193293. lajstromszámú szabadalom • Többpólusú csatlakozó kiemelhető tűérintkezői célszerűen lemezből sajtolva
A találmány az elektronikában és az elektronikus készülékeknél alkalmazható többpólusú csatlakozók tűérintkezőire vonatkozik, amelyeknek a kialakítása elsősorban a sajtoló technológia alkalmazhatóságát szolgálja. A jelenleg ismert tűérintkezők döntő többségét forgácsolással állítják elő. Ezeknél nemcsak az érintkező felület, hanem az érintkező szigetelő testben történő rögzítését biztosító középrész is körkeresztmetszetű, valamint a vezetékbekötést szolgáló kivezetés is forgácsolással készül' (esztergálás, fúrás, marás stb.). A tűérintkezők alapanyaga min. 58% Cu-t tartalmazó rézötvözet, amely azonban meglehetősen rosszul forgácsolható. A jó forgácsolhatóság (forgácstörés) érdekében 1-3% ólom tartalom jelenléte szükséges az ötvözetben. Ennek azonban a megmunkált (főleg érintkezési) felületekre történő „felkenődése" nagymértékben zavarja az e területen általánosan alkalmazott nemesfém bevonási (galvanizálási) folyamatot, továbbá rontja a villamos és korrózió állósági, valamint kopásállósági tulajdonságokat. A felhasználási szempontból (rugalmasság, kopásállóság, vezetőképesség) előnyösebb bronzötvözeteket a nehézkes forgácsolhatóság miatt ilyen tűérintkezőknél általában nem használják. A forgácsolási technológia nagy hátránya a viszonylag dúrva felület (előtolási barázdák), amelyek eltávolítása költséges technológiával oldható meg (koptatás-polírozás, kémiai és elektrokémiai módszerek). A forgácsolási technológiák további hátránya — a technológia természetéből következően —, hogy az alkatrészek különálló darabokká válnak, melyeket csak nagy költségráfordítással lehet sorba rendezni a további műveletekhez (szelektív galvanizálás, szerelés). A forgácsolás legfőbb hátránya annak költségessége (még automata forgácsolás esetén is), és viszonylag alacsony termelékenysége. Ilyen forgácsolt tűérintkezőket gyárt és alkalmaz a francia SOCAPEX cég a 67N típusú ízelt csatlakozóihoz, vagy az USA-beli AMPHENOL cég, ill. az ugyancsak francia SURIEAU cég. Ismertek a tűérintkezők előállítására sajtolási módszerek is, ahol főleg a nagyobb átmérőknél ( 0 1 körül) lemezből, göngyölítéssel állítják elő a tűérintkezőket. Az általánosan elterjedt, d = 1 mm névleges méretű (hüvely és dugó) tűérintkezőknél ez a technológia már nehezen kivitelezhető technikai okokból. Ez elsősorban szilárdsági, szerszámozási és galvanizálási problémákat vet fel. Az elektronikai ipar fejlődése egyre nagyobb volumeneket igényel — a fajlagos érintkező sűrűség növekedése miatt — ezekből a miniatűr méretű érintkezőpárokból, illetve az ezekből készült csatlakozókból. A nagyobb 1 2 mennyiségi igény nem járhat azonban minőségromlással. Az érintkező sűrűség a technika mai állása szerint olyan (1,27 — 5,08 mm osztástávolság), hogy az általánosan használt forrasztásos és megnyomásos vezetékbekötés a szigetelő testbe szerelt tűérintkezőkön nehezen hajtható végre, ezért a vezetékbekötést különálló tűérintkezőkön célszerű elvégezni és utána kell a tűérintkezőket a szigetelőtestbe bepattintani. A szigetelőtest hőállósági tulajdonságai miatt is előnybe részesítendő a tűérintkező utólagos bepattintása. A bepattintásos tűérintkező rögzítés előnyös a létező valamennyi vezetékbekötési technológiánál a meghibásodott tűérintkezők kiemelhetősége — cserélhetősége — miatt. Előnyös a bepattintásos tűérintkező továbbá a szerelés automatizálhatósága céljából is. A bepattintásos tűérintkező rögzítés a fenti előnyei miatt általánosan elterjedt, azonban elsősorban körkeresztmetszetű, forgácsolt megoldásoknál, illetve külön a .tűérintkezőre szerelt segédrugós megoldással. A bepattintható tűérintkezők szigetelőtestjei űn. monoblock konstrukciók, tehát a szigetelőtest egy darabból készül. Ennek előnye a legkevesebb kétszeres műanyaggyártási termelékenység és az ennél is fontosabb: a méretek és tűrések könnyebb betarthatósága, alakhűsége. A bepattintásos tűérintkező rögzítése a szokásos módon történhet sajtolt rugózó fülek alkalmazásával, valamint a hőrelágyuló szigetelőtestek rugalmasságát kihasználva túlfedéssel. A sajtolt rugózó fülek kiképezhetők a sajtolt érintkezőből, míg forgácsolt érintkezőn alkalmazva ez külön az érintkezőre szerelt rögzítő elemet jelent. A hőre lágyuló műanyagba túlfedéssel bepattintható és kiemelhető érintkezőpár az eddigiekben forgácsolással kerültek kialakításra. A találmányunk célja, hogy olyan tűérintkezőre adjunk megoldást, amely a forgácsolásnál sokkal termelékenyebb sajtolással állítható elő. Találmányunk azon a felismerésen alapul, hogy sajtolással — megfelelő előgyártmányból kiindulva — nem csak a vastagsági méretet csökkenteni vagy hajlítani lehet, hanem megfelelő profil esetén az anyag korlátozott területű vastagodása is elérhető. Ehhez a tűérintkező méretarányait is így kell megválasztani. A találmány tehát több pólusú csatlakozók szigetelőtestbe bepattintható és kiemelhető hüvelyes és dugós tűérintkezői, célszerűen lemezből sajtolva, amelyeknek egyik végük vezetékrögzítőként van kialakítva, a másik végükön a hüvely vagy a csap, a kettő között lejtős vállakkal határolt rögzítő zóna van olymódon kialakítva, hogy a hüvely vagy csap felőli vállat a tűérintkező vége felől a tűérintkező hossztengelyével legalább 25°-os szöget 2 193293 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
