192451. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szulfoniloxi-keton-acetál származékok előállítására

1 192 451 2 A találmány tárgya eljárás új, (II) általá­nos képletű a-szulfonil-oxi-keton-acetál-szár­­mazékok előállítására. E vegyületek kiindu­lási vegyületként szolgálnak az (I) általános képletű a-helyzetben aromás csoportot tartal­mazó alkánsavak, valamint észtereik előállí­tásához. A (II) általános képletben: — Ar jelentése klór- vagy fluoratom­mal, 1—4 szénatomos alkil-, fe­­nil-, acetamidocsoporttal, 2 ha­logénnel adott esetben helyette­sített 1—4 szénatomos alkoxi­­csoporttal vagy l-oxo-2-izoindo­­linil-csoporttal adott esetben helyettesített fenilcsoport, to­vábbá 2-tienil- vagy 6-metoxi­­-2-naf til-csoport; — R1 jelentése hidrogénatom vagy 1—4 szénatomos alkilcsoport; vagy — Ar és R1 együttesen 1,2,3,4-tetrahidro­naftil-csoportot jelenthet; — R3 és R4 jelentése egymástól függetlenül 1—4 szénatomos alkilcsoport vagy együttesen 2—6 szénato­mos alkiléncsoport; — R5 jelentése 1—4 szénatomos alkil­csoport, fenil-, (1—4 szénatomos alkil)-fenil-, halogén-fenil- vagy d- vagy 1—10-kamforil-csoport. Az (I) általános képletű vegyületek piret­­roid inszekticidekhez használhatók kiindulási anyagként, ezenkívül a gyógyászatban nyer­nek alkalmazást. Az (I) általános képletben Ar, R1 és R2 jelentése a fenti. A (II) általános képletű vegyületeket oly módon állítjuk elő, hogy a) (V) általános képletű vegyületet — X je­lentése halogénatom, Ar és R1 jelentése a fenti — R3OM általános képletű alkálifém­­^alkoxiddal — R3 jelentése a fenti és M jelentése alkálifématom, R3OH általános képletű alkohol jelenlétében — R3 jelen­tése a fenti — reagáltatunk; vagy b) (V) általános képletű vegyületet — Ar, X és R1 jelentése a fenti — R3OM általános képletű alkálifém-alkoxiddal — R3 és M jelentése a fenti — reagáltatunk, majd az így kapott (VII) általános képletű epoxi­­vegyületet — Ar, R1 és R3 jelentése a fenti — R4OH általános képletű alkohollal — R4 jelentése a fenti — R4OM alkálifém­­-alkoxid jelenlétében — R4 és M jelentése a fenti — reagáltatunk; vagy c) (V) általános képletű vegyületet — Ar, X és R1 jelentése a fenti — alkilénglikollal reagáltatunk, majd a kapott, (VI) általános képletű vegyületet — Ar, R1, R3 és R4 je­lentése a fenti — R5-S02-Hal vagy (R5- ~S02)20 általános képletű vegyülettel — R5 jelentése a tárgyi körben megadottal azonos és Hal jelentése halogénatom, rea­gáltatunk. A találmány szerinti megoldáshoz tartozik a (II) általános képletű a-szulfonil-oxi-keton­­-acetál hidrolizálásc. is. Azt tapasztaltuk, hogy a (II) általános kép­letű vegyület hidrolizálása esetében speciális reakció játszódik le, amelynek során a 2-es helyzetben levő szulfonil-oxi-csoport lesza­kad, és az 1-es helyzetben levő aromás cso­port 2-es helyzetbe megy át; ily módon (I) általános képletű, a-helyzetben aromás cso­porttal szubsztituál t alkánsavhoz jutunk. A hidrolizálást oldószer távollétében is el­végezhetjük, de célszerű a műveletet közöm­bös oldószerben végezni. Közömbös oldószer­ként használhatunk olyan protonmentes, po­láros oldószert, mint a dimetil-formamid (DMF), dimetil-szulfoxid (DMSO), 1,3-dime­­til-2-imidazolidinon (DMI), 1,4-dioxán, tetra­­hidrofurán _(THF), dietilénglikol-dimetil-éter (diglim), hexametil-foszforsavas-triamid (HMPA), 1,2-dimetoxi-etán és piridin; a po­láros oldószerek közül megemlítjük a meta­nolt, etanolt, etilénglikolt és ecetsavat. Az ol­dószereket önmagukban vagy egymással ele­gyítve használjuk. A reakcióhőmérséklet nem játszik lényeges szerepet, a kiindulási anyag jellegétől füg­gően széles tartományban változhat. Általá­ban 0 és 250 °C között, célszerűen szobahő­mérséklet és 200 °C között dolgozunk. A reak­ció elősegítésére célszerű magasabb hőmér­sékletet választani, általában 40 °C és a for­ráspont között, kedvező megoldásként 50 °C és 180 °C között végezzük a műveletet. A rea­­gáltatást atmoszféranyomáson vagy maga­sabb nyomáson vezethetjük. A (II) általános képletű vegyületek hidro­­lizálásához szükséges vizet a művelet kezde­tén az oldószerhez keverve visszük be, majd az oldószerhez adjuk a (II) általános képletű vegyületet. De megfordíthatjuk a műveletet oly módon is, hogy a (II) általános képletű ve­gyületet adjuk az oldószerhez, majd az így kapott oldathoz elegyítjük a szükséges meny­­nyiségű vizet. Másik megoldásként a (II) általános kép­letű vegyületet a vízmentes oldószer jelen­létében a kívánt hőmérsékletre felmelegítjük, majd ezt követően adjuk az elegyhez a szük­séges mennyiségű vizet (31. és 35. példa). A legegyszerűbb megoldás az, hogy a (II) általános képletű vegyületet a víz és a polá­ros oldószer elegyéhez adjuk. A hidrolizálásho2; szükséges víz mennyisége nem döntő, és függ a (II) általános képletű vegyület jellegétől, a reakciókörülményektől stb. Általában legalább 1 mól vizet, célsze­rűen legalább 5 mól vizet használunk a (II) általános képleté vegyületre számítva. Amennyiben a felhasznált víz mennyisége túlságosan nagy, a (II) képletű vegyület ol­­dékonysága csökken. Ezért célszerű a víz­­mennyiséget korlátok között tartani. A (II) általános képletű vegyületen levő acetálcsoport sav által bekövetkező, nemkí­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents