193274. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fentiazinok előállítására
g) valamely (VII) általános képletű vegyületet — ahol R, és R4 jelentése a tárgyi körben megadott, -COR6 jelentése karbonsavészter-csoport—egy L-A-NR2R3 általános képletű alkilezőszerrel—ahol L,A,R2 és R3 jelentése egyezik az (I), illetőleg (III) általános képletnél megadottal — reagáltatunk; és kívánt esetben az a), d), e), f) vagy g) eljárással kapott (I) általános képletű vegyület R, csoportjában adott esetben jelenlevő kettőskötést redukáljuk, vagy kívánt esetben az (I) általános képletű vegyület észterét hidrolizáljuk, vagy a savat észterezzük, és/vagy sót képezünk. A találmány szerinti a) eljárásnál alkalmazott (III) általános képletű kiindulási vegyületeknél alkalmas L kilépőcsoportok azok, amelyeket az alábbi kiadványban ismertetnek: J. March, Advances Organic Chemistry, 2. kiadás, 683. és 895. oldal, McGraw Hill, New York, 1977, például brómatom, klóratom, toluol-szulfoniloxi-, metán-szulfoniloxi-, aciloxi-csoport, így acetiloxi-csoport stb. Az a) eljárásnál általában az ilyen típusú reakcióknál szokásosan használt oldószert alkalmazunk, például poláros oldószert, mint 1-4 szénatomos alkanolt, vagy poláros aprotikus oldószert, mint dimetilszulfoxidot. A reagáltatást előnyösen 0 és 180°C közötti hőmérsékleten végezzük. A (III) általános képletű kiindulási vegyületet úgy állíthatjuk elő, hogy az L helyén hidroxilcsoportot tartalmazó megfelelő vegyületet savval vagy alkalmas reakcióképes savszármazékkal reagáltatjuk. Alkalmas reakciókomponensek például a következők: hidrogénhalogenidek, halogénezett foszíorvegyületek, így a foszfor-pentaklorid vagy foszfor-oxiklorid, alkalmas szulfonil-kloridok, mint a metán-szulfonil-klorid vagy p-toluol-szulfonil-klorid, vagy savanhidridek, így az ecetsavanhidrid. A (III) általános képletű vegyület előállítását célszerűen oldószer jelenlétében végezzük, önmagukban ismert reakciókörülmények között, például aprotikus oldószerben, így éterben vagy halogénezett szénhidrogénben, bázis, például tercier-amin, így trietilamin jelenlétében, nem túlságosan szélsőséges hőmérsékleteken, például 0°C és 100°C között, előnyösen szobahőmérsékleten. Abban az esetben, ha bázisként tercier-amint használunk, ennek feleslege lehet az oldószer. A hidroxi-vegyületet úgy állíthatjuk elő, hogy valamely, a 10-es helyzetben szubsztituálatlan (azaz -A-L csoportot nem tartalmazó) tentiazint vagy alkilénoxiddal, például etilénoxiddal, esetleg magasabb szénatomszámú alkilénoxiddal, vagy pedig egy olyan alkanollal reagáltatunk, amely kilépő csoportot is tartalmaz. A reagáltatást erős bázis, például alkálifémalkoholát jelenlétében végezzük, nem túlságosan szélsőséges hőmérsékleten, például 0°C és 100°C között. 5 4 A találmány szerinti b) eljárásnál előnyösen úgy járunk el, hogy a (IV) általános képletű vegyület és alkil-lítium reakcióját, majd a széndioxidos kezelést az alkalmazott reakciókörülmények között közömbös oldószerben, például benzolban, toluolban vagy egy éterben, így tetrahidrofuránban végezzük, közömbös atmoszférában, például nitrogén alatt, és alacsony hőmérsékleten, például -80 és -20°C között. A (IV) általános képletben R5 jelentése előnyösen brómatom vagy jódatom. Az alkalmazott alkil-lítium-vegyület előnyösen butil lítium. A reagáltatást célszerűen toluölban vagy tetrahidrofuránban vitelezzük ki, -80 és -50°C közötti hőmérsékleten, nitrogén alatt. A (IV) általános képletű vegyületet például úgy állíthatjuk elő, hogy valamely (VIII) általános képletű vegyületet, ahol R4 jelentése az (I) általános képletnél megadott, egy LANR2R3 általános képletű vegyülettel reagáltatunk, ahol A, R2, R3 és L jelentése a fenti. Ezt a reakciót célszerűen bázis, például alkálifém-alkoholát, így kálium-butilát jelenlétében végezzük, közömbös oldószerben, például xilolban, emelt hőmérsékleten, így 20 150°C-on, célszerűen 50-80°C között. A találmány szerinti c) eljárásnál kiindulási anyagként alkalmazott (V) általános képletű vegyületet célszerűen a megfelelő alkohol oxidációjával állítjuk elő. Az oxidációt ol>an körülmények között végezzük, amikor nem következik be a fentiazin-gyűrű egyes részeinek az oxidációja. így oxidálhatunk ezüstkai bonáttal diatomaföldön, közömbös szénhidrogénoldószerben, például benzolban, nem túlságosan szélsőséges hőmérsékleten, így 0 és 100°C között, célszerűen visszafolyatás alatt. Az alkoholt redukcióval is előállíthatjuK a megfelelő karbonsavból vagy észterből, azaz olyan (I) általános képletű vegyülethől, ahol R, jelentése -(CH2)c - képletű csoport. Ezt a redukciót előnyösen fémhidriddel, például lítium-alumínium-hidridde! végezzük, közömbös oldószerben, így egy éterben, például dietiléterben, 0 és 75°C közötti hőmérsékleten, és célszerűen visszafolyatás közben. A találmány szerinti d) eljárásnál alkalmazott reakció egy hagyományos Wittig-reakció, és ennek folytán analóg a következő szakirodalmi helyeken leírtakkal: Organic Reactions, 14, 270-490 (1965); Pure and Applied Chemistry, 9, 245-254 (1964). A reagáltatást célszerűen vízmentes oldószerben végezzük, amely közömbös az alkalmazott reakciókörülmények között, például toluolban, benzolban, tetrahidrofuránban, dioxánban, glikoléterekben és 1-6 szénatomos alkiléterek ben, így etiléterben, -80°C és 100°C közötti hőmérsékleten. A Wittig-reagenst általában úgy állítjuk elő, hogy valamely foszfóniumsót erős bázissal, például 1-4 szénatomos alkil- vagy aril-lítium-vegyülettel, 6 193274 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
