193274. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fentiazinok előállítására

193274 így butil-lítiummal, vagy fémhidriddel, így nátriumhidriddel reagáltatunk, alkalmas kö­zömbös oldószerben, például a fentebb felso­rolt oldószerekben. A találmány szerinti d) eljárásnál hasz­nált Wittig-reagenst célszerűen úgy nyerjük, hogy valamely (R8)2PO(CH2)rf-COÖR6 álta­lános képletű vegyületet, ahol R6 jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport, R8 jelentése 1-4 szénatomos alkoxicsoport és d értéke 1-4, vagy valamely (R9)3P(CH2)dCOOR6 általá­nos képletű vegyületet, ahol R6 és d jelen­tése a fenti, R9 jelentése 1-4 szénatomos al­kilcsoport vagy fenilcsoport, erős bázissal, például nátriumhidriddel reagáltatunk, al­kalmas közömbös oldószerben, például tet­­rahidrofuránban vagy dimetoxi-etánban, 0°C és 50°C közötti hőmérsékleten, előnyösen szo­bahőmérsékleten. A Wittig-reagens és az (V) általános kép­­letü vegyület reakcióját célszerűen úgy vi­­telezzük ki, hogy az (V) általános képle­tű vegyületet 0-50°C közötti hőmérsékleten, előnyösen szobahőmérsékleten hozzáadjuk a Wittig-reagenshez. A találmány szerinti e) eljárásnál az (V) általános képletű vegyület és malonészter vagy malonsav reakcióját általában bázis, előnyösen piridin jelenlétében végezzük, amely az oldószer szerepét is betöltheti. A reagál­­tatást emelt hőmérsékleten, azaz 20-150°C-on, célszerűen 80-120°C-on végezzük. A találmány szerinti f) eljárás során a (VI) általános képletű vegyület hidrolízisét célszerűen híg ásványi sav, például sósav hozzáadásával és emelt hőmérsékleten, pél­dául 50-100°C-on, célszerűen 100°C-on tör­ténő melegítéssel végezzük. A nitril-, sav­amid- és tioamid-csoportok ilyen típusú hid­rolízise a szakember számára ismert. Azokat a (VI) általános képletű vegyüle­­teket, ahol -R,Z jelentése egy -R,CN álta­lános képletű csoport, például úgy állíthat­juk elő, hogy egy olyan (V) általános kép­letű vegyületet, ahol B jelentése hidrogén­­atom vagy metilcsoport, R, jelentése vegy­érték-kötés vagy 1-3, illetve 1-2 szénatomos kétértékű szénhidrogéncsoporí, valamely L,CH2NC általános képletű vegyülettel rea­gáltatunk, ahol L, jelentése alkií- vagy ári 1- -szujfonilcsoport, például tozilcsoport. Ezt a re­akciót bázis, például alkálifém-alkoholát, így kálium-butilát jelenlétében végezzük, aproti­­kus oldószerben, például dimetilszulfoxidban, nem túlságosan szélsőséges hőmérsékleten, így -20°C és 100°C között, célszerűen 20°C-on. Azokat a (VI) általános képletű vegyü­­leteket, ahol -R,Z jelentése egy -RrCH= =C(Y)XH általános képletű, vagy ezzel izo­mer csoport, ahol X jelentése kénatom, és Y jelentése szekunder-amino-csoport, úgy állíthatjuk elő, hogy valamely (V) általá­nos képletű vegyületet, ahol R, jelentése vegy­érték-kötés, B jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport, kénnel és egy szekunder-aminnal, például morfolinnai rea-7 gáltatunk emelt hőmérsékleten, azaz 50- 150°C­­-on, előnyösen közömbös atmoszférában. A megfelelő amidokat, azaz azokat a vegyü­­leteket, ahol X jelentése oxigénatom, a meg­felelő tioanlid vagy nitril hidrolízisével állíthat­juk elő. A találmány szerinti g) eljárásnál a (VII) általános képletű vegyület alkilezését az ilyen típusú reakcióknál szokásos körülmények kö­zött vitelezzük ki. Az LANR2R3 általános kép­letű alkilezőszert, ahol L, A, R2 és R3 jelen­tése a fenti, bázis jelenlétében reagáltatjuk a (VII) általános képletű vegyülettel, nem túl­ságosan szélsőséges reakcióhőmérsékleten, pél­dául 0-150°C-on, közömbös oldószerben. Célszerűen erős bázist használunk, példá­ul valamely alkoxidot, így tercier-butoxidot, valamely hidridet, mint nátriumhidridet, vagy nátriumamidot. A reakcióhőmérsékletet elő­nyösen 20-90°C közötti értékre állítjuk be, és oldószerként célszerűen egy szénhidrogént, például toluolt, egy étert, például tetrahid­­rofuránt vagy valamely dipoláros aprotikus oldószert, így dimetilformamidot vagy dime­­tilszulfoxidot alkalmazunk. A (VII) általános képletű vegyületet az 1. reakcióvázlaton bemutatott szintézissel állíthatjuk elő. Ennél a (IX) általános kép­letű vegyületet, ahol R, és Rfi jelentése a fenti, Hal jelentése halogénatom, 0-l00°C-on, előnyösen 60°C-on nitrálószerrel, például sa­létromsav és kénsav elegyével reagáltatjuk, az első lépésben. A kapott (X) általános képletű vegyületet, ahol R,, R6 és Hal jelen­tése a fenti, a (c) általános képletű tiollal, ahol R4 jelentése a fenti reagáltatjuk. A rea­­gáItatást bázis, például nátriumkarbonát je­lenlétében, poláros oldószerben, például egy alkoholban, így metanolban vagy etanolban végezzük, emelt hőmérsékleten, például 50- 100°C-on, célszerűen visszafolyató hűtő alatt történő forralás közben. A kapott (XI) álta­lános képletű vegyületet, ahol R,, R4 és R6 jelentése a fenti, a harmadik reakciólépés­ben trietilfoszfittal reagáltatjuk. A trietilfosz­­fitot két mólekvivalens mennyiségben alkal­mazzuk, és a reagáltatást magas forráspon­tú szénhidrogénben, például n-propil-benzol­­ban végezzük, emelt hőmérsékleten,. így 125- 200°C-on, előnyösen visszafolyató hűtő alatti forralás közben. A karboxilcsoportot tartalmazó oldallánc­ban adott esetben jelenlevő kettőskötést redu­kálhatjuk, előnyösen katalitikus hidrogénezés­­sel, ahol katalizátorként egy átmeneti fém­katalizátort, például szénre felvitt platinát használunk. önmagukban ismert módszerekkel ala­kíthatjuk a karbonsavat a megfelelő észter­ré, illetve szabadíthatjuk fel a karbonsavat a megfelelő észterből. A találmány szerinti eljárásnál használt új közbenső termékek élőállítása szintén a találmány tárgyát képezi. 8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents