193268. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új helyettesített alkán- és alkén-származékok előállítására
193268 5 6 rábban megadott - hidrogénezhetjük. A szintézist ezután a megfelelő (XIV) általános képletü telítetlen észterek továbbreagáltatására ismertetett módon folytathatjuk. A (XXVI) általános képletű telített fenő- 5 los karakterű vegyületek O -alkilezését is ugyanúgy hajthatjuk végre, mint a megfelelő (VIII) általános képletű telítetlen fenolokét. Miként említettük, az (I) és (II) általá- 10 nos '.epletű vegyületek, valamint gyógyászatilag elfogadható, nem-mérgező sóik és észtereik értékes gyógyhatásúak, közelebbről ösztrogén, antiösztrogén, progeszteron és tumorelleni aktivitásúak. ^ Valamely izomer (I) vagy (II) általános képletű vegyületnek, illetve ezek gyógyászatiig elfogadható sóinak vagy észtereinek vagy ilyen vegyületek elegyének a beadását végrehajthatjuk parenterálisan, intravénásán vagy 20 orálisan. Jellegzetesen valamely gyógyászatiig hatásos találmány szerinti vegyületet a gyógyszergyártásban szokásosan használt hordozó- és/vagy segédanyagokkal gyógyászati készítménnyé alakítása után juttatunk 25 a szervezetbe, mégpedig hatásos mennyiségben. Ezalatt a hatóanyagok olyan mennyiségeit értjük, amelyek a kívánt hatást hátrányos mellékhatások jelentkezése nélkül biztosítják. Egy konkrét helyzetben a konkrétan felhasznált mennyiség számos tényezőtől, például a beadás módjától, az emlős fajától, a kezelendő, tünettől és természetesen magának a hatóanyagnak a szerkezetétől függ. Gyógyszergyártási hordozóanyagként használhatunk 35 például szilárd vagy folyékony anyagokat, a beadás módjától függően. így például szilárd hordozóanyagként használhatunk laktózt, szacharózt, zselatint és agar-agart, míg folyékony hordozóanyagként vizet, cukorsziru- 40 pót, földimogyoróolajat és olívaolajat. Az egyébb alkalmazható segédanyagok a gyógyszergyártási gyakorlatból szakember számára jól ismertek, miként az alkalmazható kikészítési formák, például a tabletták, kapszulák, ^ kúpok, oldatok, emulziók és porok is. Az ösztrogén receptorok vonatkozásában kifejtett affinitást a vizsgált molekuláknak a 3H-jelzett 17-béta-ösztradiollal patkány uterusz-citoszól készítményekben való verseny- 50 zéssel kapcsolatos képessége alapján vizsgáljuk. Inkubálást követően a receptorokhoz kötött ligandumokat, illetve a receptorokhoz nem kötött ligandumokat egymástól az ismert dextrá.n-aktív szén módszerrel [Korenman, 55 S.G.: „Comparative binding affinity of estrogens and its relation to estrogenic potency", Steroids, 13. 163 - 177 (1969)] választjuk el. Az ösztrogén-antiösztrogén (progeszteron-antiprogeszteron) hatást in vivo a követke- 60 zőkben vizsgáljuk: A kísérleti vegyület 3H-íisztradioí2al 50 X Affinitás jelentkezik +++ 10"* M (inhibitálás) -++ 10*rM (inhibitálás) -+ IO"*1 M (inhibitálás) -10“1* M nincs világos i A vizsgált molekulák ösztrogén hatását úgy határozzuk meg, hogy a szézámolajban szuszpendált molekulát szubkután három egymást követő napon 21 napos kifejletlen egereknek adjuk be. A negyedik napon az egereket leöljük, majd a méhűket megmérjük. Az ösztradiol (pozitív kontroll) növeli a méh súlyát. A súlynövekmény korrelációban van a molekula ösztrogén hatásával. A molekulák antiösztrogén hatását hasonló módon kifejletlen egereken határozzuk meg. Ilyen esetekben a molekuláknak az ösztrogén által kiváltott méhsúlygyarapodásra kifejtett inhibitáló hatását vizsgáljuk. A progeszteron-antiprogeszteron aktivitás meghatározását hasonló módon végezzük, referenciaanyagként a méh súlyát csökkentő medroxiprogeszteron-acetátot használva. A tumorelleni hatást in vitro a következőképpen vizsgáljuk: Az MCF-7 sejtvonal (humán emlő-adenocarcinoma, amelyről ismeretes, hogy ösztrogén-függő) növekedését ösztradiol, medroxiprogeszteron-acetát vagy a vizsgálandó molekula jelenlétében vagy távollétében vizsgáljuk. Tanulmányozzuk a vizsgálandó molekulából és ösztradiolból vagy medroxiprogeszteronból álló kombinációk hatását is. Az élő sejtek mennyiségét 4 órás, 24 órás és 48 órás inkubálást követően biolumineszcens módszerrel (intracelluláris ATP-meghatározás) állapítjuk meg. A tumorelleni hatást tanulmányozhatjuk továbbá in vivo DMBA-val kiváltott patkány emlő-adenocarcinomákon és transzplantálható emlő-adenocarcinomákon a következőképpen: DMBA-val emlő-adenocarcinomát váltunk ki 35-40 napos nőstény patkányokon. A vizsgálandó molekulákkal a kezelést azt követően kezdjük meg, hogy kitapintható tumorok jelentek meg. A tumor méretét és számát hetente kétszer értékeljük. Az oldószerrel kezelt kontrollcsoportban a tumorok méretét hasonlítjuk a kísérleti csoportokéhoz. Transzplantálható patkány emlő-carcinomát úgy fejlesztünk ki, hogy DMBA-val kiváltott carcinomák darabjait szubkután egészséges kifejlett nőstény patkányoknak juttatunk. További transzplantációk céljára rosszindulatú fejlődést mutató tumort választunk. A korábban említett dextrán-aktív szenes módszerrel mérve a találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek jó affinitást fejtenek ki ösztrogén receptorokkal szemben. A kapott eredményeket az 1. táblázatban adjuk meg. Az 1. táblázatban az eredményeket a következő kiértékelési szisztéma alapján adjuk meg: azon koncentrációja, amelynél -os kompetició (inhibitálás) 10? M (gyenge affinitás) Kf6 M (gyenge affinitás) 1CT5 M (gyenge affinitás) thibitálás 4
