192028. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cefém-karbonsav-észter-származékok előállítására

1 2 vegyület reakciójának termékeként keletkezett ész­ter dezacilezését önmagában ismert módon folytat­hatjuk le, általában 2-5 mólekvivalens foszfor-penta­­kloridot és hozzávetőleg 10-40 mólekvivalens alko­holt alkalmazva, a kiindulási észter 1 móljára számít­va. A reakciót általában inert oldószerben - például halogénezett szénhidrogénben, így diklór-metánban, kloroformban stb. - folytatjuk le. A reakció felgyor­sítására egy tercier amint — például trietil-amint, pi­­ridint, N.N-dimetil-anilint — adhatunk a reakcióelegy­­hez. A reakcióhőmérséklet —40 és —20 °C között vál­tozhat. A reakcióidő általában 1 óra. A kapott (V) általános képletű vegyületet vagy sóját ezután a (VI) képletű vegyülettel — azaz 2-(2- -amino-tiazol-4-il)-ecetsawal — vagy annak reakció­képes származékával reagáltatva (I) általános képletű vegyületet vagy annak sóját kapjuk. A fenti reakciót megelőzően a (VI) képletű vegyület aminocsoport­­ját célszerűen védjük. Védőcsoportként a (IV) általá­nos képletű vegyület aminocsoportjának védésével kapcsolatosan már említett csoportokhoz hasonló csoportokat alkalmazhatunk. A fenti reakcióban a (VI) képletű vegyületet reakcióképes származéka for­májában is használhatjuk. Eszerint a fenti acilezési reakciót a megfelelő savhalogenidekkel, savanhidrí­­dekkel, vegyes savanhidridekkel, reakcióképes ami­dokkal, reakcióképes észterekkel stb. is lejátszathat­juk. Előnyösen reakcióképes észtereket, vegyes sav­­anhidrideket vagy savhalogenideket használunk. Reakcióképes észterekre példaként a p-nitro-fenil­­-észtert, 2,4-dinitro-fenil-észtert, pentaklór-fenil-ész­­tert, N-hidroxi-ftálimid-észtert, és a Vilsmeier-reagens­­sel vagy hasonló reagensekkel képzett észtereket em­líthetjük. Vegyes savanhidridként például a szénsav­­-monoészterekkel — így monometil-karbonáttal, monoizobutil-karbonáttal stb. — vagy az adott eset­ben halogénekkel szubsztituált 2—5 szénatomos al­­kánsavakkal — így pivalinsawal, triklór-ecetsawal stb. - képzett anhidrideket használhatjuk. Savhalogeni­­dekre példaként á savkloridot, savbromidot stb. említ­hetjük. A fenti reakcióban a (VI) képletű vegyületet, vagy annak reakcióképes származékát 1—2 mólekvi­valens mennyiségben használjuk, egy mólekvivalens (V) általános képletű vegyületre számítva. Abban az esetben, ha a (VI) képletű vegyületet szabad sav, vagy annak sója formájában használjuk, megfelelő kondenzálószert is alkalmazunk. Konden­zálószerként például N,N-diszubsztituált karbodiimi­­deket — így N,N-diciklohexil-karbodiimidet —, azo­­lideket — például N,N-karbonil-imidazolt, N,N-tionil­­-diimidazolt stb. —, vagy dehidratálószercket — így N-etoxi-karbonil-2-etoxi-l ,2-dihidro-kinolint, foszfor­­-oxi-kloridot, alkoxi-acetiléneket (például etoxi­­-acetilént) stb. — alkalmazhatunk. A kondenzálószer alkalmazása esetén a reakció valószínűleg a karbonsav reakcióképes származékának képződésén keresztül megy végbe. A fenti reakciót általában oldószerben egyszerűen lejátszathatjuk. Oldószerként a reakció szempontjából közömbös oldószereket — például vizet, acetont, diizobutil-ketont, THF-t, etil-acetátot, dioxánt, aceto­­nitrilt, kloroformot, diklór-metánt, diklór-etilént, pi­­ridint, dimetil-anilint, DMF-et, DMAC-ot, DMSO-t stb. — valamint a fenti oldószerekből álló elegyet Iiasználhatunk. Noha a reakcióhőmérséklet tág hatá­rok között változhat, általában hűtést alkalmazva, '■agy szobahőmérsékleten dolgozunk. Ha a reakció során sav szabadul fel, a reakcióelegyhez szükség sze­rint bázist adunk. Bázisként például alifás, aromás vagy heteroaromás, nitrogéntartalmú bázisokat - pél­dául trietil-amint, N,N-dimetil-anilint, N-etil-mor­­folint, piridint, kollidint, 2,6-lutidint stb. —, alkáli­fém-karbonátokat — például nátrium-karbonátot, ká­lium-karbonátot stb. —, alkálifém-hidrogén-karboná­­tokat — például nátrium-hidrogén-karbonátot, káli­­um-hidrogén-karbonátot stb. — használhatunk. Ha az acilezési reakció vízelvonás közben megy végbe, a képződő vizet az oldószerből előnyösen eltávolítjuk. Néhány esetben a reakciót nedvesség kizárása mellett, például inert gázatmoszférában — így nitrogénatmosz­férában — játszatjuk le. Ha a reakciótermék védőcso­portot tartalmaz, a védőcsoport eltávolítását önmagá­ban ismert módon végezzük. Az (I) általános képletű vegyületeket és sóikat ügy is előállíthatjuk, hogy egy (V) általános képletű ve­gyületet egy 4-halogén-3-oxo-butiril-halogeniddel rea­­gáltatunk — az utóbbi vegyületeket úgy állíthatjuk elő, hogy diketént ekvimoláris mennyiségű halogénnel, például klórral vagy brómmal reagálta­­tunk — és a kapott (VII) általános képletű vegyüle­tet — a képletben Y jelentése halogénatom és R, és R2 jelentése a fenti — tiokarbamiddal reagáltatjuk. A (VII) általános képletben Y jelentése halogén­atom, például klór- vagy brómatom. A (VII) általános képletű vegyület és tiokarbamid reakciója során a tiokarbamidot vagy önmagában, vagy valamely alkálifémmai - így lítiummal, nátrium­mal vagy káliummal — k^y.ett sója vagy ammónium­­sója formájában alkalmazhatjuk. A reakciót általában úgy végezzük, hogy a két reaktánst ekvimoláris mennyiségben reagáltatjuk valamely oldószerben, szükség esetén 1 vagy két mólekvivalens bázis jelenlé­tében. Oldószerként előnyösen vizet, metanolt, ace­tont, etanolt, dioxánt, acetonitrilt, kloroformot, etilén-kloridot, THF-et, etil-acetátot, DMF-et, DMAC-t, DMSO-t, vagy egyéb hasonló oldószert használunk. A fenti oldószerek közül a hidrofil oldó­szereket vizes elegyek formájában is alkalmazhatjuk. Bázisként előnyösen például alkálifém-hidroxidokat — így nátrium-hidroxidot, kálium-hidroxidot stb. -, alkálifém-karbonátokat — így nátrium-karbonátot, ká­lium-karbonátot stb. —, alkálifém-hidrogén-karboná­­tokat — így nátrium-hidrogén-karbonátot stb. — vagy szerves tercier aminokat - így trietil-amint, trimetil­­-amint, piridint stb. — használhatunk. Noha a reak­cióhőmérséklet tetszőleges lehet, általában hűtés mellett dolgozunk. A reakció általában gyorsan leját­szódik, rendszerint 10 percen belül végbemegy, néha még további 30 perc is szükséges a reakció befejező­déséhez. A (VII) általános képletű vegyületet vagy a fent ismertetett módon, vagy más, önmagában ismert eljárással állíthatjuk elő. Az (I) általános képletű vegyületeket és sóikat oly­módon is előállíthatjuk, hogy egy (VIII) általános képletű vegyületet — a képletben W jelentése acetoxi-, aceto-acetoxi-, karbamoil-oxi-csoport vagy halogén­atom - vagy annak egy sóját reagáltatjuk egy (III) ál­talános képletű vegyülettel, az észterezési reakcióval kapcsolatban fentebb már ismertetett körülmények között, és a kapott (IX) általános képletű vegyületet — a képletben W, Rt és R2 jelentése a fenti - vagy annak sóját l-(2-dimetil-amino-etü)-5-merkapto-lH-192.028 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5

Next

/
Thumbnails
Contents