192180. lajstromszámú szabadalom • Mikrohullámú szimmetrizáló transzformátor keverőkhöz és modulátorokhoz
1 192 180 2 2. ábra a találmány szerinti szimmetrizáló transzformátor további változatát, a 3. ábra ismét egy további változatot, a 4. ábra egy további lehetséges változatot, az 5. ábra a találmány szerinti szimmetrizáló transzformátorral kialakított keverőt, a 6. ábra további keverő változatot mutat. A 2-6. ábrán az érthetőség kedvéért csupán a vezetőpályákat ábrázoltuk. Az ábrákon a kimenetekre vonatkozó hivatkozási jeleket vesszővel különböztettük meg. Amint az 1. ábráról kivehető, a találmány szerinti szimmetrizáló transzformátornak két I és II része van, amelyek másodrendű reaktanciák és amelyek elektromos hossza rádiófrekvenciás szempontból körülbelül a hullámhossz egynegyede. Az egyes I, II részeknek két-két mikrosztrip típusú vezetőjük van, amelyek közül az alul lévő alulról fémezett 3 hordozó felső oldalán van. A másik felül lévő vezető az első fölött helyezkedik el, és attól rétegelt felső 4 hordozó anyaga választja el. A vezetőkből képzett pár részenként egy-egy, a bemenő pár, például az alsó 1, 2 vezetőkből képzett pár az alsó 3 hordozó felső oldalán van elhelyezve. Ezek a vezetők képzik a bemenő párt és egymáshoz belül lévő ellenkező végeikkel közvetlenül csatlakoznak. A vezető egyik külső 11 vége a 10 bemenethez csatlakozik a 9 tápvonal közvetítésével, amelynek Z0 hullámimpedanciája van, míg a másik 22 vége nyitott. A fennmaradó 1’, 2’ vezetők által képzett pár, a kimenő pár egymással szemben fekvő belső 12’, 21’ végei alkotják a 20 kimenet szimmetrikus végződéseit. A találmány szerinti szimmetrizáló transzformátor a kimenő vezetőpár 11’, 22’ végeinek lezárási módszere, valamint a bemenő vezető 22 végének lezárási megoldása függvényében többféle változatban elkészíthető, ahol is általában ellenkező fázisú lezárások, mint például földhöz viszonyított rövidzár és szakadás alkalmazható. Amint az 1. ábra mutatja, a kimenő vezetékek párjának külső 11 ’, 22’ végződései mind egyenáramú, mind rádiófrekvenciás szempontból közvetlenül rövidre vannak zárva a földhöz, míg a bemenő vezetőpár 22 vége, amelyik szemben van a 10 bemenettel, szakadással van lezárva. A 2. ábrán látható megoldásnál a kimenő vezetőpár külső 1F, 22’ végei a földhöz viszonyítva csak rádiófrekvenciás szempontból vannak rövidre zárva, negyed hullámhosszúságú vonaldarabok közvetítésével, amelyeknek 111’, illetve 222’ végpontjain szakadás van. A 3. ábrán bemutatott további kiviteli változatnál a kimenő vezetőpár külső 11’, 22’ végei elegendően nagy értékű 5 kondenzátor közvetítésével rádiófrekvenciás szempontból a föld felé rövidre vannak zárva. A fentebb ismertetett példáknál a bemenő hullámvezető 10 bemenethez kapcsolt 11 végével szemben fekvő 22 vége rádiófrekvenciás szempontból nyitott. A találmány szerinti szimmetrizáló transzformátor 4. ábrán bemutatott példakénti kiviteli alakjánál a bemeneti vezetőpár a 11 végnél a földhöz képest rövidre van zárva, míg a kimeneti vezetők külső 11’, 22’ végei lezáratlanok. A találmány szerinti szimmetrizáló transzformátor ezen kiviteli alakja dipól-antenna tulajdonságokkal rendelkezik ha a szimmetrikus 7 terhelés helyett nyilt térrel van lezárva. Minden példánál a találmány szerinti szimmetrizáló transzformátor RL impedanciájú 7 terheléssel van terhelve, amely vagy koncentrált szimmetrikus terhelés avagy pedig RL/2 impedanciájú párban elhelyezett aszimmetrikus terhelés. A találmány szerinti szimmetrizáló transzformátor példakénti felhasználását mutatja keverőben az 5. ábra. Ez a keverő két szimmetrizáló transzformátorból áll, amelyek egymáshoz 20 és 20 szimmetrikus kimenetű végződésekkel csatlakoznak 30 dió- » da négyes közvetítésével oly módon, hogy a szimmetrizáló transzformátorok mindegyike a gyűrűt alkotó 30 diódákból kialakított négyes különböző két átlójához csatlakozik. A szimmetrizáló transzformátorok egyike arra szolgál, hogy az aszimmetrikus kimenetről rádiófrekvenciás jellel lássa el a négyest, míg a másik feladata az aszimmetrikus 102 bemenetről szolgáltassa a heterogén rádiófrekvenciás jelét. Mindkét szimmetrizáló transzformátor 22 és 22 végei bemeneti vezetékeiből végzett pár, amelyek a bemenetekkel ellentétes oldalon vannak, a földhöz viszonyítva lezáratlanok. Másrészt mindkét szimmetrizáló transzformátor kimeneti 11’, 22’ végeiből végzett pár külső végei rádiófrekvenciás szempontból a föld felé rövidre vannak zárva, nevezetesen az egyikük esetében a végek galvanikusan vannak rövidre zárva, míg a másik vonatkozásában a végek elegendően nagy értékű 5, 5 kondenzátorok vagy 11F, 222’ végpontjukon nyitott negyedhullámú tápvonaldarabok közvetítésével vannak rövidre zárva annak érdekében, hogy a diódanégyesről összegyűjtsék és a szimmetrikus középfrekvenciás 40 és 40 kimenetre továbbítsák a középfrekvenciás jelet. A középfrekvenciás kimenet a jeltranszformátor 20 szimmetrikus kimenetének végződéseihez van csatlakoztatva sorba kapcsolt 6 és 6 tekercsek közvetítésével, amelyek az 5 és 5 kondenzátorokkal vagy negyedhullámú nyitott tápvonaldarabokkal együtt 56 és 56 aluláteresztő szűrőket képeznek. Ezek a szűrők határozzák meg a keverő középfrekvenciára vonatkoztatott sávszélességi tulajdonságait. Az említett korlát lényegesen enyhébb a 6. ábrán példaként bemutatott keverő esetében. Ez a keverő annyiban különbözik az előzőtől, hogy a jeltranszformátorban a rövidzárak szakadásokkal, míg a szakadások földhöz képesti rövidzárakkal vannak helyettesítve és így a bemenő vezetőpárnak a 101 bemenettel ellentétes oldalán lévő 221 végén galvanikusan rövidre van zárva a földhöz, míg a kimenő vezetőkből képzett pár 11F és 221 ’ végpontjai a földhöz viszonyítva szakadással vannak lezárva. Az említett keverőben alkalmazott aluláteresztő szűrő középfrekvenciás sávszélessége nagyobb lehet, mint ez előző keverőben. Ezen túlmenően ez a keverő kielégíti azt a néha felmerülő igényt, hogy a középfrekvenciás sávba eső esetleges nemkívánatos jeleket a keverő jelbemenetén rövidre zárja. A bemutatott példák nem merítik ki azokat az előnyös lehetőségeket, amelyeket a találmány szerinti szimmetrizáló transzformátor nyújt további keverőrendszerek összeállítására, de bemutatja alkalmazhatóságának rugalmasságát, amely egyrészt topológiai jellegzetességeinek, másrészt a kölcsönö-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
