193377. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pentaeritrit-tetraglicidil-éter előállítására

193377 1 A találmány tárgya energiatakarékos gyártási eljárás epoxigyanták aktív hígító­jaként használható pentaeritrit-tetraglicidil­­-éter előállítására szinergetikus hatású katali­zátor rendszer alkalmazásával. Az epoxigyantákhoz alkalmazható úgy­nevezett aktív hígítók általában kis viszkozi­tású epoxivegyületek, amelyek az epoxi­gyantához keverve annak tulajdonságait mó­dosítják. Közös jellemzőjük, hogy a gyanta­­rendszer keményedése során kialakuló tér­hálóba kémiailag is beépülnek. A gyantarend­szerek tulajdonságait módosító hatásuk szem­pontjából legalapvetőbb az, hogy azok visz­kozitását csökkentik. Ez természetesen egyéb tulajdonságok megváltozását is maga után vonja: megváltozhat a feldolgozhatóság ide­je, nedvesítési tulajdonságok, a kikeményedetí rendszer mechanikai tulajdonságai, a kike­­ményedett rendszer hőállósága és különféle vegyületekkel szembeni ellenálló képessége is. A molekulánként egyetlen epoxicsoportot tartalmazó aktív hígítók a térhálóban mindig lazító hatású, lánczáró vegyületek. Bevitelük fő célja a rendszerek viszkozitásának csök­kentése és a nedvesítő képesség növelése. Az alapgyanta tömegére vonatkoztatott 5-25 tömeg%-ban való alkalmazásuk lehetővé te­szi az epoxigyanta rendszerek nagyobb mérvű töltését ásványi töltőanyagokkal. Az aktív hígítót tartalmazó rendszerek kötésideje általában hosszabb, mint a módosítatlan epo­xigyantáé. Ez előnyös lehet olyan esetekben, amikor a feldolgozás művelete viszonylag hosszú időt igényel. Az aktív hígítót is tartal­mazó kikeményedett rendszer általában lá­­gyabb, kevésbe rideg, mint a módosítás nél­küli epoxigyanta alapú rendszer. Ismertek a molekulánként kettő, vagy több epoxicsoportot tartalmazó aktív hígítók is, ezek hatása még több irányú, s jellemzőjük, hogy bizonyos esetekben még fokozhatják is a rendszer reakcióképességét. Az epoxigyantákhoz alkalmazott aktív hígítók általában technikai tisztaságú termé­kek, amelyeknek anyagi jellemzői nagy mér­tékben függenek alőállításuk módjától. A jel­lemzésükre használt legfontosabb paramé­terek az epoxitartalom, a viszkozitás és a hid­­rolizálható klórtartalom. Ezek a tulajdonsá­gok egymástól rendszerint nem teljesen füg­getlenek, értéküket döntően befolyásolja az előállításukra alkalmazott technológia. Az aktív hígítók fontos csoportját alkot­ják azok a vegyületek, amelyek kémiailag al­koholok glicidil-éterei. Alkoholok glicídil-éte­­reinek előállítására számos eljárás ismeretes. Az ipari jelentőségű eljárások két alapvető módszerre választhatók szét. 1. Az alkoholból egyetlen technológiai lé­pésben képzik a glicidil-étert erős lúg és bá­­zíkus katalizátor jelenlétében. 2. Az alkoholt először savas katalizátor jelenlétében epiklórhidrinnel reagáltatják, ek­kor addíciós reakcióban klórhidrin-éter kép­ződik. A klórhidrin-éterből az oxirángyűrut 2 sósav lehasításával alakítják ki: ez lúgos közegben könnyen végbemenő folyamat. A kétlépéses eljárásban az első, addíciós lépéshez alkalmazott katalizátor lehet kén­sav, p-toluol szulfonsav, bór-trifluorid, ón­­-tetraklorid, titán-tetraklorid, alumínium-tri­­klorid, vagy egyéb Lewis-féle sav. Lewis-féle savval katalizált eljárást ismer­het a 4 110 354 számú amerikai egyesült ál­­'amokbeli leírás és az 505 084 számú svájci szabadalmi leírás. Ezekben az eljárásokban mindig csak egyetlen L.ewis-sav vegyületet használnak katalizátorként - leginkább bór­­trifluoridot. A svájci szabadalmi leírás szerinti eljá­rásban a pentaeritrit-tetraglicidil-éter előál­lításánál a pentaeritrit és az epiklórhidrin ad­­dícióját dioxán oldószer jelenlétében valósít­ják meg. A reakció indítása előtt tehát a pentaeritritet feloldják, és az addíciót, majd a dehidroklórozást folyadék fázisban vitele­­zik ki. Ezeknél az eljárásoknál az egyértékű alko­holok klórhidrin éterének előállításakor az alkoholból az epiklórhidrínhez képest mólfe­lesleget visznek be, majd az alkohol felesle­gét a klórhidrin-éterből desztillációval távo­­lítják el. A klórhidrin-éterből az epoxivegyületet vizes nátrium-hidroxid, káfium-hidroxid, vagy alkáliföldfém-hidroxid oldattal alakítják ki, de többértékű alkohol kiindulási anyag eseté­ben igen gyakran alkalmaznak finoman po­rított alkáli-aluminátot, -cinkátot vagy -szi­­likátot is vízmentes oldószeres közegben. Ez tűnik ki a 2 538 072 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásból is. A dehid­­roklórozás oldószer nélkül, vagy vízzel nem elegyedő oldószeres közegben is végezhető, pl. halogénezett szénhidrogénekben, benzol­ban, toluolban. A vizes lúgoldatokat felhasználó techno­lógiáknál a nyers végtermék vagy annak ol­data a vizes, lúgos sólétől fázisszétválasz­tással elkülöníthető. A szerves fázist ezután semlegesítik, vízmentesítik, majd szűréssel vagy desztillációval tisztítják. A pentaeritrit-glicidil-étert 1 mól pentaerit­rit és 4 mól l,2-epoxi-3-klór propán (epiklór­­hidin) reakciójával állítjuk elő a két kiindu­lási anyag addíciójával, majd az azt követő dehídroklórozással. \ két lépésben történő előállítás kémiai sémáját az 1. reakcióegyenlet írja le. E mel­lett a fő reakció mellett azonban megindul egy vele konkurens másik reakció is, amely a már képződött klórhidrin-éter hidroxilcso­­portja és a frissen beadagolt 1,2-epoxi-3-klór­­propán közötti éterképzés. Ebben a reakció­ban tehát olyan polimer klórhidrin-éterek ke­letkeznek, amelyeknek csak egyetlen láncvégi klórhidrin-csoportja dehidroktórozható. Ezt a mellékreakciót a 2. reakcióegyenlet ismer­teti. Az így előállított végtermék az 1. reak-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents