193312. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-bicikloheptil- és N-bicikloheptinil-imidazol-származékok és az ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

193312 Az Ann. 566, 1 és 27 oldalon (1950) talál­ható közleményekben megadott módszer sze­rint R1, R2-szubsztituált pentafulvének és megfelelően szubsztituált olefinek — így az akrilsav, akrilsav-észterek, akrilnitril, a-klór­­-akrilnitril, metil-vinil-keton és más elektron­­szegény olefinek oldószer nélkül vagy valami­lyen oldószer jelenlétében célszerűen 20— 80°C hőmérsékleten reagáltatva dicikloheptén­­származékokká alakulnak. Azt a (VI) általá­nos képletű biciklohepténszármazékot, ahol R1 és R2 jelentése a fentiekben meghatározott, és X hidrogénatomot vagy 1—4 szénatomos alkilcsoportot jelent, úgy állítjuk elő, hogy a fenti reakciót akrilsavval vagy egy megfelelő akrilsav-észterrel játszatjuk le. Ez az átala­kulás sokkal gyorsabban megy végbe, mint ahogyan az Ann. 566, 1 oldalán található köz­lemény leírja. A reakció időtartama legtöbb­­nyire néhány órától néhány napig terjed. A biciklus felépítéséhez alkalmazott fulvé­­neket irodalomból ismert eljárások szerint kaphatjuk [Adv. in Alicyclic Chem. 2, 59 (1968)]. Az a) eljárás végrehajtásához különösen alkalmasak a (VI) általános képletű vegyüle­­tek, amelyeket valamilyen redukálószerrel, például komplex fémhidriddel, így lítium-[tet­­rahidrido-aluminát]-tál redukálunk a megfe­lelő alkohollá. Olyan (II) általános képletű alkoholokhoz, ahol A jelentése egyszerű vegyértékkötés, és n értéke 1, ismert módon végrehajtott hidro­­génezéssel juthatunk. Olyan (II) általános képletű alkoholok előállítása céljából, ahol n értéke 0, és A egy­szerű vegyértékkötést jelent, úgy járunk el, hogy egy (VII) általános képletű ketont — ahol R1 és R2 jelentése a fentiekben meghatá­rozott — például lítium-[tetrahidrido-alumi nát]-tal a kívánt alkohollá redukálunk. Ha egy (VII) általános képletű ketont szer­ves fémreagenssel—például (EtO)2POCHNa- COX általános képletű reagenssel — vagy (CgH5)3P=CH-(CH2)n.2-COX általános kép­letű Wittig-reagenssel reagáltatunk, akkor (VIII) általános képletű vegyületet kapunk, ahol X alkálifém-kationt vagy 1—4 szénato­mos alkilcsoportot jelent. Az alkohollá történő redukció a fentiek szerint hajtható végre. Az ezt követő hidrogénezés csak az oldalláncban lévő kettős kötést érinti. Az endociklúsos kettős kötés (amikor A kettős kötést jelent) hidrogénezése elvben a szintézis bármely lépésében lehetséges, elő­nyösen azonban a cikloadduktumon [azaz a (VI) általános képletű vegyületeken] vagy az (I) általános képletű imidazolszármazékokon végezhető. Ez az eljárásmód ismert. Katali­zátorként például csontszénre lecsapott pal­ládiumot alkalmazhatunk, amely például 5% fémpalládiumot tartalmaz. így olyan talál­mány szerinti vegyületeket kapunk, amelyek­ben A egyszerű vegyértékkötést jelent. 3 Azoknak az (1) általános képletű vegyüle­­teknek az előállítása, amelyek az imidazollal szubsztituált oldalláncban karbonil- vagy hidroxilcsoportot tartalmaznak (ahol tehát B jelentése -CO- vagy -CHOH-csoport) a b) el­járás szerint történik. A kiindulási anyagként alkalmazott (V) általános képletű halogenide­­ket ismert módszerekkel állíthatjuk elő. Az Ann. 566, 27 (1950) helyen leírt metil-ketont kinetikailag kontrollálva szilil-enol-éterré ala­kítottuk [J. Org. Chem. 34, 2324 (1969)] és az így kapott terméket brómoztuk (Synthesis 1976, 194). A találmány szerinti imidazolszármazékok­­hoz úgy jutunk, hogy a megfelelő halogénve­­gyületet valamilyen poláris szerves oldószer­ben — így dimetil-formamidban, dimetil-szulf­­oxidban, tetrahidrofur-ánban vagy rövid szén­láncú alkoholokban — 0°C és 100°C közötti hőmérséklettartományban, előnyösen szoba­­hőmérsékleten legalább kétszeres mennyiségű imidazollal vagy imidazol-nátriumsóval rea­­gáltatjuk. Az így kapott keto-imidazol-szár­­mazékot (ahol B -CO- csoportot jelent) kívánt esetben a megfelelő alkohollá (ahol B -CHOH- csoportot jelent) redukálhatjuk. E redukció céljára legcélszerűbb a komplex fémhidridek, így lítium-[tetrahidrido-aluminát] vagy nátri­um-[tetrahidrido-borát] alkalmazása megfe­lelő oldószerben. A legtöbbnyire olajszerű formában kapott (I) általános képletű imidazolszármazékok savaddíciós sókká alakíthatók. E célra az ösz­­szes olyan savak számításba vehetők, amelyek fiziológiai szempontból elfogadható sók kép­zésére alkalmasak. Ilyen savak egyrészt szer­vetlen savak, például a sósav, salétromsav és kénsav, másrészt szerves savak, így az egy­­bázisú vagy kétbázisú szerves savak, különö­sen az olyan karbonsavak, amilyen az ecet­sav, borostyánkősav vagy borkősav. A találmány szerinti (1) általános képletű vegyületek értékes farmakológiai sajátságo­kat mutatnak; különösen erősen és kedvezően befolyásolják a szérufn-lipoproteineket. Ennek alapján a találmány azon gyógyszerkészít­mények előállítására is vonatkozik, amelyek hatóanyagként a találmány szerinti vegyüle­teket tartalmazzák. Általánosan ismert, hogy az arterioszklero­­tikus véredény-megbetegedések — különösen a szív-koszorúér megbetegedések — szem­pontjából a vér kórosan magas lipoprotein­­-szintje (hiperlipoproteinémia) lényeges ve­szélytényezőt (rizikófaktort) jelent. Megelő­zés és az arterioszklerózisos elváltozások visz­­szafejlődése céljából tehát a kórosan magas szérum-lipoprotein-szint csökkentésének rend­kívül nagy jelentősége van. Veszélytényező­ként különösen figyelemre méltók a szérum­­- lipoproteinek egyes meghatározott vegyület­­osztályai, mivel az alacsony sűrűségű lipo­­proteinek (LDL) és a nagyon alacsony sűrű­ségű lipoproteinek (VLDL) aterogén veszély­tényezőt képviselnek, viszont a nagy sűrűségű lipoproteinek (HDL) védő hatást fejtenek ki a 4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents