192610. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés meghatározott kimenő jelek előállítására, elsősorban motoros vezérlésekhez

1 192 610 A találmány tárgya kapcsolási elrendezés meghatá­rozott kimenő jelek előállítására, amely tartalmaz jel­forrást, ahhoz kapcsolt jelfeldolgozó egységet, továb­bá motormeghajtó egységet és ahhoz kapcsolt léptető­motort, valamint a jelfeldolgozó egység és a motor­meghajtó egység között elhelyezett beállítható osztás­arányú impulzusosztót. Ismeretes, hogy a vezérléstechnikai rendszerekben a hajtásoknál a hajtó-, illetve vezérlőoldali elmozdu­láshoz (egyenesvonalú vagy forgó mozgás) arányos hajtott oldali elmozdulás tartozik. A vezérlő oldali és a hajtott oldali mozgás közötti arány lehet állandó vagy változtatható. Ennek megvalósítására a szelszin rendszerű és a tachogenerátoros hajtásokat, valamint a számjegyes vezérlést használják fel. A szelszin rendszerű hajtás hiányossága, hogy a hajtott oldal nyomaték- és teljesítményigénye a vezér­lő oldalon merül fel. A szelszin és a tachogenerátoros hajtás közös hiányossága, hogy alkalmazásukkal elekt­romos úton csupán kevés áttételi fokozatot valósít­hatnak meg. Ilyen vezérléstechnikai rendszerekben, különösen rajzasztalok, szerszámgépek meghajtásánál előnyös di­namikai tulajdonságai miatt gyakran alkalmazzák a léptetőmotoros hajtást. Alkotóelemei: az elektromos jelforrás, a kapott jeleket kiértékelő jelfeldolgozó egy­ség, az ebből érkező impulzusok hatására a léptető­­motort vezérlő (motor meghajtó) egység, valamint maga a léptetőmotor. A konkrét felhasználási terület­től függően jelfonásként alkalmazhatnak például kézikerék tengelyéhez kapcsolódó inkrementális szögadót, kézikerékhez kapcsolódó menetes orsót és lineáris útadót vagy számítógépet. Az előbbi két esetben a hajtásnál például egy kézzel elfordítható tengely mozgását alakítják át a léptetőmotor tenge­lyének ezzel arányos elfordulásává, az utóbbi esetben pedig a léptetőmotort számítógéppel (vagy mikro­számítógéppel) vezérlik. Ismeretes, hogy működési elvükből következően (az egymást követő elemi gyorsulási és lassulási szaka­szok miatt) a léptetőmotorok, különösen kisebb frek­venciákon, túlzottan zajos működésűek. Az utóbbi években olyan motormeghajtó elektronikus egysége­ket és motorokat fejlesztettek ki, amelyek a koráb­biaknál sokkal kisebb lépésszöggel működnek, és a rövidebb elemi gyorsulási és lassulási időtartamuk következtében az eddigieknél jóval kisebb zajúak, viszont a motor tengelyén mért ugyanakkora szögse­besség eléréshez a lépésszög csökkenésével arányosan nagyobb vezérlő frekvenciára van szükségük. Ismeretes továbbá, hogy pozícionáló hajtások ese­tén, amikor is a hajtáshoz pontosan meghatározott számú motorlépést kell megtenni, rendszerint nehéz­ségekbe ütközik már vagy lehetetlen a nagyobb vezér­lő frekvencia előállítása. Ha jelforrásként kézikereke­ket és inkrementális szögadót alkalmaznánk, akkor ezt a nagyobb frekvenciát olyan szögadó alkalmazá­sával lehetne elérni, amely az eredetileg szükséges in­formációtartalomnál számottevően finomabb bontású lenne. Ha pedig a jelforrás számítógép lenne, akkor a lépések számlálása és a soron következő lépés idő­pontjának meghatározására lenne szükség olyan hosszú időtartamra, amely mellett lehetetlen a hajtás lehetőségeit kihasználó nagyobb vezérlő frekvencia elérése. A találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kikü­szöbölése, a léptetőmotoros hajtás tökéletesítése, amely lényegesen jobb hatásfokkal jellemezhető, mint az ismert megoldások. A találmánnyal feladatunk a léptetőmotoros haj­tás olyan továbbfejlesztése, amelynél a vezérlőolda­lon nem lép fel a hajtott oldal nyomaték- és teljesít­ményigénye; a vezérlő és a hajtott oldal között nagy­számú, akár törtszámú áttételi fokozat valósítható meg és működése kevésbé zajos. A találmány alapja az a felismerés, hogy a beveze­tőben leírt típusú berendezésnél a kitűzött feladat megoldódik, ha a jelfeldolgozó egység által kibocsá­tott impulzusok és a vezérlőimpulzusok egymáshoz képesti arányát szabályozzuk. A kitűzött feladatot a bevezetőben leírt típusú be­rendezésnél a találmány szerint úgy oldottuk meg, hogy a jelfeldolgozó egység és a beállítható osztásará­nyú impulzusosztó között impulzus többszöröző van. A termelékenység fokozása érdekében előnyös, hogy a jelforrás, kézikerék tengelyéhez kapcsolt inkrementális szögadó. A találmány szempontjából célszerű, ha a jelforrás kézikerékhez kapcsolt menetes orsóból és lineáris, inkrementális útadóból van összeállítva. A találmány szerinti kapcsolási elrendezést a to­vábbiakban rajzon, példák segítségével ismertetjük. A rajzon az 1. ábra a technika állása szerinti kapcsolási el­rendezés egyik kiviteli alakjának tömb­vázlata, a 2. ábra a találmány szerinti kapcsolási elrende­zés egy kiviteli alakjának tömbvázlata, a 3. ábra a bevezetőben ismertetett típusú kap­csolási elrendezés szerinti berendezés egyik szerkezeti részlete, a 4. ábra az impulzusosztó utáni, az impulzus többszöröző utáni és az impulzusosztó utáni impulzusok időbeli lefutása lát­ható. A bevezetőben ismertetett típusú kapcsolási elren­dezés szerinti berendezés 1. ábrán látható kiviteli alakja úgy működik, hogy az 1 kézikerék elfordításá­­nak hatására a 2 inkrementális szögadó jeleket ad ki. Ezeket a 3 jelfeldolgozó egység értékeli ki oly módon, hogy az egyik kimenetén az elmozdulás mértékével arányos számú impulzust ad ki, a másik kimenetén az iránynak megfelelő logikai szintet állít elő. Akiadott impulzusok a 4 impulzusosztóba kerülnek, amelynek 5 kezelőszervén beállítható, hogy a 4 impulzusosztó a beérkező minden hányadik (ig-dik) impulzus ha­tására adjon ki egy-egy vezérlő impulzust. A vezér­lő impulzusok a 6 motormeghajtó egységen keresztül a kívánt irányba léptetik a 7 léptetőmotort. A 4. ábra felső része a 4 impulzusosztó előtti, alsó része az impulzusosztó utáni impulzusok idődiagram­ját szemlélteti. A találmány szerinti megoldás egyik kiviteli alak­ját a 2. ábrán mutatjuk be. Ennek működése a követ­kező: Az 1 kézikerék elfordításának hatására a 2 inkre­mentális szögadó jeleket ad ki. Ezeket a 3 jelfeldolgo­zó egység értékeli ki oly módon, hogy az egyik kime­netén az elmozdulás mértékével arányos számú impul­zust ad ki, a másik kimenetén az iránynak megfelelő 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 35 2

Next

/
Thumbnails
Contents