193070. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pernyehálók környezetvédő biológiai rekultivációjára
A találmány tárgya eljárás különösen településközeli pernyehányók környezetvédő biológiai rekultivációjára a főként erőművi pernyével általában vizes zagyolás révén feltöltött, mesterséges földgátakkal képzett kazettás kialakítású pernyehányón csekély vastagságú földréteg felhordását és elterítését követően cserje — és fafajokból álló növénytársulás telepítése, majd a talaj szervesanyagtartalmának a sorközi ápolások,később a nevelővágások során kitermelt zöld- ill. faanyag helyszíni felaprításával és adott esetben bedolgozásával történő folyamatos növelése útján, aholis a növénytársulást alkotó fajokat a magasabb szinten fekvő tartományokban szárazságtűrő cserje- és fafajokból, különösen ezüstfából, tamariskából és galagonyából ill. akácból, erdei- és feketefenyőből, valamint nyírből, míg a mélyebben fekvő, általában peremtartományokban fafajokként nedvességkedvelő fajokból, különösen mézgás égerből és fűzből állítják össze úgy, hogy a telepítések, vertikális lezárását a széltartományokban rendre cserjefajokkal történő leszegéssel biztosítják. Ismeretes, hogy a települések, különösen ipari övezetekkel bíró közép- és nagyvárosok természetes földrajzi elhelyezkedése gyakran nem teszi lehetővé az ipari üzemek, különösen hőerőművek okozta levegőszennyezéssel szembeni védelmet. Különösen a hőerőművekből ismert módszer szerint óriási mennyiségű pernye kerül vízzel zagyolva az általában az erőmű szomszédságában, így nem ritkán a városok közvetlen közelségében kialakítót zagytavakba. Kedvezőtlen szélirány esetén a víz leszivárgása és elpárolgása miatt a pernye finom porfelhőként borúi a városra, és ezellen a nem ritkán 6-10 méter rétegvastagságú finom szemcséjű anyagból álló pernyehányó egyszerű letakarása nem jelent kielégítő megoldást. Miután gyakorlatilag folyamatosan jelentkező és a továbbiakban egyre bővülő növekvő felszínekről van szó, ma már számos helyen elodázhatatlanná vált a pernyehányók környezetvédő biológiai rekultivációjára viszonylag rövid időn belül tartós eredményt adó megoldás kidolgozása. A nemzetközi szakirodalomból ismertek kis kiterjedésű mintákon végzett és csak a probléma különböző részterületeivel foglalkozó kísérletekről beszámolók. Ismeretes például egy az Environmental Science and Technology 1979. évi kiadásában megjelent tanulmány D.H.Scanlon és J.C.Duggan tollából „Fás növények fejlődése és nehézfém felvétele erőművi pernyén,, címmel, amelyben a címnek megfelelően kismintakísérletek partikuláris eredményeit tárgyalják a szerzők Meddőhányók rekultivációjának kérdésével számos cikk és tanulmány foglalkozik, különösen pedig felhagyott külszíni fejtések ismé telt hasznosításával. Ezen problémakör azonban rekultivációs szempontból az erőművi pernyehányók adottságaitól és kiindulási feltételeitől merőben eltérő jellemzőkkel bír. 1 2 A Szabó János szerkesztette „A melioráció kézikönyve,, c. szakkönyv (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1977) ismertetést add arról, hogy rekultivációs fásítások különböző helyi adottságok figyelembevételével célszerűen milyen cserje- és fafajokból összeválogatott növénytársulásokkal valósíthatók meg kedvező eredménnyel. Motoc M. és társa a „Talajpusztulás-talajvédelem a mezőgazdasági területeken" c. könyvében (Mezőgazdasági és Erdészeti Állami Könyvkiadó, Bukarest 1960) elsősorban védő-erdősávok telepítési lehetőségeinek és szempontjainak taglalása során útmutatást adnak arra nézve, hogy azok ültetési hálózata és elegy összetétele különböző talajokon és egyébb felszíni domborzati és éghajlati tényezők mellett milyenre választható meg. Ugyanígy utalás található Fekete Zoltán „Talajtan és trágyázástan,, című művében (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1958) arra, hogy mezővédő erdőpásztákba nagy és kis fák, továbbá bokrok célszerűen milyen elrendezésben telepítendők. Erdőműveléshez hasznosított talajok szervesanyagtartalmának a sorközi ápolások, ill. nevelővágások során kitermelt zöld- ill. faanyagnak helyszíni felaprításával és adott esetben bedolgozásával történő növelésére pedig útmutatást találhat többek között Dr. Mohácsy és társai „A gyümölcsfák metszésének kézikönyve" c. munkájának (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1968), valamint a 172347 1. sz. magyar szabadalmi leírásban, amely egy erre alkalmas vágástakarító gép rendeltetését és felépítését ismerteti. Megállapítható azonban, hogy bár a fentebb hivatkozott irodalmi forrásokból egyes részintézkedésekre tájékoztatás meríthető, pernyehányók, különösen speciális adottságú településközeli pernyehányók biológiai rekultivációjára alkalmas széleskörűen használható eljárás mindezideig sem a szakirodalomból,sem pedig nyilvános gyakorlatbavétel útján nem vált ismeretessé. A találmány célja olyan eljárás kialakítása, amely a hagyományos erdőgazdálkodási ill. ezekhez lényegében közelálló technológiák messzemenő alkalmazásával ad megoldást elsősorban településközeli erőművi pernyehányók hosszú távon is megnyugtató, viszonylag gyors és komplex környezetvédő biológiai rekultiválására a lehető legalacsonyabb ráfordítás mellett, és amely egyben komplex környezetvédelmi programba illeszkedően egyéb, főként településközeli körzetekben lényeges környezetvédelmi gond megoldásához, de lagalább enyhítéséhez is kézzelfogható segítséget nyújt. A kitűzött célt olyan tárgyi eljárás kialakításával és alkalmazásával érjük el, amelynek lényeges találmányunk szerinti intézkedései, hogy a felhagyott, rekultiválandó pernyehányó felszínét csupán, pormegkötő képességű, talajtani szempontból szerkezetnélküli váztalajt képező földréteggel borítjuk, a telepített növénytársulás összetételét fokozatosan a fa2 193070 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
