialkilén-glikolokkai vagy tri­­gliceridekkel készíthetők el. Az ilyen végbélkú­pok a hatóanyagot 0,5—10%, előnyösen 1 — 2% mennyiségi arányban tartalmazhatják. A találmány szerinti hatóanyagok ada­golandó mennyisége természetesen függ a kezelt beteg állapotától, a megbetegedés mértékétől, a beadás módjától, az orvos megítélésétől, valamint attól is, hogy a gyógy­szert a vérlemezkék aggregációjának gátlá­sára, szívműködési zavarok gyógykezelésére, vagy tumorok fejlődésének gátlására ki­­vánjuk-e alkalmazni. Minden esetben szük­séges, hogy a gyógyszerkészítmény a ható­anyagot a kívánt terápiás hatás kifejtésére elegendő mennyiségben tartalmazza, egy­magában vagy az említett, önmagukban is­mert és szokásos vivőanyagok és/vagy segéd­anyagok kíséretében. A találmány szerinti eljárással előállít­ható (IA) általános képletű vegyületek közül elsősorban azok előnyösek, amelyek képleté­ben m = 1 vagy 2 és n = 3 vagy 4. Különösen előnyösek azok a vegyületek, amelyek (IA) általános képletében m=l, n=3 vagy 4. A fenti meghatározásnak megfelelő (IA) álta­lános képletű vegyületek a találmány értel­mében hidroxi-2-nitro-benzaldehidból kiindul­va állíthatók elő, amelyet az alkil-oldallánc­­nak a benzolgyűrűre bevitele céljából va­lamely (D-halogén-alkil-észterrel reagálta­­tunk. Az észtert azután hidrolizáljuk, a meg­felelő savkloriddá alakítjuk át és ezt a kívánt terméknek megfelelő szekunder a-aminosav­­-észterrel vagy amiddal reagáltatjuk. Az alde­hid-funkciót tartalmazó amidot azután vala­mely oc-aminosavval vagy ennek sójával reagáltatjuk, és ezt követően folytatjuk le a gyűrűzárást cián-halogenid és bázis al­kalmazásával. Az (IA) általános képletű vegyületeknek a találmány szerinti előállítási módjait a csa­tolt rajz szerinti reakcióvázlatok szemlélte­tik. Ezeken a reakcióvázlatokon az általá­nos jelek jelentése — amennyiben más megad­va nincsen — megfelel a fenti meghatározá­soknak; Z általában rövidszénláncú alkoxi­­csoportot vagy aminocsoportot, X klóratomot, R alkilcsoportot képvisel. AZ (A) reakcióvázlat szerinti eljárásban kiindulási anyagként alkalmazott (1) képletű szubsztituált fenol ismert vegyület, amely például az Aldrich Chemical Co. (Milwaukee, Wisconsin) cégtől szerezhető be. Ezeket a ki-4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents