192771. lajstromszámú szabadalom • Eljárás foszfolipid és szfingolipid-amidok és ezeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
21 192771 22 b.) In vivo végzett kísérletek Az 1 képletű vegyület in vivo aktivitását a Costa és mások által leírt módszerrel [1.: E. Costa, A. Guidotti és C. C. Mao; .Évi- 5 dence for involvemenet of GABA in the Action of Benzodiazepines: Studies in Rat Cerebellum" a Mechanism of Action of Benzodiazepines c. kiadványban, szerk.: E. Costa és P. Greengard, New York, Raven Press. 113-130. 10 old. (1975)], továbbá Loescher és Frey módszerével [lásd Loescher, W. és Frey, H. H.; .Effect of convulsant and anticonvulsant agents on level and metabolism of gamma-aminobutyric acid in mouse brain"; Naunyn- 5 -Schmiedeberg’s Arch. Pharmacol. 296, 263- -269. old. (1977)] mértük. Ezek a módszerek az izoniazid azon közismert hatásán alapszanak, hogy az izoniazid konvulziókat képes okozni, továbbá csökkenti a GABA cerebrális szintjét és a glutaraindekarboxiláz enzim-aktivitását. A szóban forgó kísérletet úgy hajtják végre, hogy a kontrollállatoknak (patkányok) izoniazidot adnak be, míg a kísérleti állatcsoportok az izoniazidot a vizsgálni kívánt vegyülettel együtt kapják. A kísérlet eredményét a konvulziós jelenségeket mutató állatok számával, a konvulziók fellépéséig mért latencia-idővei és az elhullások számával értékelik. Ezeket az eredményeket a II. Táblázatban mutatjuk be, melyből kitűnik, hogy az 1 képletű vegyület in vivo jelentősen aktívabb, mint akár a GABA, akár a szfingozin egymagában. II. TÁBLÁZAT 1 képletű vegyület Antikonvulziós hatás patkányokon Izoniazid 160 mg/kg (s.c.) Izoniazid 160 mg/kg (s.c.) + GABA 8 mg/kg (i.p.) Izoniazid 160 mg/kg (s.c.) + szfingozin 12 mg/kg (i.p.) Izoniazid 160 mg/kg (s.c.) + 1 képletű vegyület 20 mg/kg (i.p.) Konvulziókat mutató álatok száma 26/30 24/30 20/30 9/30 A konvulziók latenciaideje másodpercben 3070 ± 110 3100 ± 156 3700 ± 200 4500 ± 330 Elhullott állatok száma 15 14 9 3 Dihidrolizergil-szfingozin-amid (a 3. példa szerinti 3 képletű vegyület) a.) In vitro végzett kísérletek Az in vitro biológiai aktivitást összehasonlító mérésekkel határoztuk meg. Jelölt spiroperidolnak (JH-spiroperidol) a patkányok agyalapi mirigyének szinaptoszomális membránjához való kötődését mértük, a Greese és mások által kifejlesztett és ismertetett • módszer segítségével [Greese, I., Schneider, R. és Snyder, S. H.; H-spiroperidol labels dopamine receptors in pituitary and brain; Europ. J. Pharmacol. 46, 377-381. old. (1977)]. 50 A kapott eredményeket a III. Táblázatban mutatjuk be. Jól látható, hogy a 3 képletű vegyület kötődése azonos kísérleti körülmények között ssdgnifikánsan meghaladja akár a dihidrolizergsavét, akár a szfingozi- 55 nét. 12
