192281. lajstromszámú szabadalom • Olajszűrő és regeneráló berendezés belsőégésű motorokhoz

1 192 281 2 A találmány tárgya belsőégésű motorok mellék­áramkörébe szerelhető olajszűrő és regeneráló be­rendezés. A jelenleg használt belsőégésű motorokban a motor kopását és károsodását jelentős részben a kenőolaj szennyeződése okozza. Az üzemeltetés során az olaj különféle módon szennyeződhet :- a levegőből szilárd, elsősorban kvarc szemcsék kerülhetnek az olajba- a motorban keletkező kopástermékekkel (pl. vas, réz, ón, ólom, króm vagy alumínium szemcsék­­ke!)- az üzemanyagból és annak alkotóiból keletke­zett termékekkel (pl. korommal, a tökéletes égésből származó, a hideg üzemeltetésből származó szeny­­nyeződésekkel vagy az adalékolt benzin bomlási termékeivel)- az olaj bomlása során keletkező termékekkel- a levegőből, az üzemanyagból vagy a hűtővíz­ből eredő víz koncentrációja által Az olaj szennyeződések közül az abrazív kopást okozó - és ezzel a motor élettartamát meghatározó - szilárd szennyezések kiszűrése elsődleges fontos­ságú. A szilárd szennyezőanyagok (az előző felso­rolás első, második és részben harmadik bekezdése) kiszűrésére számos megoldás ismeretes. Ezekkel az úgynevezett mechanikus szűrőkkel minden gépjár­mű el van látva. A tribológiai vizsgálatok azt mutatták, hogy a hagyományos mechanikus szűrőkkel csak a kopást okozó szennyezők egy része - 15 pm-nél nagyobb méretű szennyezők - választható ki az olajból, és a kopásmaximumot okozó 5-10 pm méretű szilárd szennyezők károsító hatása nem kerülhető el. Ezért a gépjárművek kenőolaját 5-10 000 km­­enként le kellett cserélni. Az 5-10 pm méretű szennyezőanyagok kiszűré­sére alkalmas, szuperfinom szűrők kifejlesztésével az olajcsere periódusok időtartamát meg lehetett növelni és 15-20 000 km-t lehetett ugyanazzal az olajjal a motor élettartamának veszélyeztetése nél­kül megtenni. További fejlődést jelentett az olajszűrő elhelyezé­sének a változtatása. A kenőolaj szivattyú az olajat teljes egészében átnyomhatja - főáramkörű szűrés esetén - az olajszűrőn, vagy részben nyomja csak át az olajszűrőn - mellékáramkörű olajszűrés ese­tén. Fő- és mellékáramkörű szűrők együttes beépíté­sével és alkalmazásával a szilárd szennyeződések közül az 1 pm-nél nagyobb méretű szennyeződések szűrhetők ki. Ezzel a 30 000 km-enkénti olajcsere periódusok is elérhetőkké váltak. A vizsgálati eredmények azt mutatták, hogy a szilárd szennyezőanyagok kiválasztására alkalmas olajszűrők további fejlesztésével az olajcsere perió­dusok időtartama tovább nem növelhető, mert az olajban felgyülemlő egyéb szennyezők (víz, benzin stb.) a motor élettartamát hátrányosan befolyásol­nák. Kísérletek történtek olyan olajszűrő és regenerá­ló berendezések kifejlesztésére is, amelyek az olaj szilárd szennyezőinek eltávolítása mellett az egyéb, folyékony szennyezőket is el tudják távolítani. így a 3 616 885 számú USA szabadalomban olaj­­regeneráló készüléket ismertetnek, amelynek a szi­lárd szennyeződések kiszűrésére házban elhelyezett mechanikus szűrője és a folyékony szennyezők eltá­volítására fűtött elpárologtató térben, kapilláris járatokkal kialakított elpárologtató tányérja van. Az elpárologtató tányér megbontja a szennyezők­nek az olajjal alkotott emulzióját és elpárologtatja belőle az illékony alkotórészeket. Az elpárologtató tányért csonkakúp alakú testként képezték ki. A tányért külső felületén több, koncentrikus lép­csőt alakítottak ki, az elpárologtatás elősegítésére. A tányér belsejében függőleges tengelyű kapillári­sok vannak, amelyek a mechanikus szűrőből az elpárologtató térbe vezetik az olajat. Az elpárolog­tató tányér lényegében egy majdnem tömör, cson­kakúp alakú test. A szerkezet hátránya, hogy a nagytömegű elpá­rologtató tányér üzemi hőmérsékletre való hevítése túlságosan időigényes. Az indítási fázisban, amíg az elpárologtató tányér a kellő hőmérsékletre nem melegedett fel, a berendezés nem, vagy nem kellő intenzitással működik. Különösen tehergépkocsik­nál, ahol a rakodási idők az összes menetidőnek jelentős százalékát teszik ki, a leállás és az újra elindulás közötti időben az olaj lehűl, és a berende­zésnek minden egyes elindulás után a hideg olajat kell az üzemi hőmérsékletre felhevíteni. Ilyen ese­tekben a berendezés az olaj regenerálását nem tudja megfelelően végrehajtani. További hátrány az ismert berendezéseknél, hogy az elpárologtató tányér külső, elpárologtató felülete nem elég nagy ahhoz, hogy az olajban levő folyékony szennyeződéseket maradéktalanul elpá­rologtassa. Az elmúlt években számos próbálkozás történt az üzemi hőmérséklet gyorsabb elérésére és az olaj tökéletesebb regenerálására. A 3 915 860 számú USA szabadalomban az olaj regenerálásához szükséges hőmérséklet elérésének idejét előmelegítő kamra alkalmazásával csökken­tették. Ezen kívül az elpárologtató tányér alakját is változtatták a felfűtési iidő csökkentése érdekében. A 4 093 543 számú USA szabadalmi leírásban, va­lamint a 4 115 201 számú USA szabadalmi leírás­ban az elpárologtató kaimra felett elhelyezett fűtő­szál alakjának, helyének illetve beépítési módjának változtatásával próbálták az olaj regenerálás hatás­fokát, a berendezés üzembiztonságát és megbízha­tóságát javítani. Más megoldások is ismertté váltak az elpárolog­tató tányér alakjának változtatására és ezzel a tisz­títás hatásosságának javítására. Az ismertté vált műszaki megoldások közös hát­ránya, hogy egyikük sem alkalmas az olajban fel­gyülemlett szennyeződések maradéktalan eltávolí­tására. Hideg állapotból az üzemi hőmérséklet eléré­séhez mindegyik ismert megoldásnál túl sok idő szükséges. Gyakori leállás esetén a rendszer üzem­belépéséhez szükséges felmelegedési idő annyira megnő, hogy a berendezés nem valósítja meg a kitűzött célokat. További hátrányt jelent, hogy a gépkocsi üzemel­tetője számára az olajcsere periódusok ideje bizton­ságosan nem határozható meg. Ugyanis egyik is­5 10 15 20 25 30 35 10 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents