191983. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szesz-, sör- illetve cukorgyártás egyes melléktermékeinek felhasználásával történő, javított biológiai értékű takarmánmykomponensek előállítására
4 191983 5 A fentiekben említett termékek közül a gyakorlati takarmányozásban különösen a szárított kukoricamoslék képvisel nagy volument. Attól függően, hogy a szárítmány kiindulási anyaga a dekantálási maradvány, vagy szüredék, illetve a mechanikailag nem kezelt - esetleg az áztatólével elegyített - híg, illetve elósűritett szeszmentes cefre, nemzetközi szóhasználatban: Corn Distillers Dried Grains, Corn Distillers Dried Solubles, Corn Distillers Dried Grains with Solubles. A szóban forgó takarmányok fehérje - és zsírtartalmában nincs jelentős eltérés, ugyanakkor a rost- és energiatartalom, valamint az egyes aminósavak szintjében a különbség számottevő. Az előzőekben említett - kizárólag csak sűrítésen illetve szárításon alapuló - technológián kivül a gyakorlatban igen elterjedt az az eljárás is, amelynek során például a kukorica áztatólé és a szeszmentes dekantált híg cefre elegyének bepárlásával egy 30- -35%-os szárazanyag-tartalmú - megfelelően neutralizált - ún. sűrűmoslékot állítanak elő. Ezt a sűrítményt - bármely rendszerű keverőben - dekantálási maradvánnyal, szűrölepénnyel, tört kukorica-szemmel, stb. homogenizálják, majd lebegtető száritóban 88-90%-os Bzérazanyagtartalomra szárítják. Az így nyert végtermék mintegy 18-20% nyersfehérje tartalma részben a kukorica fehérjéjéből, részben a szeszgyártási élesztőből adódik. Az elösúrített - mintegy 70% szárazanyag-tartalmú - szeszmentes melaszmoslék takarmányozási felhasználása üzemi gyakorlatban többféle módon történik. így például felhasználásra kerül a tömegtakarmányok pácolásánál és silózásánál. Dercés illetve granulált takarmányok gyártásánál a szeszmentes melaszmoslékot mintegy 20-30 m% arányban gabonaneműekkel elkeverik. A szóban forgó melléktermékek takarmányozásban történő felhasználhatósági lehetőségével több irodalmi közlemény és szabadalmi bejelentés foglalkozik. így a 17 795 1 sz. magyar szabadalmi leírás csupán a folyékony sörtörköly többlépcsős víztelenítését és az így kapott szárított sörtörkölynek más komponensekkel történő összekeverését írja le, anélkül, hogy a kiinduló folyékony fázisban bármily biológiai - értéknövelő technológiai eljárást alkalmazna. Ugyancsak söripari melléktermékek takarmányozási felhasználhatóságát írja le a 2 545 008 sz. nyugat-német szabadalom, amennyiben az összes hulladéknak, mint a friss sártörkölynek, a malátacsirának, a malátapelyvának, a cefrének, a sörélesztőnek egyszerű összekeverésével készít takarmányt. Az így kapott nagy víztartalmú keverékhez napi 8-20 kg mennyiségben szalmát kever. Ezzel az eljárással nyert termék kizárólagosan a kérődzők takarmányozásában használható és az alkalmazott technológia a söripari melléktermékek tápértékét nem növeli. A 628 214 sz. svájci szabadalmi leírás mezőgazdasági eredetű magas rosttartalmú ún. strukturált melléktermékeket illetve hulladékokat - különösképpen gabonaszalmát - nem terimés ún. strukturálatlan szerkezetű ipari melléktermékkel illetve hulladékokkal - legfőképpen savóval - összekeveri, a keveréket leszárítja és granulálja. A szóban forgó eljárás bár alkalmaz szeszipari melléktermékeket is, ezeket azonban feltárt cereáliákkal nem homogenizálja, a folyékony fázisban feltárást nem végez, s a kapott termék takarmányozási alkalmazási köre meglehetősen korlátozott. A 2 075 817 sz. angol szabadalmi leírás ipari melléktermékekből történő takarmány- gyártását védi, melynek során a szénhidrát- és rostdús söripari melléktermékeket - préselt törkölyt, malátaszármazékokat, vagy préselt cukorrépa melaszt - folyékony fehérjedús sörsziruppal összekeveri, majd az így nyert alacsony szárazanyag-tartalmú terméket más takarmányféleségekkel keverve, szárítás nélkül, nedves fázisban kérődzőkkel feltakarmányozza. A szesz-, sör- illetve cukorgyártás melléktermékeinek felhasználásával - az előzőekben ismertetett, jelenlegi gyakorlat szerinti eljárással - történő takarmánygyártás, több hátrányos tulajdonsággal terhelt. így:- a szóban forgó melléktermékek tápanyagtartalma - főleg az egygyomrú haszonállatok részére - általában nem tekinthető optimálisnak. így például a melaszmoslék nyers fehérjéjének 85-90%-át a nem fehérje természetű N-tartalmú anyagok - NPN - teszik ki. Az aminósavak közül igen jelentős a glutaminsav mennyisége. Annak ellenére, hogy a kukoricából történő cukor- illetve szeszgyártásnál képződő melléktermékek az esetek döntő többségében az élesztők fehérjéjét is tartalmazzák, az aminósav-tartalmuk még sem nevezhető teljesen kiegyensúlyozottnak. így például a legtöbbször limitáló lizintartalom az egyes takarmányok nyersfehér je-tartalmában (g/16 gN) a következő értékeket mutatja: szárított kukoricamoslékban 3.3, borsóban 7.2, lóbabban 6.0, burgonyában 5.3. A N-mentes extraktanyag-tartalmuk és energia-értékük nem magas. A melaszmoslékban a N-mentes extrakt 28-39%, a szárított kukoricamoslékban 29-43%, 71-80%-os emészthetőséggel. Ugyanakkor például a kukoricában a N-mentes extrakt 67-70%, mintegy 91%-os emésztbetóségi együtt hatóval.- A jelenlegi eljárások a szesz-, sör-, cukoripari melléktermékekben nem szuszpendálnak feltárt cereáliák őrleményét vagy burgonyazúzalékot. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
