193108. lajstromszámú szabadalom • Eljárás perhidrotiazepin-származékok előállítására
193108-monokarbonsavakat előállíthatjuk egy, R6 és R7 helyén egyaránt észterképző csoportot tartalmazó diészter R7 észterképző csoportjának szelektív eltávolítása útján. Alternatív módon ezek a vegyületek előállíthatok valamely, R7 helyén hidrogénatomot hordozó (II) általános képletű aminosav és valamely, R6 helyén észterképző csoportot tartalmazó kétoészter reduktív kondenzálása útján. Az R6 és R7 helyén egyaránt hidrogénatomot hordozó (I) általános képletű dikarbonsavak úgy is előállíthatok, hogy valamely (I) általános képletű diésztert vagy monoésztert — ezek képletében R6 és R7 egyaránt észterképző csoportot jelent vagy R® észterképző csoportot és R7 hidrogénatomot jelent — savval vagy bázissal hidrolizálunk. További előállítási lehetőség, hogy a diészter vagy a monoészter észterképző csoportjait vagy csoportját reduktív módon eltávolítjuk. Az e célra alkalmazott reakciókörülmények azonosak a (VII) általános képletű vegyületeknél R12 jelentésében lévő karboxi-védőcsoport későbbiekben ismertetett módon történő eltávolításánál megadott reakciókörülményekkel. A találmány szerinti eljárásban kiindulási anyagként használt (II) általános képletű vegyületek különböző módszerekkel állíthatók elő. így például (II) általános képletű vegyületek — a képletben R2, R4, B és R7 jelentése a korábban megadott — előállíthatok például az A reakcióvázlatban bemutatott eljárással. Az A reakcióvázlatban R2, R4, R7 és B jelentése a korábban megadott, R10, R11, R13 és R14 egymástól függetlenül hidrogénatomot vagy amino-védőcsoportot jelentenek (R10 és R" jelentése előnyösen eltérő R13 és R14 jelentésétől) és R12 jelentése hidrogénatom vagy karboxi-védőcsoport. Az R12 jelentésében előforduló karboxi-védőcsoport jellege nem lényeges, feladata kizárólag a karboxilcsoport kívültartása az AI lépésben végbemenő reakcióból. Az A2 lépésben azután azonnal eltávolításra kerül, így tehát a szakirodalomból bármely, az ilyen típusú reakcióban történő alkalmazásra ismert védőcsoport használható, rendszerint egy észterképző csoport. Példaként említhetünk metil- és helyettesített metilcsoportokat, így például a metil-, allil-, metoxi-metil-, metiltio-metil-, 2-metoxi-etoxi-metil-, benziloxi-metil-, fenacil-, 4-bróm-fenacil- vagy a ftálimido-metilcsoportot; más-rövidszénláncú (így például 2-6 szénatomot, előnyösen 2-4 szénatomot tartalmazó), adott esetben helyettesített alkilcsoportokat, például az etil-, 2,2,2-triklór-etil-, 2-jód-etil-, 2-(trimetil-szilil) -etil-, 2-(p-toluol-szulfonil ) -etil- vagy a terc-butilcsoportot; adott esetben helyettesített benzilcsoportokat, például a benzil-, benzhidril- (azaz a difenil-metil-), 4-metoxi-benzil- vagy a 4-nitro-benzilcsoportot; vagy szililcsoportokat, előnyösen az alkilrészben 1-6 szénatomot, különösen előnyösen 1-4 szénatomot tartalma11 zó trialkil-szililcsoportokat, például a trimetil-szilil- vagy a terc-butil-dimetil-szililcsoportot. Szakember számára azonban nyilvánvaló, hogy ezeket a csoportokat csupán példaként említettük, és a karboxi-védőcsoport jellegét illetően semmiféle korlátozás nincs, feltéve, hogy az adott csoport képes védőcsoportként funkcionálni. Ugyancsak nem lényeges az Rl<r, R", R'3 vagy R14 szimbólumok által képviselt amino-védőcsoportok jellege sem, minthogy ezek a csoportok a reakcióvázlat egyes lépéseiben csupán azért vannak jelen, hogy megakadályozzák az általuk védett aminocsoportnak az adott reakcióban való részvételét, és eltávolításra kerülnek az A2 vagy az A5 lépésben, vagyis így nem jelennek meg a végtermékben, azaz a jelen esetben a (II) általános képletű kiindulási anyagban. így tehát ezeknek a védőcsoportoknak nincs befolyásuk a végtermék jellegére, és így kizárólag védő funkciójuk figyelembevételével választhatók meg. Az ilyen védőcsoportokra példaképpen említhetünk az alkoxirészben előnyösen 1-6 szénatomot, még előnyösebben 1-4 szénatomot tartalmazó alkoxi-karbonilcsoportokat, például a 2,2,2-triklór-etoxi-karbonil-, 2-jód-etoxi-karbonil-, trimetil-szilil-etoxi-karbonil-, terc-butoxi-karbonil-, alliloxi-karbonil-, benziloxi-karbonil-, 4-metoxi-benziloxi-karbonil- vagy a 4-nitro-benziloxi-karbonilcsoportot; az alkilrészekben 1-6 szénatomot, előnyösen 1-4 szénatomot tartalmazó alkán-szulfonil-alkoxi-karbonilcsoportokat vagy az alkilrészben 1-6 szénatomot, előnyösen 1-4 szénatomot tartalmazó és arilrészként 6-10 szénatomot tartalmazó karbociklusos arilcsoportot tartalmazó aromás szulíonil-alkoxi-karbonilcsoportokat, például a 2-(metán-szulfonil)-etoxi-karbonil- vagy a 2-(p-toluol-szulfonil)-etoxi-karbonilcsoportot; 1-7 szénatomot tartalmazó alifás acilcsoportokat vagy 6-10 szénatomot tartalmazó karbociklusos árucsoportból leszármaztatható acilcsoportokat, például a formil-, acetil-, benzoit-, klór-acetil- vagy a trifluor-acetilcsoportot; gyűrűs diacilcsoportokat, például a ftaloil- vagy a 2,3-difenil-malonilcsoportot; helyettesített metilcsoportokat, például a metoxi-metil-, benziloxi-metil-, benzil-, 3,4-dimetoxi-benzil- vagy a tritiicsoportot; alkilidén- vagy aralkilidéncsoportokat, például a propilidén-, benzilidénvagy a szalicilidéncsoportot; acil-vinilcsoportokat, például a 2-aceti 1- 1-metil-vinil- vagy a 2 -benzoil-l-metil-vinilcsoportot; és szilit - csoportokat, közelebbről az alkilrészekben 1-6 szénatomot, előnyösen 1-4 szénatomot tartalmazó trialkil-szililcsoportokat, például a trimetil-szilil- vagy a terc-butil-dimetil-szilílcsopcrtot. Szakember számára azonban érthető, hogy ezeket a csoportokat csupán csak mint példákat említjük, és hogy ezeknek a csoportoknak a jellege nem lényeges, feltéve, hogy kifejtik védő funkciójukat. Az (V) általános képletű vegyületek a cisztein származékai, és reagáltatásukat az 12 7 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
