193135. lajstromszámú szabadalom • Segédberendezés léghűtéses berendezések üzemeltetéséhez, különösen fagykárok elhárításához, valamint ilyen segédberendezéssel felszerelt léghűtéses hűtőtorony
193135 4 az ismert megoldással ellentétben nem kis mennyiségű forró levegőt, hanem nagy menynyiségű, de viszonylag kis hőmérsékletű levegőt áramoltatunk keresztül, a főhőcserélőkön fellépő áramlási ellenállás akkora, hogy a fölmelegedett nagy mennyiségű levegő a teljes hőcserélő felület mentén gyakorlatilag egyenletesen oszlik el, vagyis futőhatása a főhőcserélők alsó részén is érvényesül. Ehhez viszonylag nagy térfogatú, két végén nyitott légszekrényt alkalmazunk. A légszekrény fűtőteret határol, amelyben felfűtő hőcserélő van elhelyezve. Ez felül légtelenítő szerkezettel van ellátva, alul szelepes tápvezetékekkel és szelepes ürítő vezetékkel van összekötve. A légszekrénybe változtatható forgásértelmű ventilátor van iktatva. A felfütő hőcserélő üzemében a fűtőtérben lévő levegő hőmérséklete emelkedik. A ventilátor tehát- forgásértelmétől függően-a légszekrényen át egyik vagy másik irányban meleg levegőt szállít. A találmány szerinti segédberendezést minden olyan ismert hűtőtoronyban alkalmazhatjuk, amelynek kürtője alul szívótérhez csatlakozik. A szívóteret a környezet felé légelzáró szerkezet, például zsalusor zárja le, amellyel a szívótér áramlási ellenállását lehet szabályozni. A légelzáró szerkezet mögött a hűtőtorony szívóterében vannak elhelyezve a főhőcserélők, amelyek párhuzamos kapcsolásban a hűtőtorony előremenő, illetőleg visszatérő fővezetékéhez csatlakoznak és amelyek a légelzáró szerkezettel légelosztó teret fognak közre. A találmány szerinti segédberendezést a léghűtéses hűtőtorony szívóterében helyezzük el. A felfűtő hőcserélőnek ezért a főhőcserélőnél alacsonyabbnak kell lennie. Ez lehetővé teszi azt is, hogy a segédberendezés légszekrényét a főhőcserélő alatt átvezetve a léghűtéses hűtőtorony légelosztó terébe torkoltassuk, amivel megakadályozzuk, hogy a légszekrényen át szállított levegő a főhőcserélő mögött érje el a szívóteret. Amikor tehát a segédberendezés ventilátora a felfütő hőcserélő által fölmelegített levegőt a légelosztó térbe áramoltatja, a levegő kénytelen a főhőcserélőn keresztül a kürtőbe áramlani, ami biztosítja a főhőcserélő fölmelegedését. Fontieket összefoglalva láthatjuk, hogy a találmány egyrészt segédberendezés, másrészt ezzel kiegészített léghűtéses hűtőtorony. Az első esetben a találmány lényege fűtőteret határoló, két végén nyitott légszekrény, a fűtőtérben elhelyezett, felül légtelenítő szerkezettel, alul szelepes tápvezetékkel és szelepes ürítő vezetékkel összekötött felfűtő hőcserélő, valamint a légszekrényben a fűtőtéren át levegőt áramoltató változtatható forgásértelmű ventilátor. A második eset a találmány szerinti segédberendezéssel ellátott léghűtéses hűtőtorony, amelynek önmagában ismert módon kür3 tő alsó kerülete mentén szívótere, a szívótérben elhelyezett főhőcserélője, ezzel egy-egy szelepen át összekötött előremenő fővezetéke, visszatérő fővezetéke és ürítő vezetéke, valamint a szívóteret a környezeti tértől elválasztó és a főhőcserélővel légelosztó teret közrefogó légelzáró szerkezete van. A találmány szerinti léghűtéses hűtőtornyot az ismert berendezésektől az különbözteti meg, hogy szívóterében a találmány szerinti segédberendezéssel van kiegészítve. Ennek légszekrénye a főhőcserélő alatt átvezetve a légelosztó térbe torkollik, a felfűtő hőcserélő tápvezetékei és ürítő vezetéke pedig a léghűtéses hűtőtorony fővezetékeivel, illetőleg ürítő vezetékével vannak összekötve. Mint látni fogjuk, a találmány szerinti megoldások alkalmazásával a léghűtéses hűtőtornyot nemcsak fagyveszélytől óvhatjuk meg, hanem üzemét fagyveszély mentes időjárási viszonyok között még hatásosabbá is tehetjük. A segédberendezés légszekrényét a találmány értelmében légelzáró szerkezettel láthatjuk el. Ez lehetővé teszi, hogy a légszekrényben a levegő áramlását mindaddig megakadályozzuk, amíg a felfűtő hőcserélő fölmelegedése a kívánt hőmérsékletet el nem éri. A találmány értelmében célszerű, ha a fűtőtérben olyan válaszfalat helyezünk el, amely a fűtőtér egy részéből alsó csatornát és felső csatornát választ le. Az alsó csatornában a felfűtő hőcserélőt felfűtő szerkezettel egészítjük ki. A felső csatornát a ventilátor szintje fölött, a fűtőteret pedig a ventilátorral átellenes részén egy-egy légelzáró szerkezettel határoljuk. Ezzel lehetővé teszszük, hogy a felfűtő hőcserélőt keresztező levegőt zárt körben keringtessük és a felfűtő hőcserélőt magát is mintegy előmelegítsük. A felfűtő hőcserélőt a találmány értelmében nedvesítő szerkezettel is társíthatjuk, amelyet szállító szivattyún át a felfűtő hőcserélő alatt elrendezett folyadéktároló tartállyal kötünk össze. Ehhez szintszabályozós tápvezetéket és iszapoló vezetéket csatlakoztatunk. A nedvesítés fokozza a felfűtő hőcserélő hűtőhatását és ezzel a hűtőtorony hűtőteljesítményét, aminek különösen nagy környezeti hőmérsékletek esetén, nevezetesen nyári üzemben van jelentősége és amire a fentiekben már céloztunk. A találmány szerinti hűtőtoronyban a felfűtő hőcserélők felületét célszerűen úgy választjuk meg, hogy a főhőcserélők felületének törtrésze, előnyösen legföljebb 10%-a legyen. Ezzel megakadályozzuk, hogy az esetleg alkalmazott nedvesítés a hűtőtorony huzatát érezhetően csökkentse és az üzem gazdaságosságát veszélyeztesse. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
