192085. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tömör vagy habszerkezetű, lapszerű, többrétegű pvc burkolóanyagok előállítására

1 192.085 2 A találmány tárgya eljárás javított méretál landósá­­gú, tömör vagy habszerkezetű, többrétegű PVC bur­kolóanyag-lapok előállítására. Tömör vagy habszerkezetű, lapszerű, vázanyagot 5 tartalmazó PVC burkolóanyagok előállítására számos eljárás ismert. A legáltalánosabban alkalmazott eljárás szerint a PVC alapanyagot kalanderes (olvasztóhengeres) eljá­rással dolgozzák fel lapszerű testekké. Ebben az eljá­rásban a burkolóanyagok egyes rétegeit külön-külön 10 gyártási műveletben alakítják ki. A burkolóanyagok lineáris méretváltozását nagymértékben csökkentő vázanyagot impregnálják és az egyes rétegeket ter­­moplasztikus kasirozási eljárással egyesítik egymással, illetve az előzetesen impregnált vázanyaggal. Habszer­­keztű burkolóanyagok előállítása esetén az egymással 15 egyesített rétegekből álló félgyártmányt hőkezelésnek vetik alá. Kívánt esetben a burkolóanyag arra kijelölt rétegét — rendszerint a felső réteget — mintázó felü­letkezelésnek is alávetik. Ilyen eljárást ismertet a 74 035. számú európai közzétételi irat. Egy másik ismert és széles körben alkalmazott el­­járás szerint a lapszerű PVC burkolóanyagokat kenési technikával alakítják ki. A burkolóanyag lineáris mé­retváltozását nagymértékben csökkentő vázanyagot ebben az esetben is impregnálják. Az impregnált váz­anyagon kenési eljárással, ismert összetételű plasztí- 25 szolokból kiindulva alakítják ki a burkolóanyag réte­geit. Minden egyes réteg kialakítása külön gyártási mű­veletet igényel. Kívánt esetben a burkolóanyag arra kijelölt rétegét mintázó felületkezelésnek vetik alá ésI vagy kívánt esetben — habszerkezetü termékek gyár- 30 tása esetén — a félgyártmányt hőkezeléssel habosítják. Ilyen eljárást ír le az 1635 726. számú, NSZK-beli közrebocsájtási irat. Mindkét eljárásmód közös jellemzője, hogy megfe­lelő minőségű termék előállítása érdekében a vázanya­got feltétlenül impregnálni kell. Az impregnálás külön 35 műveleti lépést igényel. A vázanyag — ami rendszerint kb. 20% kötőanyagot tartalmazó üvegvlies - impreg­­nálásának elhagyása súlyos következményekkel jár. Ha a kalenderes technika során elhagyják a vázanyag ímpregnálását, az üvegvlies elemi szálainak felületén adszorbeálódott levegő nem távozik el az üvegvlies és a műanyagfilm egyesítésekor (azaz a termokasirozás so­rán), hanem a műanyag filmek között bezárva marad. Ezek a gázzárványok a féltermék hőkezelése során a hő hatására kitágulnak, hólyagokat képeznek, ame­lyek részben a termék külső megjelenését teszik elfő- 45 gadhatatlanná, másrészt pedig az egyes rétegek közöt­ti tapadóerőt az előírt érték alá csökkentik. Ezek a hi­bák csak az üvegvlies impregnálásával — azaz a levegő­zárványok előzetes kiszorításával, az elemi szálak kö­zötti tér műanyagfilmmel való kitöltésével — küszö­­bölhetők ki, ami külön gyártási műveletet és apeciális 50 impregnálószerek felhasználását igényli. Kenési eljárás esetén az impregnálási művelet elha­gyása hasonlóan súlyos hátrányokhoz vezet. Ha a film­képzésre szolgáló PVC plasztiszolok látszólagos visz­kozitását a kívánatosnál nagyobb értékre növeljük, a levegő zárván y ok az üvegvliesben maradnak, a plaszti- 55 szol ugyanis nem tud behatolni az elemi szálak közé és azonos helyzet alakul ki, mint a fent ismertetett kalanderezési eljárásnál. A plasztiszol viszkozitásának csökkentésével ugyan elérhető, hogy a plasztiszol az elemi szálak közötti teret tökéletesen kitöltse, de ek­­kor a plasztiszol át is hatol az üvegvliesen és így az el- ou járást kivitelezhetetlenné teszi. A vázanyag előzetes, külön műveletben végzett impregnálása tehát ebben az esetben Is elkerülhetetlenül szükséges. Célul tűztük ki olyan eljárás kidolgozását, amely­nek során a vázanyag előzetes impregnálása elhagyha­tó és az impregnálatlan vázanyag felhasználásával ki­fogástalan minőségű, továbbá lineárisan méretállan­­dóbb temrék állítható elő. Kísérleteink során megállapítottuk, hogy ezt acélt a kalanderezési (olvasztóhengeres) és kenési filmkép­ző eljárások kombinálásával maradéktalanul elérhet­jük úgy, hogy az impregnálatlan vázanyag egyik olda­lán kalanderezéssel, másik oldalán pedig kenéssel ala­kítunk ki PVC-alapú filmet. A találmány tárgya tehát eljárás PVC-alapú, váz­anyagot is tartalmazó, többrétegű lapszerű burkoló­anyagok előállítása. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy 50— 150 m.g ömledékviszkozitású, 57-68 közötti K-érté­­kü szuszpenziós PVC-t és ismert adalékanyagokat tar­talmazó porkeverékokből olvasztóhengeres eljárással filmet képzőnk és a képződött filmet a lapkézéssel egyidejűleg bekasirozzuk az impregnálatlan vázanyag­ba, majd a vázanyag másik oldalára 7000—12 000 mPa.s viszkozitású, 67—74 közötti K-értékű emulziós PVC-t és ismert adalékanyagokat tartalmazó plaszti­­szolból kenéssel filmet képzőnk és kívánt esetben a kialakított rétegeket többszörözzük, majd az így nyert terméket 170—200 C°-on zselizáljuk és adott esetben ezzel egyidejűleg hafcosítjuk. A találmány szerinti eljárás első lépésben tehát ka­landerezési technikával PVC filmet képezünk a kész­termék részét képező vázanyagon. A filmképzéshez felhasznált szuszpenziós PVC-t tartalmazó száraz por­keverék összetételét úgy választjuk meg, hogy annak ömledék viszkozitása viszonylag alacsony érték legyen és az ömledék részletesen be tudjon hatolni a vázanyag száiközi tereibe. A száraz porkeverék például — szuszpenziós polimerizációval előállított PVC-t vagy PVC-kopolimert, — feldolgozási segédanyagként ható polimert vagy kopolimert, — lágy PVC-termékek előállítására alkalmas lágyítót és — a tömör és habszerkezetű PVC testek előállításá­ban szokásosan felhasznált adalék- és/vagy segédanya­gokat (így hőstabilizátorokat, fénystabilizátorokat, töltőanyagokat, habosítószereket, aktivátorokat, pig­menteket, stb.) tartalmazhat. A kompozíció adott esetben 5—20 tömeg% emul­ziós PVC-t is tartalmazhat. A keverékben lévő szuszpenziós PVC ömledék visz­kozitása 50—150 m.çi. Az ömledék viszkozitási értéket Brabender plaszto­­méteren mérjük 160 C°-on. Amennyiben mintázott felületű végterméket kívá­nunk előállítani, a vázanyagra kalanderezéssel felvitt PVC réteget ismert módon mintázó felületkezelésnek vethetjük alá. Ezután a vázanyag hátoldalára — tehát a kalandere­zéssel felvitt réteggel ellentétes oldalra — emulziós PVC-t tartalmazó plasztiszolból direkt kenési eljárás­sal újabb PVC rérege í viszünk fel. Ebben az eljárásban már olyan kis látszólagos viszkozitású plasztiszolokat is felhasználhatunk, amelyek képesek az üvegvlies ele­mi szálai közötti üregek kitöltésére, de egyébként át­hatolnának az üvegvliesen. Célszerűen a plasztiszol 2

Next

/
Thumbnails
Contents