193406. lajstromszámú szabadalom • Eljárás affinitás-szorbensek előállítására

B - NH2 (III) — a képletben B jelentése a fenti — olyan vé­dett származékát kapcsoljuk, amely az összes jelenlévő aminocsoportot (a terminális amino­­csoport kivételével) és adott esetben a jelen­lévő heterociklusos amino-, hidroxil- és/vagy karboxilcsoporto(ka)t is savval lehasítható védőcsoporttal védett állapotban tartalmazza, és a) ha P poliszacharid-típusú hordozót je­lent, a gélt acetonos és dikiór-metános keze­léssel vízmentesítjük, a védőcsoportokat di­kiór-metános közegben trifluor-ecetsavval lehasítjuk, és a kapott terméket csökkenő ace­­tontartalmú aceton — víz eleggyekkel, végül vízzel kezelve rehidratáljuk, vagy b) ha P akril-kopolimert jelent, a védőcso­portokat savas kezeléssel lehasítjuk, és a gélt mossuk és szárítjuk. A leírásban és az „aminosav" megjelö­lésen amíno-karbonsavakat, azaz -NH2 és -COOH csoportokat egyaránt tartalmazó ve­­gyületeket értünk, amelyek a -COOH és -NH2 csoportokat hordozó szénhidrogén-vázon adott esetben további funkciós csoportokat, így pél­dául hidroxil-, amino-, karboxil-, alkil-tio-, hidroxi-alkil- vagy szulfonsav-csoportokat » is hordozhatnak. Az aminosavak közül pél­daként a következőket soroljuk fel: lizín, ar­­ginín, aszparagin, glutamin, aszparaginsav, glutaminsav, cisztin, cisztein, metionin, gli­­cin, fenil-alanin, az aromás gyűrűn alkil-, hidroxil-, szulfonsav-, amino- vagy nítrocso­­porttal szubsztituált fenil-alanin-származé­­kok, alanin, valin, leucin, izoleucin, hisztidin, triptofán, prolin, tirozin, ornitin, e-amino-kap­­ronsav, szarkozin, y-amino-vajsav, a-amino­­-vajsav, p-amino-benzoésav és az aromás gyű­rűn alkil-, hidroxil-, szulfonsav-, amino- vagy nitrocsoporttal szubsztituált származékai, O-metil- vagy O-etil-tirozin stb. A leírásban és az igénypontsorozatban a „neurotranszmitter-karbonsavak" megjelölé­sének az aminocsoportot hordozó szénatomon i karboxilezett (azaz NH2-Ç-COOH terminális molekularészt tartalmazó) neurotranszmit­­tereket értjük. A neurotranszmitterek az in­gerületveszteségben jelentős szerepet játszó vegyületek, amelyek az élő szervezetben fe­hérjealkotó aminosavak enzimes átalakúlása révén képződnek úgy, hogy az enzimes át­alakulás első lépésében a kiindulási amino­­sav-molekulába új szubsztituensek (rendsze­rint hidroxálcsoportok) épülnek be, majd a második lépésben a szubsztituált aminosav­­-molekula enzimes úton dekarboxileződik. A neurotranszmitterek közül példaként az ad­renalint, noradrenalint, dopamint és szero­­tonint említjük meg. A (II) általános képletű polimer hordozók közül az akril-kopolimerek kereskedelemben kapható, ismert termékek. Ezek közül pél­daként az Akrilex C-t (akril-amid, N.N’-me­­tilén-bisz-(akril-amid) és akrilsav kopolimer­­je) említjük meg. Azokat a (II) általános kép-3 letű vegyületeket, amelyekben P az affinitás­­kromatográfiában szokásosan felhasznált, is­mert poliszacharid típusú hordozót (például agarózt, cellulózt, dextránt, karboxi-metil­­-celluiózt vagy karboxi-etil-cellulózt — cél­szerűen agarózt vagy cellulózt —) jelent, is­mert módon állítjuk elő úgy, hogy a polisza­­charidot brómciánnal, majd aminosavval rea­­gáltatjuk. Az utóbbi vegyületek előnyös kép­viselői a karboxi-hexil oldalláncot tartalma­zó poliszacharidok, így a karboxi-hexil-aga­­róz. A (III) általános képletű aminosavak, il­letve peptidek védett származékait az amino­sav- és peptidkémiában önmagukban ismert módszerek valamelyikével állítjuk elő. Az aminocsoportokra savval lehasítható védőcso­portokként például terc-butil-karbonil- vagy a,a’-dimetil-3,5-dimetoxi-benzil-oxi-karbonil­­-csoportot vihetjük fel. Adott esetben a mole­kula egyéb jelenlévő reaktív csoportjait — így például a hidroxil-, karboxil- vagy hete­rociklusos aminocsoportokat — is védhetjük savval lehasítható védőcsoportokkal. A hidr­­oxilcsoportok védelmére például terc-butil­­-csoportot, a karboxilcsoportok védelmére ugyancsak terc-butil-csoportot vagy más al­kalmas savérzékeny karboxil-védőcsoportot, míg a heterociklusos aminocsoportok vé­delmére például terc-butoxi-karbonil-csopor­­tot vagy más alkalmas savérzékeny amino­­-védőcsoportot használhatunk. Ezeket a to­vábbi reaktív csoportokat csak akkor kell vé­denünk, ha a kapcsolási reakció során szabad állapotban mellékreakciókat idéznének elő. A (III) általános képletű neurotranszmit­­ter-karbonsavak (azaz az aminocsoportot hordozó szénatomon karboxilezett neuro­transzmitterek) védett származékait ismert módon állítjuk elő. Ha a poliszacharid-típusú hordozóanyag­ból indultunk ki, a gélt a védőcsoportok le­­hasítása előtt vízmentesítenünk kell. A víz­mentesítéshez acetont, aceton - diklór-me­­tán elegyeket, illetve diklór-metánt haszná­lunk. A kapott vízmentes gélt ezután diklór-me­­tános közegben trifluor-ecetsavval kezeljük. Ebben a lépésben a védőcsoportok a gélszer­kezet károsodása nélkül távolíthatók el. A savas kezelés után a gélt kimossuk, majd nö­vekvő mennyiségű vizet tartalmazó vizes ace­­tonnal, végül vízzel kezelve rehidratáljuk. A rehidratált gélt szokásos körülmények kö­zött, antioxidánst és gombaölőszert tartal­mazó vizes pufferoldatban, fénytől védve, hű­vös helyen tároljuk. Ha akril-kopolimer hordozóból indulunk ki, a gél vízmentesítésére nincs szükség. Mint­hogy ez a kopolimer savakra lényegesen ke­vésbé érzékeny a poliszacharidoknál, a védő­csoport lehasítására savként más erős savat, például 1,5 N vizes sósavoldat és ecetsav ele­­gyét is használhatjuk. A savas kezelés után a gélt mossuk és szárítjuk. 4 193406 5 IQ 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents