192985. lajstromszámú szabadalom • Eljárás amino-alkil-penem-származékok előállítására

15 192985 16-biciklo(5,4,0)-undec-5-énnel kezelünk, majd ezután legalább egyenértéknyi mennyiségű azonos bázikus szerrel és az észterzőszerrel (XIII) általános képletű vegyületté reagáltat­­juk tovább. 2.3. A (XIV) általános képletű oxalil-azetidi­­nokat úgy állíthatjuk elő, hogy (XIII) általá­nos képletű vegyületeket ozonizálunk és a keletkezett ozonidokat reduktív úton a meg­felelő oxovegyületekké hasítjuk. Az ozonizálást a szokásos módon ózon­­-oxigén eleggyel, inert oldószerben például rövidszénláncú alkanolban, például metanol­ban vagy etanolban, rövidszénláncú alkanon­­ban, például acetonban, adott esetben halo­génezett szénhidrogénben, például egy halo­­gén-(rövidszénláncú)alkánban, például meti­­lén-kloridban vagy széntetrakloridban, vagy egy oldószerelegyben, ideértve a vizes ele­­gyeket is, előnyösen hűtés közben, körülbe­lül -80 °C és körülbelül 0 °C közötti hőmér­sékleti tartományban végezzük. A közbenső termékként keletkezett ozo­­nidot szokásos módon elkülönítés nélkül re­duktív úton hasítjuk a (XIV) általános képle­tű vegyületté. A redukciót végezhetjük kata­litikusán aktivált hidrogénnel, például hid­rogénnel egy nehézfém hidrogénező katalizá­tor, például nikkel, továbbá palládiumkatali­zátor jelenlétében, melyet előnyösen megfele­lő hordozóanyagon, például kalcium-karboná­ton vagy szénen eloszlatva használunk. Vé­gezhetjük továbbá a redukciót kémiai redu­kálószerekkel is, például redukáló tulajdon­ságú nehézfémekkel, ide sorolva a nehézfém ötvözeteket és amalgámokat is, például cink­kel, hidrogént leadó szer, például egy sav, így ecetsav, vagy egy alkohol, például rö­­vidszénláncú alkanol jelenlétében. A redukció történhet redukáló tulajdonságú szervetlen sókkal, például alkálifém-jodidokkal, így nátrium-jodiddal, vagy alkálifém-hidrogén­­-szulfitokkal, például nátrium-hidrogén-szul­­fittal, hidrogént leadó szer, például egy sav, így ecetsav vagy víz jelenlétében. A reakció­ban alkalmazhatunk redukáló tulajdonságú szerves vegyületeket is, például hangyasa­vat. Redukálószerekként olyan vegyületek is számításba jönnek, melyek könnyen a megfe­lelő epoxivegyületekké vagy oxidokká alakít­hatók, az epoxidképzés alapja a C-C kettős­­kötés, míg oxidképzóshez egy erre alkalmas heteroatom, példul kén-, foszfor- vagy nitro­génatom jelenléte szükséges. Ilyen vegyüle­tek például a megfelelően szubsztituált etén­­-vegyületek, (melyek a reakcióban etilénoxid vegyületekké alakulnak), például a tetracia­­no-etilén, vagy a megfelelő szulfid-vegyüle­­tek (melyek a reakcióban szulfoxid vegyüle­­tekké alakulnak), ilyenek a di(rövidszénlán­­cú)alkil-BZulfidok, elsősorban a dimetil-szul­­fid, a megfelelő szerves foszfor vegyületek, például adott esetben fenilcsoporttal és/vagy rövidszénláncú alkilcsoporttal, például metil-, etil-, n-propil- vagy n-butil-csoporttal szubsztituált foszfinok (melyek a reakcióban foszfinoxidokká alakulnak), ilyenek például a tri(rövidszénláncú)alkil-foszfinok, például a tri-(n-butil)-foszfin vagy a trifenil-foszfin, továbbá a tri(rővidszénláncú)alkil-foszfitok [melyek a reakcióban foszforsav-tri(rövid­­szénláncú)alkil-észterekké alkuinak] szokásos módon megfelelő alkoholaddukt vegyület, pél­dául trimetil-foszfit alakjában, megfelelő re­dukálószerek továbbá a foszforossav-triami­­dok, melyek adott esetben rövidszénláncú al­kilcsoporttal szubsztituáltak, ilyenek például a hexa(rövidszénláncú)alkil-foszforossav-tri­­amidok, például a hexametil-foszforossav-tri­­ainid, ez utóbbi előnyösen metanoladdukt alakjában alkalmazzuk, továbbá a megfelelő nitrogénbázisok (melyek a reakcióban a meg­felelő N-oxidokká alakulnak), ilyenek az aro­más jellemű heterociklusos nitrogénbázisok, például a piridin típusú bázisok, főként maga a piridin. A hasítási reakciót előnyösen az ozonid elkülönítése nélkül, olyan körülmé­nyek között végezzük, amilyen körülmények között az ozonidot ' előállítottuk, azaz megfe­lelő oldószer vagy oldószerelegy jelenlétében, hűtés vagy enyhe melegítés közben, előnyö­sen -10 °C és körülbelül +25 °C közötti hő­mérsékleten dolgozunk és a reakciót szoká­sos módon szobahőmérsékleten fejezzük be. 2.4. Az (Va) általános képletű azetidinokat úgy állíthatjuk elő, hogy a (XIV) általános képletű oxalil-azetidinokat szolvolizáljuk. A szolvolízis történhet hidrolízissel, al­­kohollzissel vagy hidrolízissel. A hidrolízist vízzel, adott esetben vízzel elegyedő oldó­szerben végezzük. Az alkoholizisnél szokásos módon rövidszéláncú alkanolt, például meta­nolt vagy etanolt használunk, és előnyösen víz jelenlétében és egy szerves oldószerben, például egy rövidszénláncú alkán-karbonsav­­-(rövidszénláncú)-alkil-észterben, például ecetsav-etil-észterben ób előnyösen szobahő­mérsékleten, szükség esetén hűtés vagy me­legítés közben, például körülbelül 0 °C és 80 °C közötti hőmérsékleti tartományban dol­gozunk. A hidrazinolízist szokásos módon egy szubsztituált hidrazinnal, például fenil- vagy egy nitro-fenil-hidrazinnal, például 2-nitro­­-fenil-hidrazinnal, 4-nitro-fenil-hidrazinnal vagy 2,4-dinitro-fenil-hidrazinnal végezzük, melyeket előnyösen egyenértéknyi mennyi­ségben reagáltatunk egy szerves oldószer­ben, például éterben, például dietil-éterben, aromás szénhidrogénben, például benzolban, halogénezett szénhidrogénben, például meti­­lén-kloridban vagy klór-benzolban, egy ész­terben, például etil-acetátban vagy más ha­sonlókban és körülbelül szobahőmérséklet és 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 9

Next

/
Thumbnails
Contents