192611. lajstromszámú szabadalom • Vasalat nyíló-bukó nyílászárókhoz, különösen műanyag ablakokhoz, valamint sarokfogó-szerelvény különösen a vasalatokhoz

1 192 611 2

tolórúdjára. A 3 csúszósín és a VE felső zárszerkezet egymáshoz viszonyított oldalirányú elmozdulásának meggátlására a 3 csúszósín külső végén felfelé nyúló, és az 1 takarólemezt két oldalról szorosan közrefogó befogópofák vannak (csak az egyik látható a 2. ábrán 5 oldalnézetben). A 3 csúszósín — azon túlmenően, hogy hosszirányban vezeti az erőátvitelre alkalmas hajlékony 30 rugóköteget — túlzott erőhatás (erőátvitel) esetén a hullámosodást meggátolja, így a rugólapok nem törnek el. 10

Amint a 2. ábrán látható, a találmány szerinti vasalatnak a II szárnyhoz tartozó része nem „körzár’’-szerkezet, mint a jelenleg ismert hasonló célú megoldásoknál szokásos, hanem nyitott, lényegében C-alakzatú szerkezet. A VIII alsó sarokvasalatrész befelé nyúló 15 végpontja az x függőleges geometriai forgástengelytől (nyitási tengely) L\, a III hátsó sarokvasalat-rész lefelé nyúló szakaszának végpontja pedig az y vízszintes geometriai forgástengely (bukási tengely) felett L2 távközzel helyezkedik el. Az L j távköz pl. az ablak 20 szélességének mintegy harmadát., az L2 távköz pedig az ablak magasságának mintegy a felét kiteheti. A takarólemezek alatt húzódó tolórudak működési tartományát egyébként az egymással együttműködő részekés bennük a csapok — önmagában ismert módon — korlá- 25 tozzák. Ezek a záró-, a nyíló- és a bukó tartományok.

A 4. ábrán a 2. ábrán bejelölt B részlet látható nagyobb méretarányban, amely a VI fő-zárszerkezet és az V felső sarokvasalat-rész közötti kapcsolat kialakításának módját szemlélteti; megjegyezzük, hogy 30 ugyanilyen módon történik ez utóbbi és a VE felső zárszerkezet összekapcsolása is. Eszerint a VI fő-zárszerkezet 2 tolórúdjának a végrésze kétoldalt 48 fogazott oldalfelületekkel van kialakítva; a fogak élei a lemezsíkra merőlegesek. Az V felső sarokvasalat-rész 2 35 tolórúdjának a végén két 52 lyuk van. A 2 tolórudak kapcsolatának a létrehozásához az egészében 4 hivatkozási számmal jelölt kapcsolótag van előirányozva.

Ez hosszúkás, keresztmetszetben U-alakú test, amelynek 49 alaplemezéből annak síkjára merőleges 51 csa- 40 pok nyílnak ki, amelyek az 52 lyukakba illeszkednek.

Az 50 bordák belső felületei a 48 fogazással azonos 48a fogazást tartalmaznak. Összeszereléskor az V felső sarokvasalat-rész 2 tolórúdjához rögzített 4 kapcsolótagba kell illeszteni a g kettős nyílnak megfelelően a 45 VI fő-zárszerkezet 2 kapcsolórúdjának fogazott végét, és ezzel a 2 tolórudak hossz- és oldalirányban egymáshoz képest már nem mozdíthatók el. Könnyen belátható, hogy ez a kapcsolat az esetleges gyártási pontatlanságokat tökéletesen kiküszöböli, hiszen erre a foga- 50 zott szakaszok h hosszúsága — gyakorlati határokon belül — lehetőséget nyújt. A 4 kapcsolótag h> hosszúságát a másik 2 tolórúd fogazott vég-szakaszának a h hosszúsága célszerűen legalább kétszeresen meghaladja, az 50 bordák közötti z távolság pedig azonos a fo- 55 gazott végszakasz z szélességével. Ha pl a 48 fogazás h hosszúsága 50 mm, a 4 kapcsoló tag h’ hosszúsága 20 mm, és egy-egy fog szélessége, 0,9 mm, a korrekciós lehetőség ± 15 mm, ami messzemenően elegendő a nyílászáró gyártási toleranciájának kiküszö- 60 böléséhez.

Az V felső sarokvasalat-rész egyébként nagyobb méretarányú „robbantott” rajzon a 7. ábrán látható; a korábban már ismertetett szerkezeti elemeket a már alkalmazott hivatkozási számokkal jelöltük. Ezen az 65

ábrán igen jól látható a 3 vezetősínben (1. a 2. és 5. ábrát is) a 30 rugónyaláb, amelyet e kiviteli példa szerint három 31,32,33 lemezrugó alkot. Az L-alakú (derékszögű) 2 tolórúd mindkét szálán egy-egy, a rúd lemezanyagából kihajlított 53,54 papucs van, amelyek távtartóelemekként szolgálnak, és a 2. ábrán látható 55 rést biztosítják az 1 takarólemez és a 2 tolórúd között. A 2. és 7. ábra szerinti szerkezetek között az a minimális eltérés van, hogy a 7. ábrán látható megoldásnál az 54 papucs a 7 arretáló-biztosítószerkezet alatt helyezkedik el, és ebben az 54 papucsban van kiképezve a 56 rés (1. és 12. ábrát is), amelynek ismertetésére és szerepére az alábbiakban még visszatérünk.

Az 1 takarólemez két végéhez felül egy-egy 5 takarólemez van az 57 csapok (2. ábra) körül elfordíthatóan csatlakoztatva, amelyek a 58, 59 lyukakon (7. ábra) vannak átvezetve. Ezek az 5 zárólemezek a 4 kapcsolótagok segítségével kialakított kapcsolati helyek (1. a 4. ábrát is) lefedésére szolgálnak: az 5 zárólemezek kifordítva lehetővé teszik a 2 tolórúd-végek

4. ábra szerinti összeillesztését, majd az illesztés kialakítását követően visszafordítva takarják a kapcsolatot (k nyű, 7. ábra).

Amint már említettük, az V felső sarokvasalatrészhez is tartozik egy 13 zárgörgő, amely a 2. ábrán bejelölt, az I tokba épített — önmagában ismert — 14 zárfogadószerelvénnyel együttműködve látja el a nyitás-zárás funkcióját. A 13 zárgörgő 36 szára át van vezetve a 3 csúszósínben levő 47 résen és abban — a rés hosszirányában — elmozgatható. A 36 csap a 3 csúszósín 47 résén is át van vezetve, és a 30 rugónyalábhoz, valamint a lefelé nyúló 2 tolórúd felső végéhez van rögzítve, a 36 csap vége a 60 lyukba illeszkedik. A rugólapokban 61 lyuk van kiképezve a 36 csap befogadásához. A 30 rugóköteg felső vége és a felső — vízszintes — 2 tolórúd külső vége a 64 csúszócsap segítségével vannak egymáshoz rögzítve (1. az 1. ábrát is), míg a 3 csúszóséi a 65, 66 lyukakon (7. ábra) átvezetett 67 szegeccsel (2. ábra) az 1 takarólemezhez van rögzítve. Afenti szerkezeti kialakítás eredményeként a 3 csúszósín helyzete rögzített, viszont abban a 30 rugónyaláb ide-oda elmozoghat, és vele mozoghatnak a 2 tolórudak is.

A V felső sarokvasalat-részhez tartozik az egészében 7 hivatkozási számmal jelölt arretáló-biztosítószerkezet, amelynek az a funkciója, hogy meggátolja a kilincs elfordítását, amikor a II szárny (1. ábra) nyitva, vagy buktatott helyzetben van. A 7 arretáló-biztosítószerkezetnek 68 kétkaros arretálófeje van, amelynek karjai az 1 takarólemez hosszirányában húzódnak; az egész 68 arretálófej a hozzá mereven rögzített 70 biztosítócsappal együtt a 69 tekercsrugó ereje ellenében elfordítható, és a tokba épített 26 szerelvény (külön nem ábrázolt) ütközőkaijával együttműködik úgy, hogy ez a kar tartja az arretálófejet a rugóval feszített helyzetben, illetve a kilincs elfordíthatóSágához ez oldja a rugófeszültséget. Amint a 12. ábrán látható, a keresztmetszetben téglalap alakú 70 biztosítócsap elfordulását azonban az 56 rés korlátozza, amelyben két kiszélesedő, ferde ütközőfelületekkel határolt 71a, 71b fészek van, amelyeket egy egyenes rés-szakasz választ el egymástól. Az alsó 71b fészek után is van egy hosszabb egyenes rés-szakasz. A 12. ábrán a 7 arretálószerkezetet két jellemző helyzetében szaggatott vonalakkal rajzoltuk be, de magit a 70 biztosító-5