192942. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált feniléterek előllítására
192912 18 Az olyan vegyületek, melyekben Ar legalább egy tercier nitrogénaLomot. tartalmaz gyűrűatomként, a szokásos módon, például egy peroxid vegyülettel, például hidrogénperoxiddal, vagy ennek valamely savszármazékával, például perecet.savval vagy m-klórperbenzoesavval kezelve alakíthatók a megfelelő N-oxiddá. Az olyan vegyületeket, melyek N-oxid alakúak, az önmagukban ismert módszerek szerint alakíthatjuk, nitrogénatomjukon nem oxidált vegyületekké. Az átalakítást például kénessavval vagy foszforoxikloriddal, vagy mindenekelőtt hidrogénnel egy hidrogénező katalizátor, például egy nemesfém katalizátor, például platina vagy palládium, vagy Raney-nikkel jelenlétében végezzük. Az olyan vegyületek, melyek az aromás Ar gyűrűben egy rövidszénláncú alkiltiocsoportot, például metiltiocsoportot tartalmaznak, megfelelő deszulfuráló anyaggal, például Raney-nikkellel, egy megfelelő oldószerben, például dioxánban kezelve alakíthatók kénmentes vegyületekké. Mind az előállítási eljárások, mind a további reakciók kivitelezésénél ügyelni kell arra, hogy nem kívánatos mellékreakciók, melyek további csoportok átalakulásához vezetnek, ne lépjenek fel. Az előzőekben ismertetett reakciókat adott esetben egyidejűleg vagy egymást követően, továbbá tetszőleges sorrendben végezhetjük. Szükség esetén hígitószer, kondenzálószer és/vagy katalizátor jelenlétében, hűtés vagy melegítés közben, zárt edényben nyomás alatt és/vagy inertgáz atmoszférában dolgozunk. Az előállítási eljárások megválasztása szerint a találmány szerinti vegyületeket szabad alakban vagy szintén a találmány tárgyát képező sóik alakjában nyerjük. A sók hemi-, mono-, szeszqui- vagy polihidrát alakban fordulhatnak elő. Az új vegyületek savaddíciós sói az önmagukban ismert módszerek szerint, például egy bázisos anyaggal, például egy alkálifémhidroxiddal, -karbonáttal vagy -hidrogén-karbonáttal kezelve, vagy ioncserélő alkalmazásával alakíthatók a szabad vegyületekké. Másrészt egy keletkezett szabad bázist szerves vagy szervetlen savakkal, például az említett savakkal kezelve alakíthatunk savaddíciós sóvá. A savaddíciós sók képzésénél főként olyan savakat alkalmazunk, melyek gyógyászatban elfogadható, nem toxikus sókat alkotnak. Az új vegyületek ezen és más sói, főként savaddíciós sói, például oxalátjai vagy perklorátjai, alkalmasak a keletkezett szabad bázisok tisztítására. A tisztítást úgy végezzük, hogy a szabad bázist valamely sójává alakítjuk, ezt elválasztjuk és tisztítjuk, majd a sóból a bázist felszabadítjuk. Az új vegyületeket a kiindulási anyagok és a munkamódszer megválasztása szerint optikai antipódok vagy racemátok alakjában, vagy - amennyiben azok legalább két aszimmetrikus szénatomot tartalmaznak - racemát keverékek alakjában is nyerhetjük. A keletkezett racemát keverékek a diasztereomerek fizikai-kémiai tulajdonságainak különbözősége alapján az önmagukban ismert módszerek szerint, például kromatográfiával és/vagy frakcionált kristályosítással választhatók a két sztereoizomer (diasztereomer) racemátra. A keletkezett racemátok az önmagukban ismert módszerek szerint bonthatók az antipódokra. Ilyen módszer például egy optikailag iktív oldószerből történő átkristályositás, megfelelő mikroorganizmussal történő kezelés vagy reakció egy, a récém vegyülettel sót képző, optikailag aktív anye.ggal, főként egy savval, majd az ilyen módon keletkezett sókeveréket például különböző oldhatóságuk alapján választjuk szét a diasztereomer sókra, melyekből a szabad antij>ódok egy megfelelő szerrel kezelve felszabadíthatok. Különösen használatos optikailag aktív savak például a D- és L-alakú borkősav, di-0,0’-(p-toluoil )-borkósav, almasav, mandulasav, kámforszulfonsav, glutaminsav, aszparaginsav vagy kinasav; előnyösen a hatásosabb antipódot különítjük el. A találmány tárgyát képezik az eljárásnak azon kiviteli módjai is, melyek során egy reai ciókomponenst adott esetben valamely sója alakjában alkalmazunk. A találmány szerinti reakciókban célszerűen olyan kiindulási anyagokat alkalmazunk, melyek a bevezetőben a végtermékek különösen értékesnek említett csoportjaihoz, és főként a speciálisnak és különsöen előnyösnek feltüntetett végtermékhez vezetnek. A kiindulási anyagok ismertek, vagy abban az esetben, ha újak as; önmagukban ismert módszerek szerint állíthatók elő. Az új vegyületeket gyógyászati készítmények alakjában használhatjuk. A gyógyászati készítmények az aktív anyag hatásos mennyiségét adott esetben gyógyászatban alkalmazható hordozóanyagokkal együtt tartalmazzák, és enterális, például orális, vagy parenterális adagolásra alkalmasak, szervetlenek vagy szervesek, szilárdak vagy folyékonyak lehetnek. A gyógyászati készítmények például tabletta vagy zselatin kapszula alakúak, melyek a hatóanyagot egy higítószerrel, például iaklózzal, dextrózzal, szacharózzal manittal, szorbittal, cellulózzal és/vagy glicerinnel, és/vagy súrlódást elősegítő anyagokkal, például kovafölddel, talkummal, szte arinsavval vagy sóival például magnézium- vagy kalciumsztearáttal, és/vagy polietiiénglikollal együtt tartalmazzák. A tablettákban ezenkívül lehet még kötőanyag, például magnéziumszilikát, keményítő, például kukorica, búza, rizs vagy nyílgyökér keményítő, zselatin, tragant, metilcellulóz, nátriumkarboxi-metilcellulóz és/vagy polivinil-pirrolidon és Kívánt esetben szétesést, elősegítő anyag, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 10
