191997. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lizintartalmú állati takarmánykészítmény előállítására
ja, lizinbázisban kifejezve és amely 0,05- -20% lehet;- a termék bevitele után a teljes takarmány és/vagy a premix stabil: 50 °C-ig terjedő hőmérsékleten kéthónapos tárolás után a f, lizintartalom csökkenése általában kisebb, mint 10% és csökkenést nem tapasztaltunk 25 °C-on hat hónapos tárolás után. Általánosan a találmány szerint előállitott készítményt a kővetkező módon jellemez- 10 hetjük: finom, rózsás bézsszínü-barna por; relatív sűrűség 0.4-0.6; százalékos összetétel (tőmeg%): 4 szárazanyag 95-98% lizin (bázisban kifejezve) 35-48% fehérjék 10-15% (1) lizintól eltérő őszszes szabad aminosav 1-3 % (2) tejsav 0.5-3% (3) más savak, amelyek szénatomszáma 8 alatt van 2-10% (3) poliszacharidok, oligoszacharidok 2-7% (4) zsírok, olajok 1-6% (6) víz 0.5-3% ásványi anyagok 10-25% (6). (1) A fehérjetartalmat a szerves nitrogéntartalom alapján szokásos módszerekkel hatá- 30 roztuk meg (az összes nitrogénből levonva az ásványi nitrogént). Ebből levontuk a li. zinnek és a többi szabad aminosavnak megfelelő nitrogéntartalmat, amelyet ioncserélő gyantán való kromatografálással vagy kolori- 35 metriásan határoztunk meg és értékeltünk. (2) Meghatározás Biotronic készülékkel. (3) Meghatározás gázfázisú kromatografálással derivatizálás után. (4) A redukáló cukor meghatározása hidroli- ^0 zis után. (5) Meghatározás etil-éterrel való extrahálás után. (6) Meghatározás kéntartalmú hamu alapján. Az ásványi anyagok a fermentációs kőzeg alkotórészeiből és a lizin sóképzéséből erednek a képződés sorrendjében. Figyelembe véve a fermentációs közegben alkalmazott szubsztrát összetételének változását és minden fermentációs művelet önmagából következő ingadozásait, a találmány szerint előállított készítmény jellemzői eltérhetnek a fent megadott értékektől anélkül, hogy a találmány egyéb ismérvei csorbát szenvednének. A találmány szerinti készítmény előállítható a lizint termelő fermentléből kiindulva. A lizin termelésére nagy mértékben képes mikroorganizmussal, például Brevibacté- ^ rium vagy Corynebactérium nembe tartozó mikroorganizmussal megfelelő közegben, amely legalább egy szénforrást és egy asszimilálható nitrogén forrást, valamint ásványi sókat tartalmaz, 25-40 °C-on és 5-8 pH-érté- ^ ken való fermentálással állítjuk elő. Rendszerint a szénforrás és a nitrogénforrás komplex elegy, így cukorrépa vagy nádcukor melasz, kukoricalekvár vagy szójaliszt hidrolizátum. Ilyen közegek használata esetén, a későbbi vizmentesítés után kapott tömény fermentlevek olyan termékeket eredményeznek, amelyek nem rendelkeznek a kívánt tulajdonságokkal. Megállapítottuk, hogy a kívánt hatás elérése érdekében szükséges, hogy a tenyészkőzeg, az oltóközeg és a termelőközeg könynyen ellenőrizhető mennyiségű és minőségű, kevésbé komplex összetevőket tartalmazzon. Nevezetesen fontos, hogy olyan szénfori'ást alkalmazzunk, amelyben a fermentálható anyag és az összes szilárd anyag tömegaránya 80% fölött legyen, és a fermentálható anyagok olyan anyagok, amelyek a fermentáció során hatásosan metabolizálhatók, ha közvetlenül nem asszimilálhatok a termelő törzs által. A szénforrások közül megemlíthetjük a glükózt, a szacharózt, amidon-hidrolizátumokat és minden olyan más elegyet, amely alkalmas megfelelő mértékű tisztasági arányban asszimilálható szén és oxigén szolgáltatására. A mikroorganizmus tenyésztésére szükséges többi anyag, valamint a lizin előállításához szükséges anyagok előnyösen gyakorlatilag tiszták vagy legalább koncentráltak. A fermentációs műveletet oly módon hajthatjuk végre, hogy a közegben a fő reagensek koncentrációja az előzőkben meghatározott értékek között legyen. Ilyen módon lehetséges nemcsak a lizin képződését, hanem a termelő törzs normális metabolizmusából származó melléktermékek képződését is vagy lehetséges eltéréseiket is ellenőrizni, amelyek fontos szerepet játszanak a végtermék tulajdonságainak kialakulásában. Egyébként a lizin képződése folyamán sóvá való alakítását különösen előnyösen úgy oldhatjuk meg, hogy a fermentléhez folyamatosan vagy szakaszosan ásványi savat, igy kénsavat adunk. Gyakorlati szempontból a sóképzést megoldhatjuk úgy, hogy a fermentációs közeghez ammóniumsót, igy ammónium-szulfátot ammónia jelenlétében vagy ammóniát sav, igy kénsav jelenlétében adagolunk oly módon, hogy az ammóniumion-tartalmat állandó értéken tartjuk, és a pH-t is ellenőrizhessük. A fermentáció időtartama rendszerint 30-100 óra és a fermentációt megállítjuk, ha az asszimilálható szén és nitrogén koncentrációja eléggé lecsökkent, például ha a maradék cukor koncentrációja 2 g/liter alá csökken. Ilyen módon a fermentlé koncentrálását minden előzetes elválasztás nélkül kézben tarthatjuk. A fermentlé szárazanyag tartalma a koncentrálás előtt általában 10-20 t%. A 10-20 t% szárazanyagot tartalmazó fermentlevet szokásos módszerekkel koncentrálhatjuk olyan hőmérsékleten, nyomáson és időtartam alatt, amelyek elpusztítják az élő 5 191997 i 4
