193103. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés forgásszimmetrikus zárt törtvonal kerületű palástfelületek forgácsolására
193103 számlánc egyenes bemenete van csatolva, amelynek inverz bemenetére csatlakozik a második visszavezetésen át a második impulzusadó kimenete, míg a számlánc kimenete D/A-átalakitón át az összegező fokozat egy bemenetére csatlakozik és a vezérlő egység egy-egy kimenete csatlakozik a frekvencia/feszültség átalakító fokozat és a számlánc egy-egy bemenetére, egy további kimenete — közvetlenül vagy közvetve — a második szervomotor vezérlőbemenetére, a második impulzusadó kimenete pedig a vezérlő egység egy bemenetére is csatlakozik. . Az első impulzusadó (egy) kimenete közvetlenül vagy közvetve az osztó fokozat bemenetére és így a számlánc egyenes bemenetére is csatlakozik. Célszerűen az első impulzusadó és az osztó fokozat közé szorzó-osztó fokozat van kapcsolva. Attól függően, hogy melyik fordulatszámot kívánjuk az összehangoló szabályozás független változójaként szabályozni, a szabályozó rendszer egyes fokozatainak konkrét bekötése változhat és változhat e fokozatok és a vezérlő egység közötti jelforgalom iránya is. A találmányt részletesebben ábrák segítségével magyarázzuk. Az 1. ábra szemlélteti azt az alapvető kinematikai modellt, amelyen mind a találmány, mind a technika állása szerinti megoldások alapulnak. A 2. ábra szemlélteti az indításkor végzett pozicionálás menetét. A 3. ábra a találmány szerinti berendezés szabályozó eszközeinek példakénti tömbvázlatát mutatja. A 4-6. ábrák a működésmód megértését megkönnyítő jelalakokat mutatnak, amelyek a szabályozó láncok különböző pontjaiban figyelhetők meg üzem közben. A 7-11. ábrák olyan termékeket mutatnak, amelyek a találmány szerinti forgácsolással készültek. Egy ismert energiaátalakító berendezéshez pl. a találmány szerinti forgácsolással készíthető a 7. ábrán mutatott forgókamra és az abban elrendezendő, azzal együttműködő, a 8. ábrán mutatott orsó. A 177 203 lsz. HU szabadalmi leírás szerinti munkahengerhez a találmány szerinti forgácsolással készíthető a 9. ábrán mutatott elempár, amely forgómozgást haladó, haladó mozgást forgómozgássá konvertál. A 10., illetve 11. ábrák szemléltetik, hogy a találmány alkalmazásával — keresztmetszetük szerint különböző konfigurációjú — sokszögprofilok sokasága készíthető, amelyek tengelymetszéte mind a szögszám tekintetében, mind az alkotó jellegében variálható. A találmány szerinti berendezésben mind a fő orsó, mind az excenter orsók vezérlését szervorendszerről végezzük. Az 1. ábrán feltüntettük a fő 11 orsót, az excenter 12, 13 orsókat és az előtoló 14 szerkezetet. A működtető szervek közötti villamos tengely lehetőséget ad a szinkronfutás adott paraméter szerinti beállítására, illetve tetszés szerinti változtatására. Az már a kinematikai ábrából is jól felmérhető, hogy 4 5 pl. szabályos sokszög úgy képezhető, ha a fő 11 orsó fordulatszáma, illetve az excenter 12, 13 orsók fordulatszáma közötti arány megegyezik a kívánt sokszög szögeinek számával. Másképpen fogalmazva ez azt jelenti, hogy ha a fő 11 orsó fordulatszámával arányos jelet képezünk, majd ezt felszorozzuk a kívánt szögszámmal, s az így képzett jel alapjele lesz az excenter 12, illetve 13 orsó forduiatszámszabályozójának, akkor az excenter 12, illetve 13 orsó fordulatszáma a szorzat értékével lesz többszörös. Természetszerűleg a szorzószám lehet tört is — ami elektronikus eszközökkel szintén könnyen megvalósítható — és ebben az esetben az eredmény nem egyenes alkotójú sokszög, hanem valamilyen — az előtoló 14 szerkezet sebességétől is függő emelkedésű — spirál alkotójú sokszög lesz. A fordulatszám abszolút pontos beállítása — figyelembe véve a zavaró momentumokat — nem lehetséges, ezért a geometriai alakhűség biztosítása érdekében szögpozícionálás-szabályozásra is szükségünk lesz, oly módon, hogy a fő 11 orsó szögelfordulását felszorozzuk a kívánt szögszámmal, majd az így kapott értéket összehasonlító körbe vezetve újabb alapjelet kapunk, amely alapjel nagysága az adott időpillanatban keletkező szöghibával lesz arányos. Egy így kialakított szabályozókor már képes lehet arra, hogy akár egyenes alkotójú sokszög profil képzésére, akár spirálképzésre alkalmas rendszerként működjék. A technológia azonban további igényeket is támaszt, hiszen a megmunkálási folyamat során a fő 11 orsót esetenként meg is kell állítani pl. mérés céljából, ilyenkor a szinkronfutást addig biztosító villamos tengelyek széteshetnek. Különöser nehéz a helyzet spirálképzésnél, hiszen ilyenkor a kétféle 11, 12, 13 orsó szöghelyes együttfutásán túlmenően a tengelymenti elmozdulás alaphelyzetét is biztosítanunk kell. Ebből következik, hogy minden esetben jól definiált alaphelyzetbe kell hoznunk a mozgásba hozandó forgástestek mindegyikét és a későbbiek során ehhez az alaphelyzethez képest kell szinkronizálni a mozgást, illetve mozgásokat. Kezdjük tehát az ismertetést a kinematikai rendszer szerinti alaphelyzet felvételével. Először tehát a 11, 12, 13 orsók előírt szöghelyzetben való megállítása a feladat, amely szöghelyzet a forgácsolás közbeni együttfutást biztosító ún. referenciahelyzetre vonatkoztatok. A mozgás sorrendjét szemlélteti a 2. ábra. A 2. a, b, c, d ábrákon a külső kör az excenter 12, illetve 13 orsót, a belső kör a fő 11 orsót reprezentálja. Az indítási parancs folytán a fő 11 orsó lassú forgással megindul a — technológiai előírás szerinti E forgásirányú mozgással ellentétes — H forgásirányban, eléri a fő 11 orsó Q/ referenciahelyzetét, majd azon — pontosan definiált — A(p szöggel túljutva, a 2.b ábrán jelölt szöghelyzetben megáll. Ezután az excenter 12, illetve 13 orsót indítjuk E forgásirányban, ugyancsak lassú forgással, s 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
