192839. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fagyasztott élelmiszerek előállítására
6 11)2839 0,1 mm lyukbőségű szitán átszűrjük, és 18% szárazanyag-tartalomra centrifugáláasal betöményitjük. A hűtési művelet után a borsó sótartalmát állítjuk be oly módon, hogy átengedjük egy tartályon, amelyen 11%-os sóoldatot cirkuláltatunk, majd a borsót a sóoldattól - amely recirkuláltatásra kerül - elválasztjuk, majd egy, a sóoldatos tartállyal összekapcsolt másik tartályban 0 °C-ra hűtjük. Ez utóbbi tartályon egy szállítószalag segítségével 60 perc alatt továbbítjuk át a terméket, miközben a hűtővíz állandó recirkuláltatásával a sófelesleget eltávolítjuk. A kilépő nyílásnál egy hőcserélő segítségével a vizet recirkuláltatás előtt hűtjük. A borsÓBzemeket ezután fluid-ágyban -150 °C-on megfagyasztjuk, és felületüket a fentiekben említett kondenzétummal bepermetezzük. E műveletet egy horizontálisan forgó dobban végezzük, amelynek közepén helyezzük el a 0,9 mm átmérőjű fúvókét. Az egyenletesen felvitt bevonat mennyisége 4 5 súly% kondenzátum, a fagyasztott termék súlyára számítva. 2. példa Mosott és osztályozott borsóezemeket (8,5-11 mm) szállltószalagos berendezésben gőzzel hőkezeljük, fluid-ágyban levegővel hütjük, majd vizes közegben bepermetezzük. Ezután borsó-kilogrammonként 0,21 kg kondenzátumot nyerünk vissza, amelyet egy 0,55 mm lyukbőaógű vibrációs szitán átengedünk. A sótartalmat az 1. példánál leírtak szerint állítjuk be, majd a borsót raegfagyasztjuk és a szemeket felületét 0,7 mm fúvókán keresztül, szintén az 1. példában leírtak szerint a kondenzétummal bepermetezzük. A kondenzátum mennyisége 0,1 kg/1 kg borsó. A kondenzátumból 0,1 kg/1 kg borsó mennyiséget visszavezetünk a léghűtéses művelethez a borsószemek felületéről elpárolgott víz pótlására. A fentmaradó kondenzátumot a feldolgozó üzembe továbbítjuk. 3. példa Ebbon a példában bemutatjuk a találmány szerinti eljárás ökológiai előnyeit egy 5 hagyományos, vízzel történő hókezeléses és hűtásea eljárással szemben, valamint összehasonlítjuk a két eljárás biológiai oxigénigényét (BŐD). A legtöbb szennyezési problémát az ol- 10 dott állapotban vagy igen finom szuszpenzióban levő szerves anyagok jelenléte okozza. Ezt a szerves anyagtartalmat szennyvizek esetében úgy határozzák meg, hogy mérik azt az oxigénmennyiséget, amely a mikroor- 15 ganizmusok által ezek oxidativ lebontásához szükséges. Ez a BOD/liter mg-ban kifejezve. Vizsgálatainknál a BODi értékét határoztuk meg. Ezt úgy végeztük, hogy a szennyvizet szerves anyagtól mentes, oxigénnel telített 20 vízzel, ismert arányban hígítottuk, majd 7 napon Ä 20 °C hőmérsékleten inkubáltuk, majd meghatározzuk a maradék oxigéntartalmat az elfogyasztott oxigénmennyiség meghatározáséval. A vizsgálatok során különböző 25 hígításokat készítettünk, és kontrollként szolgált egyrészt az a minta, amelynél az oxigéntartalom megfelelt az inkubálás előtti oxigéntartalom felének, másrészt maga a hígításra használt víz. Az oldott oxigén mennyi- 30 ségét térfogatosan határoztuk meg és az elfogyás-.’,tott oxigén mg-ban kifejezve - egy liter szennyvízre vonatkoztatva - megfelel a BOD7 értéknek. Összehasonlításképpen meghatároztuk 35 egy hagyományos eljárás kitermelését és BŐD? értékét is. Ennél az eljárásnál a válogatás és mosás műveletét - amely azonos az 1. és 2. példákban leírtakkal - a vizes hőkezelés, vizes hűtés, a sózás, a sólartalom-be- 40 állítás egy második vizes hűtéssel, majd a fagyasztás - a borsószemek bevonása nélkül - műveletei követték. A kapott eredményeket a következő 1. táblázatban foglaljuk össze. 45 1. Táblázat Hagyományos 1. példa szerinti 2. példa szerinti eljárás eljárás eljárás Teljes BODi mg/l-ben (mosás, hőkezelés, hűtés sótartalom- beáll! tás 27.000 17.000 18.800 kitermelés X, a mosott és válogatott kiindulási anyag mennyiségére vonatkoztatva 89.1 94.2 92.1 5
