193274. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fentiazinok előállítására
193274 Az (I) általános képletű vegyületeknek allergiaellenes hatásuk van, és ezért ugyanolyan célokra használhatók fel, mint az asztmaellenes vegyületek: az allergiás eredetű asztmával összefüggő bronchuszgörcs és hörgőszűkület, valamint a heveny vagy krónikus bronchitisztől származó hörgőszűkület és hörgőgörcs tüneteinek kezelésére. A vegyületek valószínűleg gátolják a hisztamin, szerotonin stb. felszabadulását, és közvetlenül gátolják a hisztaminnak antigén hatására bekövetkező termelését. Ezért a vegyületek antihisztamin hatással rendelkező hízósejt-stabilizátoroknak nevezhetők. Az antihisztamin hatással rendelkező (I) általános képletü vegyületek a gyógyításban ugyanolyan célokra használhatók fel, mint az antihisztaminok: a meghűlés és szénanátha következtében jelentkező orrdugulás hisztamin-felszabadulás folytán fellépő hátrányos tünetei kezelésére, továbbá allergiás állapotok, például nazális allergia, évekig tartó nátha, csalánkiütés, angioneurotikus ödéma, allergiás eredetű kötőhártyagyulladás, ételallergia, gyógyszer- és szérumallergia, rovarcsípéseknél fellépő allergiás reakciók stb. tüneti kezelésére. Az (I) általános képletű vegyületet a viszketésmegszüntető hatása alapján allergiás eredetű dermatózis, neurodermatítisz, nem-specifikus eredetű viszketések, például ekcéma, valamint specifikus eredetű viszketések, például bárányhimlő, továbbá fényérzékenység és leégés esetén is alkalmazhatjuk. Némelyik (I) általános képletű vegyületnél azt tapasztaltuk, hogy gyakorlatilag nincs szedatív hatásuk, és csekély az antikolinergiás hatásuk, vagy ilyen hatásuk egyáltalán nincs. A kezeléshez használt (I) általános képletű hatóanyag mennyisége függ az illető vegyülettől, a'beadás módjától, a kezelt személy állapotától és az orvos megítélésétől. A szokásos orális dózis a hatóanyagból emlősök és emberek kezelésénél napi 0,003-1,0 mg/ /testsúly kg, előnyösen 0,04-0,24 mg/kg. Ha például embert kezelünk a „B" jelű vegyülettel (lásd a 2. példát és az 1. táblázatot), akkor a szokásos dózis napi 0,03— —0,1 mg/kg testsúly. A szükséges napi dózist előnyösen egy-hat részletben adjuk be megfelelő időközökben. Abban az esetben, ha az (I) általános képletű vegyületet naponta három alkalommal adjuk be, az egy-egy alkalommal alkalmazott dózis 0,014-0,08 mg/kg lehet előnyösen Ilyenkor az embernek beadott dózis általában 1-20 mg, például 4 vagy 8 mg. Jóllehet az (I) általános képletű vegyületet önmagában is beadhatjuk, előnyösen gyógyászati készítmény formájában adagoljuk a vegyületet. Ezébt az (I) általános képletű vegyületet vagy észtereit tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítása is a találmány tárgyát képezi. Az így előállított gyógyszer9 6 készítmények mind állatgyógyászati, mind pedig humán gyógyászati célokra felhasználhatók, s esetleg további gyógyhatású anyagokat, valamint egy vagy több gyógyászatilag elfogadható vivőanyagot is tartalmazhatnak. Például az (I) általános képletű hatóanyagon kívül a gyógyászati készítmény tartalmazhat még egy szimpatomimetikus szert, így a pangáscsökkentő hatású pszeudoefedrint, egy köhögéselleni szert, így kodeint, egy fájdalomcsillapítót, gyulladásgátlót, lázcsillapítót vagy egy köptetőt. A vivőanyagoknak olyan értelemben kell gyógyászatilag elfogadhatóknak lenniük, hogy összeférjenek a készítmény többi alkotórészével és ne ártsanak a kezelt személynek. A találmány szerint előállított gyógyászati készítmények például orális, rektális vagy parenterális (mint szubkután, intramuszkuláris és intravénás) beadásra vagy helyi, nazális vagy szemészeti kezelésre alkalmasak lehetnek. A gyógyászati készítményeket célszerűen egységnyi dózist tartalmazó alakban állítjuk elő, a gyógyszerkészítésnél szokásosan alkalmazott módszerekkel. Valamennyi ismert módszernél a hatóanyagot összekeverjük a vivőanyaggal, amely egy vagy több segédanyagból áll. A gyógyászati készítményeket általában úgy állítjuk elő, hogy a hatóanyagot folyékony vivőanyaggal vagy finomra aprított szilárd vivőanyaggal keverjük össze, majd kívánt esetben a terméket a kívánt készítménnyé alakítjuk. A találmány szerint előállított, orálisan beadható gyógyászati készítmény egymástól elkülönülő egységekből állhat, például kapszulákból, tablettákból vagy pasztillákból, amelyek mindegyike előre meghatározott mennyiségű hatóanyagot (azaz (I) általános képletű vegyületet) tartalmaz. Az orálisan beadható gyógyászati készítmény lehet továbbá por vagy granulátum, vizes vagy nem-vizes közeggel készült szuszpenzió, például szirup, valamint elixir vagy emulzió. A tablettát úgy állíthatjuk elő, hogy a hatóanyagot egy vagy több segédanyaggal együtt összesajtoljuk vagy öntjük. A sajtolással készült tablettákat alkalmas géppel állítjuk elő a szabadon folyó alakban lévő halóanyagból — például porból vagy granulátumból—, amelyet adott esetben összekeverünk kötőanyaggal, szétesést elősegítő anyaggal, kenőanyaggal, közömbös hígítószerrel, felületaktív anyaggal vagy diszpergálószerrel. Az öntéssel készült tablettákat a porított hatóanyag és alkalmas vivőanyag keverékének öntésével állíthatjuk elő megfelelő gépen. Szirupot úgy készíthetünk, hogy a hatóanyagot tömény vizes cukoroldathoz, például szacharóz-oldathoz adjuk, esetleges segédanyagokkal együtt. A segédanyagok például 10 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
