192985. lajstromszámú szabadalom • Eljárás amino-alkil-penem-származékok előállítására

11 192985 12 például a megfelelő klór-vegyület klóratomját megfelelő bromid- vagy jodidsóval, például lítium-b Tomiddal vagy -jodiddal, előnyösen megfelelő oldószer, például éter jelenlétében kezelve, bróm- vagy jódatomra cserélhetjük ki. 1.4. A (II1) általános képletű kiindulási anyagokat úgy állíthatjuk elő, hogy olyan (VII) általános képletű vegyületeket, melyek­ben Xo reakcióképes észterezett hidroxilcso­­port, megfelelő foszfin-vegyületekkel, például tri(rövidszénláncú)alkil-foszfinnal, például tributil-foszfinnal vagy triaril-foszfinnal, például trifenil-foszfinnal vagy megfelelő foszfit-vegyülettel, például egy trifrövid- 8zénléncú)alkil-foszfittal, például trietil­­-foszfittal vagy alkálifém-di(rövidszénlén­­cú)alkil-foszfittal, például -dietil-foszf ittál kezelünk. Ezt a reakciót előnyösen inert oldószer, például szénhidrogén, például hexán, ciklo­­hexán, benzol, toluol, vagy xilol, éter, pél­dául dioxán, tetrahidrofurán vagy dietilén­­-glikol-dimetil-éter elegy, vagy valamely ol­­dószerelegy jelenlétében végezzük. A reak­cióképességtől függően hűtés vagy melegítés közben, körülbelül -10 °C és +100 °C, elő­nyösen körülbelül 20 °C és 80 °C közötti hő­mérsékleti tartományban és/vagy inertgáz, például nitrogén-atmoszférában dolgozunk. Az oxidációs folyamatok megakadályozására a reakcióelegyhez katalitikus mennyiségű anti­­oxidánst, például hidrokinont adhatunk. Amennyiben a reakcióban foszfin-vegyü­­letet használunk, szokásosan bázikus anyag, például szerves bázis, például egy amin, pél­dául trietil-amin, diizopropil-etil-amin vagy „polisztirol-Hünig-bázis” jelenlétében dolgo­zunk, így közvetlenül (II) illetve (II’) álta­lános képletű kiindulási anyaghoz jutunk, mely a megfelelő foszfoniumsóból képezhető. Az olyan (II’) általános képletű kiindu­lási vegyületeket, melyekben X^* egy foszfo­­nocsoportot jelent egy kationnal együtt, elő­nyösen in situ állítjuk elő, mégpedig úgy, hogy egy keletkezett (Ha) általános képletű vegyületet, ahol X’ foszfonocsoport, megfele­lő bázikuB reagenssel, például szervetlen bá­zissal, így alkálifém-karbonáttal, például nát­rium- vagy kálium-karbonáttal kezelünk. 1.4. Az olyan (II’) általános képletű kiindu­lási anyagokat, melyekben V oxocsoportot jelent, továbbá úgy is előállíthatjuk, hogy (VIII) általános képletű merkaptidokat, ahol M egy fémkation, Ra-A-C(= 0)-képletű cso­port bevezetésére alkalmas acilezőszerrel ke­zelünk. A (VIII) általános képletű kiindulási anyagban az M fémkation előnyösen M+ vagy M2V2 képletű, ahol M* főként ezüstkation és M!t egy megfelelő átmeneti fém, például réz, ólom vagy higany kétértékű kationja. Rï-A-C(= 0)-képletű csoport bevezetésé­re alkalmas acilezőszer például az R3-A-COOH képletű sav vagy ennek valamely reakcióké­pes származéka, például savhalogenidje, pél­dául kloridja vagy bromidja, azidja vagy an­­hidridje. Amennyiben az acilezést az Ra-A-COOH képletű szabad savval végezzük, például megfelelő vízelvonószer, így egy karbodiimid, például N,N’-dicíklohexil-karbodiimid jelen­létében, vagy amennyiben savszármazékkal acilezűnk, megfelelő savkötőszer, például egy tercier alifás vagy aromás bázis, így trietil­­-amin, piridin vagy kinolin jelenlétében, inert oldószerben, például klórozott szénhid­rogénben, így metilén-kloridban, éterben, például dietil-éterben, vagy dioxánban, szo­bahőmérsékleten, melegítés közben, vagy hű­tés közben, körülbelül -50 °C és körülbelül +60 °C, főként körülbelül -30 °C éB körülbe­lül +20 °C közötti hőmérsékleti tartományban dolgozunk. A (VIII) általános képletű kiindulási anyagokat úgy állíthatjuk elő, hogy (V) álta­lános képletű azetidinokat egy tio-(rövid­­szénláncú)alkán-karbonsav, például a tioecet­­sav vagy a trifenil-metil-merkaptán valamely alkéli-fémsójával, például nátriumsójával reagáltatva (V’) általános képletű vegyületté alakítjuk, ahol W’ trifenil-metiltio- vagy rö­­vidszénláncú alkanoiltiocsoport, például etil­­tiocsoport, ezt az 1.2., 1.3., és 1.4. reakció­­lépésnél leirt módszerrel (X) általános képle­tű vegyületté reagáltatjuk, melyet bázis, pél­dául piridin vagy tri-(n-butil)-amin jelenlé­tében, inert oldószerben, például dietil-éter­ben vagy metanolban egy olyan MA képletű sóval reagáltatunk, ahol M az előzőekben megadott jelentésű, főként azonban ezüstka­­tion, és A egy szokásos anion, mely az MA képletű BÓnak a választott oldószerben való oldódását elősegíti, például nitrát, acetát­­vagy fluoridanion. Az olyan (II’) általános képletű ilid— -vegyületeket, melyekben Z’ oxigénatom vagy kénatom, közvetlenül reagáltathatjuk az (I) általános képletű vegyületekhez vezető gyűrüzárási reakcióban. Az olyan (II’) álta­lános képletű vegyületek esetében, ahol Rí védett hidroxilcsoporttal, például hidrolízissel könnyen hasítható védett hidroxilcsoporttal például triszubsztituált szililoxicsoporttal Bzubsztituált, eljárhatunk úgy is, hogy elő­ször a hidroxilcsoport védőcsoportját lehasít­juk és a keletkezett (II’) általános képletű vegyületet, melyben Rí hidroxilcsoporttal szubsztituélt rövid szénláncú alkilcsoport, reagáltatjuk a gyűrűzárési reakcióban. Az olyan (V) általános képletű kiidulási vegyületek, melyben W R0-SO2 képletű szul­­fonilcsoportot jelent, a II. reakcióséma sze­rint is előállíthatjuk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7

Next

/
Thumbnails
Contents