192805. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés N-alkoxi-alkil-2,6,-(di)-alkil-klór-acetanilidek előállítására
5 192805 G tes átalakuláshoz, de megvalósítani csak a találmányunk szerinti folyamatos reaktorban lehet, ahol az azometint és átalakulatlan {dí) — alkil-anilint tartalmazó reakcióelegy rövid idő (5-15 perc) alatt áthalad ezen a magas hőmérsékletű zónán, és így nem következik be kátrányosodás, az azometin polimerizálódása, a (di)alkil-anilin átalakulása viszont az eddig ismerteknél tökéletesebb (90% felett ). Ugyancsak a (di)alkil-anilin teljesebb átalakulását segítjük elő azzal, hogy a depolimerizátor oldatot is ellenáramban és folyamatosan adagoljuk a rendszerbe, így a szakaszos eljárással szemben, ahol reakció közben a depolimerizátor eltávozik a képződő vízzrl együtt, a találmányunk szerinti eljárásban az azometin képzés egész ideje alatt jelen ven és a paraformaldehidet reakcióképes állapotban tartja. A találmányunk szerinti azometin képzés további előnye, hogy az eltávosó formaldehid és/vagy oldószer feleslegét és a depolimerizátor oldatot visszavezetjük a rendszerbe, ezáltal jobb anyagfajlagosokat és tökéletesebb átalakulást érünk el. Ha a klór-acetilezést nem szakaszosan üzemeltethető, hanem folyamatos reaktorban végezzük úgy, hogy a reakcióparlnereket ellenáramban és töltet felületén reagáltatjuk, a klór-acetil-kloridot kis feleslegben (1-1,5 mól/1 mól azometin származék) visszük be, majd a felesleget visszaforgatjuk a rendszerbe, akkor egyrészt magasabb hőmérsékleten, 80-125 °C-on játszathatjuk le a reakciót, az eddig ismert 30-50 °C helyett, an i tökéletesebb átalakulást eredményez, másrészt jobb anyagfajlagosokat érünk el, aminek különösen üzemi méretű gyártás esetén van nagy jelentősége. A találmányunk szerinti klór-acetilezési eljárás további előnye, hogy elkerülhető vele a szakaszos üzemmód ban kivitelezett klór-acetilezás legnagyobb problémája, a (di)alkil-anilin szennyeződén acilezésekor lehasadó sósavnak az azometin kettőakötésére való addicionálódása, b ezáltal a klór-acetilezés szempontjából inaktív vegyület keletkezése, vagyis a kitermelés én a termék minőségének romlása. Az alkohollzia egyensúlyi reakció, ami' nagy alkoholfelesleg adagolásával ill. a keletkező sósav megkötésével vagy elvezetésével lehet a kedvező irányba fordítani. Az eddig ismert eljárásoknál általában ötszörös alkoholfeleslegot és savmegkötőszert is alkalmaztak. Ez két problémát okozott. Az egyik az, hogy a savmegkötőszer az alkohol feleslegével együtt kidesztillált a rendszerből, nem tudta hatását tökéletesen kifejteni. A másik pedig az, hogy az alkohol feleslegének kidesztillálása közben jelentős mértékű alkil-halogenid képződött, mely egy vizmolekulát eredményezve ekvivalens mennyiségű N-klór-metil-2,6-(di)alkil-klór-acetanilidet bontott el hidrolízis révén, rontva ezzel a kitermelést. Ezt a két problémát úgy küszöbölhetjük ki, hogy az alkoholízist is folyamatos üzemmódban működtetett, töltetes reaktorban végezzük úgy, hogy a reakciópurtnereket ellenáramban reagáltatjuk, az alkohol felesleget visszacirkuláltatva. Azt. tapasztaltuk, hogy így az alkoholízishez az eddig ismerteknél jóval kevesebb, 1,2-1,7-szeres alkohol feleslegre van csak szükség, mert a reaktor közepén kialakított magasabb, 130-150 “C hőmérsékletű zóna, melyen a reakcióelegy gyorsan, 1-2 perc alatt áthalad, és az adott esetben folyamatosan beadagolt savmegkötőszer biztosítja a sósavnak a rendszerből való távozását és ezáltal az alkoholízis végbemenetelét. A céltermék kinyerésére az ismert vizes mosáson kívül újabb, például vákuumba történő beporlasztásos módszert használtunk. További kísérleteket folytattunk annak kidolgozására, hogy ezekből az önmagukban folyamatos műveletekből, hogyan lehet kettőt (pl. azometin képzést és klór-acetilezést, vagy klór-acetilezést és alkoholízist) vagy akár mindegyiket összekapcsolni és a (1) általános képleté klór-acelanilid származékok előállítási eljárását részben vagy teljesen folyamatossá tenni. így jutottunk el a találmányunk tárgyát képező eljáráshoz, amely szerint úgy állítjuk elő a (I) általános képleté N-alkoxi-alkil-2,6-(di)alkil-klór-acetanilideket - amely képletben Rí és If2 egyező vagy eltérő és 1-3 szénatomos alkil-csoportol, IÎ3 pedig 1 —Ë szénatomos egyenes vagy elágazó szénláncű alkoxi-csoportot jelent, hogy- az azornetii képzésnél egy töltettel ellátott, osztott reaktorba a tetején folyamatosan betápláljuk a (di)alkil-anilint, célszerűen 80-85 °C-ra előmelegítve, közepén az adott esetben oldószeres, adott esetben a (di)alkil-anilinben szuszpeindált formaldehidet a (di)alkil-anilinre számított 1:1-1:1,3 mólarányban és adott esetben a reaktor alsó harmadában depolimerizátor oldatot, célszerűen metanolis trietil-amint is adagolunk, a reagáltatást 50- -150 °C, célszerűen 96-150 60, a (di)alkil-anilin ill. azometin származék áramlási irányában folyamatosan emelkedő hőmérsékleten végezzük, a reaktor tetején távozó gőzökből a formaldehidet és/vagy oldószert és/vagy depolimerizátor oldatot hűtés, elválasztás és adott esetben a megfelelő töménységre való beállítás után, adott esetben 130 °C-ra előmelegítve a reaktor közepén visszatápláljuk, az azometin származékot a reaktor alján folyamatosan, hűtőn és adott esetben gyűjtőtartályon át klór-aeetilezésre elvezetjük,- a klór-acetilezésnél egy töltettel ellátott osztott reaktorba, annak felső harmadába folyamatosan betápláljuk a 60-110 °C-os azometin származékot, közepén az adott esetben oldószeres kló'-acetil-kloridot, az azometinre számított 1:1—1:1,5 mólarányban, a reagáltatást 50-125 °C, előnyösen 80-125 °C, az azometin ill. a klór-acelilezett származék áramlási irányában folyamatosan emelkedő 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
