192516. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7-(D-2-amino-2-fenil-acetamido)-3-metil-3-cefém-karbonsav -hidroclorid monohidrát kristályos módosulatainak előállítására

1 192 516 2 le. így, ilyen körülmények között a vízmole­kulák helyettesítik az etanol-molekuláfcat a kristályrácsban, és ezáltal létrehozzák a ta­lálmány szerinti monohidrátot. Érdekes, hogy a két szolváit röntgen por-diffrakciós képe hasonló, de nem azonos, azaz a helyettesítés lejátszódása után a kristályrácsban moleku­láris átrendeződés játszódik le. A további vizsgálatok azt mutatják, hogy ugyanez a helyettesítés kisebb-nagyobb mér­tékben az összes kristályos, 1—4 szénatomos szolváttal végbemegy. A találmány tárgya eljárás kristályos ce­­falexin-hidroklorid-monohidrát előállítására, azzal jellemezve, hogy kristályos cefalexin­­-hidroiklorid 1—4 szénatomos alkanol-szol­­vátját hidráljuk. A hidrálást előnyösen úgy hajtjuk vég­re, hogy a szolvátot egy atmoszférának, tipi­kusan levegőnek tesszük ki, melynek relatív nedvességtartalma körülbelül 10—15%. 10—50 °C-os hőmérsékleten kielégítő átala­kulási arányt kapunk. Általában minél ma­gasabb a hőmérséklet, annál alacsonyabb le­het a relatív nedvességtartalom. Az alkanol szolvátok közül legkönnyebb a metanol- és etanol-szolvátok hidratálása. A propanol- és butanol-szolvátok hidratálását sokkal nehezebb teljesen végrehajtani. A találmány szerinti kristályos alkanol­­-szolvátokat úgy állíthatjuk elő, hogy sósa­vat adunk fölöslegben cef alexin-monohidrát alkanolos szuszpenziójához. Az 1—2 szénato­mos alkanol-szolvátok előállításánál célszerű vízmentes, például gázhalmazállapotú sósavat használni. Másrészről a 3—4 iszénatomos al­­kanol-szolvátok előnyösen vizes sósavval ál­líthatók elő. A cefalexin-hidroklorid alkanol-szolvát ti­pikusan kikristályosodik az oldatból. A kris­tályosodást elősegíthetjük hűtéssel, előnyösen kristályosítási hőmérséklet 15—25 °C között van, a legelőnyösebb kristályosítási hőmér­séklet 20—22 °C; vagy kicsapó oldószer úgy­mint szénhidrogén, például hexán hozzáadá­sával. A hidroklorid-monohidrát vagy alka­­nolát kristályaival való beoltás is elősegíthe­ti a kristályosodási folyamatot. A kristályos cefalexin-hidroklorid alkanol­­-szolváitok új készítmények, és a találmány oltalmi körébe tartoznak. Még a találmány szerinti kristályos cefa­­lexin-hidroklorid alkanol-szolvát közbenső termékek viszonylag stabilak vízmentes kö­rülmények között, ha körülbelül 10%-nál nagyobb relatív nedvességtartalmú atmosz­férának tesszük ki, a szolvátok instabilak lesznek, és a találmány szerinti polimorf mo­­nohidráttá alakulnak. Az átalakulás mértéke változik, a szolvát részecske-méretétől, az al­kalmazott légkör relatív nedvesség-tartalmá­tól és a hőmérséklettől függőén. Ha a szol­vát közbenső terméket magas nedvesség-tar­talmú atmoszféra hatásának tesszük ki, az anyag nem alakul a találmány szerinti kristá­lyos szerkezetű monohidráttá, hanem amorf tömeggé alakul. A találmány egy előnyös megvalósítási for­mája szerint az etanol-hidroklorid szolvátot 20—50 °C közötti hőmérsékleten 20—45% relatív nedvességtartalmú levegő hatásának tesszük ki. Ilyen körülmények között a jelen találmány szerinti kristályos formája jól hasz­­klorid-monohidráttá való alakulás lényegé­ben teljesen lejátszódik 1—15 nap alatt. A nefalexin-hidroklorid^monoihidrátnak a találmány szerinti kristályos formája jól hasz­nálható szájon át ható baktérium-ellenes szeriként és különösen jól megfelel a fenti késleltetett kibocsátású készítményekben, vagy konvencionális kiszerelési formákban, úgymint tablettákban vagy kapszulákban. A hatóanyagot elkeverhetjük konvencionális hordozóanyagokkal, kötőanyagokkal, úgymint szacharózzal, polivinil-pirrolidonnal, sztea­­rinsavval, keményítővel és hasonlókkal és kapszulázhatjuk, vagy kívánt esetben a ké­szítményt tablettákká préselhetjük. Egy elő­nyös megvalósítási forma az emberi kemote­rápiához adaptált tabletta, mely lehetővé teszi, hogy a hatóanyag lényegében azonnal a biológiai rendszerbe jusson. Az ilyen gyógyászati készítmények körül­belül 10—98 súlyszázalék hatóanyagot tar­talmaznák, például 200—1200 mg hatóanya­got, és embernek napi egy vagy több adag­ban adjuk be bakteriális fertőzés gátlása vagy megelőzése céljából. A hatóanyagot ezenkívül polimerizálható anyagokból, úgy­mint metakrilát-éterek, glikolok, hidroxisa­­vak, úgy mint te j sav és hasonlók, készült po­limerekkel keverhetjük össze, és tablettákká vagy hasonlókká préselhetjük. Míg a cefalexin-ihidröklOTid-monohidiát kristályos formáját a fentiek szerint konven­cionális kapszuiázási és tablettázási tech­nológiával szájon át való beadásra formuláz­­hatjuk, ugyanakkor ideálisan alkalmas az ellenőrzött kibocsátású adagolási formában, különösen ozmatikusan mozgásba hozott tech­nológiát használva a szabályozott sebességű hatóanyag leadásra. Az ozmotikus pumpa útján bejuttatott vegyületnek megfelelő old­hatósággal kell rendelkeznie vízben vagy ha­sonló folyékony közegben, hogy elegendő hosszú ideig oldatban maradjon ahhoz, hogy egy kívánt időtartam alatt gycgyászatilag ha­tásos mennyiséget juttasson folyamatosan a rendszerbe, és elég stabilnak kell lennie ah­hoz, hogy gyógyászatilag hatékony maradjon az adagolás teljes időtartama alatt. A jelen találmány szerinti eljárással előállított ve­gyidet kiválóan kielégíti ezeket az oldódásra, ozmotikus nyomásra és stabilitásra vonatko­zó követelményeket. Az ozmotikusán vezérelt kibocsátó rend­szerben levő cefalexin-hidroklorid-monohid­­rát mennyisége nem kritikus, de tipikusan annyinak kell lennie, mely egyenlő vagy na­gyobb annál a mennyiségnél, mely a ható­anyag-kibocsátás kívánt időtartama alatt úgy tudja ozmatikusan vezérelni a rendszert, hogy a kívánt időtartam során a hatóanyag elérje a kívánt, terápiás szintet. 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 c-

Next

/
Thumbnails
Contents