192868. lajstromszámú szabadalom • Eljárás főleg aszthma elleni gyógyszerkészítmények előállítására
15 192868 16 a) Tengerimalac tüdejéből izolált esik exogén arachidon savval kiváltott görcsére kifejtett hatás A görcsöt az arachidonsav növekvő koncentrációjával (tömény etanolos oldat, nitrogénlógkőrben tárolva) váltottuk ki és gyöngyi ütve regisztráltuk. Az arachidonsav görcsöt kiváltó koncentrációjára 10 /umól körüli EDso-értéket és 25 /um körüli EDs«-értéket találtunk. Az új vegyületek az arachidonsav dózis-hatás-görbéjének erősen szignifikáns jobbra tolódását okozták, Az EDso- és EDs»-értékek emelkednek. A hatás az alábbi tényezővel fejezhető ki: EDm (hatóanyag) - EDso (kontroll) ijo - ------------------------------------------------------------EDso (kontroll) Analóg módon az is4 értéket számítottuk ki. Hatóanyag 150 ÍS4 3-terc-butil-4-hídroxi-anizol (ismert) 100 jumól 4,6 3,6 nor-dihidroguajaretsav (ismert) 50 /umól 6,3 6,5 2-:(2’-naftiloxi)-acetohidroxámsav 100 /umól 5,8 7,1 b) Tengerimalac hörgőjéből izolált csík karbachollal kiváltott görcsére kifejtett hatás A görcsöt 3,9 jutnól karbachollal váltottuk ki. A vizsgálandó hatóanyagok utólagos adagolása erős, illetve igen erős nyúlást eredményezett. Ez már az alábbi hatóanyag-koncentrációk esetén egyértelműen volt kimutatható: 100 /umól 3-terc-butil-4-hidroxi-anizol, 50 /umól nor-dihidroguajaretsáv, 50 ,umól 2-(2'-naftiloxi)-acetohidroxámsav. c) Tengerimalac tüdejéből izolált csík alaptónusára kifejtett hatás A hatóanyagok növekvő koncentrációjával nyúlás következett be, amelyet gyöngyelitve mértünk. A dózis-hatás-görbéből az alábbi értékeket kaptuk: EDs» EDso S-terc-butil-4-hidroxi- anizol 130 /umól 61 /umól 2-(2’-naftiloxi)-acetohidroxámsav 27 /umól 14 /umól 7. példa Házinyúl retikulocitákból nyert lipoxigenáz aktivitásának gátlása Az arachidonsav-kaszkád lipoxigenáz-reakciójának gátlásán alapuló asztma és allergia elleni, gyulladáscsökkentő és trombózis elleni hatást molekulár-farmakológiai tesztrendszerben mértük. A tesztrendszert annak alapján választottuk ki, hogy az irodalomból ismert számos hasonló hatóanyag "(például poliacetilén-zsírsavak, pirazolin-származékok) esetén a rendszer alkalmasnak bizonyult, összetettebb rendszerekhez képest a molekuáris tesztrendszer előnye, hogy a hatóanyag és a receptorok közötti kölcsönhatást esetleges felszívódási akadályoktól és a hatóanyag netabolizálásától függetlenül vizsgálhatjuk meg, a 6. példa tanulsága erősítésére és pontosítására. A házinyúl retikulocitákból a 'ipoxigenázt a már megadott irodalom szerint slektroforetikusan és irnmunológiailag tiszta "'ormában nyertük. A lipoxigenáz aktivitását 25 “C-on határoztuk meg az oxigénfogyasztás 31ark-elektródával végzett polárográfiai mérésével, az alábbi közegben: 0,1 M kálium-foszfát (pH 7,4), 0,2% nátrium-kólát és 0,53 mmól linolsav. Az enzim koncentrációja 25 nanomól volt. A vizsgálandó anyagokat frissen vákuum-desztillált metil-glikolban feloldottunk, és a mérés hőmérsékletén - nátrium-kólát és linolsav nélkül - 15 percen át előinkubáltuk. A vegyületek hígítását úgy választottuk meg, hogy a közeg végső metilglikol-koncentrációja a 2%-ot nem haladta meg; ilyen körülmények között a kontroll edényekben számottevő gátlás nem fordult alő. Az enzim reakciót nátrium-kólát és linolsav hozzáadásával indítottuk meg. A hatóanyag-koncentráció változtatásával a gátlás titrálási görbéjét, majd ebből az 50%-os, illetve 84%-os gátláshoz szükséges koncentrációt (Iso, illetve Ts«) határoztuk meg. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 9
