192807. lajstromszámú szabadalom • Bortároló tartály
3 192807 4 A találmány tárgya: bortároló tartály, amely két előnyö» kiviteli példa szerint 2500, illetve 5000 nektoliter bor tárolására alkalmas. A találmányra az jellemző, hogy a hengeralakú tartály külső burka monolit vasbetonból van elkészítve, ennek belső falfelületét 3-5 rétegben homok és cement keverékéből álló vízzáró vakolat fedi, melyre cementbe ágyazott, zsugorodásig égetett mázas keramit alapanyagú kőagyaglapok vannak felrakva. Az így kialakított tartály felállítható föld, beton, vagy kőalapzatra egyaránt, sót a főidbe süllyesztve is alkalmazható. Ezen túlmenően a tartály állhat önmagában, de lehet egymás mellett sorosan is telepítve, a megfelelő kezelőtér biztosítása mellett. Magyarországon a bortermelésnek, a bor tárolásának és kezelésének évszázados hagyományai vannak. A bor tárolásának klaszszikus nyersanyaga úgyszólván több évszázadon át kizárólag a .tölgyfadongából készített hordók voltak, sót ezek közűi is kiváltak azok a tölgyfahordók, amelyek az ország egyes vidékein lévő tölgyerdókből kerültek ki. A tőígyfahordók - jóllehet ezekből óriásmóretű, tóbbszáz hl-es darabok is készültek - csak korlátolt befogadóképességgel rendelkeznek. A történelmi borvidékek világhírű szőlőinek felújítása, egy-egy év rekordtermése pedig parancsoló szükségszerűséggel indította el azt az irányzatot, amely a maximális minőségi követelményekhez igazodva, a lehető legnagyobb kapacitású bortárolók építésének elindítását szorgalmazta. Az elmúlt évtizedben hazánk borászata - igazodva a hagyományokhoz és a piac igényeihez - korszerűsödött. Megfelelően azonos ízű és zamalú borok nagytömegű előállítása megköveteli a kétezer, vagy ennél nagyobb hektoliter űrtartalmú 'tároló tartályok létesítését. A tölgyfahordókat tehát két szempontból kellett egyéb anyagból készült tárolókkal helyettesíteni: 1 Magyarország nyersanyagban szegény, tölgyfában pedig mindjobban elszegényedő ország. Olyan anyagról kell tehát gondoskodni, amely, vagy amelyek nem csak néhány száz, de néhány ezer hektoliter bort a minőség, zamat, illat megtartása mellett tartósan képesek tárolni. 2 A faanyag világpiaci ára az utóbbi évtizedben lényegesen emelkedett. Ennélfogva olcsóbb anyagból készült tárolók váltak szükségessé. További sürgető igénnyel jelentkeztek a mezőgazdasági nagyüzemek, melyekben az elmúlt évek során jelentős szőlőtelepítéseket végeztek. Ezek a telepítések most termőre fordultak, tehát a minőségi igényen túl mennyiségi igény is jelentkezik. A fentiekben csak röviden érintett szempontok - más országok sajátos éghajlati, termelési és erdőterületi birtokuktól függően- de hazánkéhoz közel azonos szükségszerűséggel jelentkeztek. így fejlesztették ki a bortermelő országok a különböző felépítésű és anyagú bortérolókat, A 2 243 117 lajstromszémú francia szabadalmi leírás például olyan tárolót ismertet, amelynek hordóalakja két félrészből van összeszerelve. A külső burkolaton belül még egy belső bélés-burkolat van, a kettő között pedig merevítő bordák vannak elhelyezve. A tároló hordó anyaga fém, vagy műanyag. Nem alkalmas nagy mennyiségű bor hosszabb ideig tartó tárolására, inkább szállítási célokra szolgál, mivel űrtartalma 100-150 liter. A fémanyagú tárolók, vagy tartályok azért sem alkalmasak hosszabb idejű bortárolásra, mert a borban sokféle, különböző összetételű ásványi sók és illó olajok vannak az alkoholon kívül, amelyek a fémekkel affinitásba lépve a hordók, vagy tárolók belső falét megtámadják és abból - jóllehet igen csekély mennyiségben - a fém anyagát leoldják Ez a bor minőségét rontja. Használatos az ú.n. saválló Coor acél nagyobb méretű tartályok, tárolók céljára, előállításuk azonban körülményes és drága. E szempontok figyelembevételével fejlesztették ki az üveg bélésű hordókat és nagyméretű tárolókat. Az ilyen tárolók a bor zamatét, illatát, kontinenciájét jól megőrzik, de igen nagy hátrány ik van (a belső üvegbélés felhordási technológiájának költségigényén túl), mégpedig az, hogy tisztításuk rendkívül nehéz. Tárolás közben ugyaniB a hordó belső felületére borkő rakódik le, amit csak mechanikus úton lehet eltávolítani. A legnagyobb elővigyázat mellett is előfordul, hogy a borkő lekaparása, sőt sok esetben intenzívebb módon történő leverése közben az üvegbélés - amely az üvegmassza felhordásakor már eleve neu egyenletesen zsugorodott - megsérül, a bélés tönkremegy. A sérült bélésű tárolóban érlelődő bor azonban minőségéből sokat veszít, sok esetben kellemetlen utóizt kap, így tetemes kár keletkezik. További fejlesztési irányt jelentett a mŰEnyagból készült tárolók előállítása. Ilyen hordóalakú tárolót ismertei a 2 332 918 lajstromszámú francia szabadalmi leírás. A tároló anyaga üvegszálerősitésű plasztikanyag, amelyel a hidrosztatikus nyomás hatása ellen kábellel szorosan kőrültekernek. Befogadóképessége korlátolt, s így nem mindenütt alkalmazható. Ugyancsak plasztikanyagú tároló építésére ad kitanitást az 1 516 133 lajstromszámú angol szabadalmi leírás. Ez a tároló két félrészból van összeállítva, s az illeszkedő sík mentén vagy hegesztve, vagy a célrak megfelelő zárószerelvénnyel ellátva. Hátránya az, hogy egyfelől drága a gyártás, másfelől csak bizonyos műanyag alkalmas a bor tárolására. Annak érdekében, hogy ezeket a hátrányokat kiküszöböljük, alkalmazkodjunk azokhoz a speciális igényekhez, amelyek bor tá-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
