193083. lajstromszámú szabadalom • Eljárás diazepino-indol-származékok, valamint ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
193083 A találmány szerinti vegyületek farmakológiái hatást fejtenek ki, s így indokolt gyógyszerként, például terápiás célra való alkalmazásuk. Közelebbről, a találmány szerinti vegyületek depresszió elleni hatást mutatnak; erre utal központi (centrális) antiszerotonin-hatá'suk is. így például a találmány szerinti vegyületek erős affinitást mutatnak a patkány agykérgének homloki (frontális) részén elhelyezkedő 5-HT2 receptorok iránt. Ez igazolható S. J. Peroutka és S. H. Snyder módosított vizsgálati módszerével [Molecular Pharmacol. 16,687 (1979)], amelyet a következőképpen hajtunk végre: Patkányok agykérgének frissen vett homloki szövetét 20-szoros Trisz—HCl-pufferoldattal (amely 50 mmólos, pH értéke 7,7, és 4 mmól kalcium-kloridot, 10 mikromól pargilint és 0,1 % aszkorbinsavat tartalmaz) homogenizáljuk, majd centrifugáljuk. A centrifugakalácsot 25-szörös térfogatú fenti pufferoldattal ismételten szuszpendáljuk, 15 percig 37°C hőmérsékleten inkubáljuk, és ismét centrifugáljuk. A centrifugakalácsokat -20°C hőmérsékleten fagyasztjuk, és á receptorkötési kísérlet elvégzése előtt a fenti pufferoldat 360-szoros térfogatában ismét szuszpendáljuk. A mérésre alkalmazott keverékek összes térfogata 2 ml, és összetételük a következő: 50 mmól Trisz-HCl, 4 mmól kalcium-klorid, 10 mikromól pargilin, 0,1% aszkorbinsav, 5 mg eredeti szövetsúlynak megfelelő membrán és 1 nanomól 3H-spiperon, pH-értéke 7,7. A nemspecifikus kötés meghatározására alkalmazott mérőelegy ezenkívül 1 mikromól koncentrációban cinanszerint tartalmaz. A hatóanyagoknak azt a képességét, amellyel a 3H-spiperonnak az 5-HT2 receptorokhoz való specifikus kötődését megakadályozzák (ez az összes kötődés és a nemspecifikus kötődés különbsége), úgy határozzuk meg, hogy a vizsgálati vegyületeket a mérőelegyhez 1 nanomól és 10 mikromól közötti 5-9 különböző koncentrációban adjuk hozzá. Minden kísérletet ismétléssel végzünk. Egy órás 37°C hőmérsékleten végzett inkubálás után a mérőelegyeket gyorsan átszűrjük Whatman GF/B szűrőkön, és kétszer egymás után, egyenként 5 ml jéghideg inkubáló pufferoldattal mossuk, majd szcintillációs számlálást végzünk. Az rC50 értékeket (azaz a vizsgált hatóanyagnak azt a koncentrációját, amely a 3H-spiperon specifikus kötődését 50%-ban meggátolja) lineáris regressziós analízissel a Hill-féle görbéből számítjuk ki. A találmány szerinti vegyületek az (L)-5-hidroxi-triptofán által egereken előidézett remegést (tremort) is gátolják. Ez igazolható R. Ortmann és munkatársai módosított vizsgálati módszerével [Naunyn-Schmiedeberg's Arch. Pharmacol. 311. 185 (1980), amelyet a következőképpen alkalmazunk. Négy nőstény egérből álló csoportoknak (18-24 g testsúlyú, OF-1 törzsű állatok, SANDOZ, Basel) intraperitonéálisan, -45 perc idő-6 9 pontban 20 mg/kg clorgylint adunk. Ezt követően -30 perc időpontban intraperitonéálisan 3, 2, 10, illetve 32 mg/kg vizsgálati hatóanyagot adunk, majd 30 perccel később, azaz 0 időpontban intraperitonéálisan 15 mg/kg (L)-5- -hidroxi-triptoíánfadagoiunk. Az állatok remegését (trerporját) +10 perc, +20 perc, + 30 perc, +40 perc, +50 perc és +60 perc időpontokban pontozásos skála szerint, 0-tól 4-ig terjedő pontszámmal értékeljük. E skálán 0 azt jelenti,.hogy a kísérleti állatokon remegés nem figyelhető meg; 1 azt jelenti, hogy időközönként remegés figyelhető meg: 2 jelentése állandó remegés; 3 jelentése állandó erős remegés; és 4 jelentése állandó rendkívül erős remegés. Négy kísérleti állat esetében, összesen 6 megfigyelési periódus alatt a legnagyobb lehetséges összes pontszám tehát 96 pont. A megfigyelt pontszámút e maximális pontszám százalékában fejezzük ki, és összehasonlítjuk egy olyan kontrollcsopoit értékeivel, amelynek a vizsgálati hatóanyag helyett konyhasóoldatot adagolunk. A hatások statisztikai szignifikancíáját úgy értékeljük ki, hogy minden egyes, hatóanyaggal kezelt egér összes pontszámát összehasonlítjuk a kontroli-egerek egyéni összes pontszámával. A statisztikai szignifikancia kiszámításához a Mann-Whitney-féle U-próbát alkalmazzuk. A találmány szerinti vegyületek-patkányok számára 3,2-32 mg/kg mennyiségben intraper toneálisan adagolva-visszavágó hatás („rebound“) nélkül csökkentik a paradox alvás időtartamát, amint ez egy 48 órás alvás során felvett elektroenkefalogrammon kimutatható. [E módszer leírása a következő helyen található: H. Kleinlogel: „EEG in Drug Research“ szerk. Hermann; Gustav Fischer Verlag, Stuttgart, New York, 75-88 (1982) ]. Mindezek alapján indokolt a találmány szerinti vegyületek depresszió elleni szerekkén+ való alkalmazása. E célra a javasolt napi dózis körülbelül 25 mg-tó! körülbelül 500 mg-ig terjedő mennyiségű találmány szerinti vegyület. Ezt célszerűen napi 2-4 részletre elosztva adagoljuk, olyan adagolási egység formájában, amely körülbelül 6-250 mg találmány szerinti vegyületet tartalmaz. A találmány szerinti vegyületeket késleltetett felszabadulást biztosító gyógyszerformában is adagolhatjuk. A találmány szerinti vegyületek konfliktust csökkentő hatást is mutatnak. Ez igazolható például a „feszülten figyelő testtartás“ („stretched attend posture“; etológiái komponens) gyakoriságának és időtartamának a vizsgálatával. Ez a testtartás az állat közeledése és kikerülő viselkedése közötti konfliktus jele, és úgy határozzuk meg, hogy hím egereknek orálisan 0,1-10 mg/kg találmány szerinti vegyületet adagolunk / H. P. Käsermann: Experientia 39, 681 (1983) ], majd az alábbi vizsgálatot végezzük: 10 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 S5
