191934. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés épületek, különösen mezőgazdasági épületek (növényhálzak, állattartó épületek) hűtő- és/vagy fűtő szellőztetésére
3 191934 4 A bejelentés tárgya eljárás és berendezés épületek, ipari, mezőgazdasági épületek, különösen növényházak, állattartó épületek, például baromfiistálló hütő- és/vagy fűtó szellőztetésére, amikoris az épület levegőjét vizporlasztással és hütőpárna alkalmazásával kondicionáljuk. A 3 209 569 számú DE-OS klímaberendezés elrendezését ismerteti épületek, elsősorban térbelileg elválasztott helyiségek hűtésére, ezen belül istállók részére. Megoldását tekintve esetenként felmelegitett friss levegőt juttat be, de el van látva kiegészítő hűtő berendezéssel is. így például az egyik épületrészben 20 °C a hőmérséklet, mig a mellette lévőben alacsonyabb, pl. 15 °C hőmérsékletet lehet biztosítani. A berendezés a különböző hőmérsékletű légcsere révén állandó jelleggel biztosítja a levegőt tisztaságát. A fenti ismertetett, csővezeték rendszeren keresztül áramoltatott levegő-csere nem alkalmas a találmányunk szerinti célkitűzés megvalósítására, mert csak légcserére alkalmas, a levegő páratartalmát nem szabályozza. Az épületek használati értékét - mindinkább fokozódó mértékben - az épületgépészeti felszereltségük határozza meg. A létesítmények mikroklímáját a bennük folyó termeléshez igazodó komfortját döntően az épitésmódnak megfelelő légtechnikai berendezések biztosítják. Az elmúlt évtizedekben - hagyományos épitésmód esetén - az épületszerkezetek nagy hőtárolási kapacitása lehetővé tette, hogy a légtechnikai megoldások a stacioner állapotok feltételezésére alapuljanak és ennek a helyzetnek gazdasági optimalizálásra törekedtek. A könnyűszerkezetes épitésmód bevezetésével az épületek tömege már alig haladja meg a hagyományos építési mód tömegének 10-20%-át. A könnyűszerkezetes épitésmód fő jellemzője, hogy az épület a hagyományos épitésmódhoz viszonyítva sokkal kisebb mértékben függetleníti a belső tér mikroklímáját a külső tér makroklimájától. A légtechnikai berendezések fejlesztésének iránya a határoló szerkezetek által elválasztott, a makroklimától függetlenített mikroklíma létrehozásának irányába fejlődött, így a határoló felületek légtechnikai úton való hőközlésének vagy elvonásának irányába a fejlesztés nem haladt, bár ismeretesek olyan megoldások, ahol a határoló falak elé árnyékolókat helyeztek el és az ily módon kialakult légréseket gravitációsan átszellőztetik. Ismeretes olyan stacioner állapotot feltételező hűtési eljárás, amikor nyáron a friss meleg, alacsony relativ páratartalmú levegőt nedvesítéssel (adiabatikusan) hútik. Erre kétféle módszert alkalmaznak:- a vizet beporlasztják a levegőbe, vagy- a levegőt nedves felület mentén vezetik. Az adiabatikus hűtés rendszerére a fenti két alapelvet figyelembevéve számos különböző megoldást alakítottak ki de mindegyikük jellemzője, hogy- a levegő relatív páratartalmát 80* fölé nem tudják emelni,- a levegőben nagymennyiségű, cseppalakú viz található, mely a levegő érzeti hőjét nem csökkenti,- a lebegő vizcseppek következtében vízfelhasználásuk magas,- az egyenletes légelosztás érdekében nagyszámú, kisteljesítményű ventillátort alkalmaznak, melyeknek energiaigénye magas. A zárt terekben elhelyezkedő növények, állatok vagy a dolgozó ember hőegyensúlyát az alábbiak szerint fejezzük ki: S=M-(±W±E±R±K), ahol .S' a test hőtárolása, illetve hómérsékletváltozása egységnyi idő alatt; M metabolikus hó; W a mechanikai munka; E a párqlgásos hőleadás; R a sugárzásos hőleadás; K a konvekciós hóleadás. Ha .E", .R", .K’ pozitív, a zárt térben lévő növény, állat vagy ember testhőmérséklete növekszik, negatív esetben a test hőmérséklete csökken. A jelenleg alkalmazott légtechnikai megoldások az .E", .K' negatív vagy pozitív irányú változtatásának irányába hatottak, állat és ember esetében határt szabott a levegő relatív páratartalma, mivel bizonyos határ után a párologtatással való hőleadás lehetetlenné válik, így ez behatárolta a konvekcióval elérhető hatásfokot is. Ismeretes olyan megoldás is, amikor az állattartó épületeket a hosszfalon vagy a tetőre szerelt axiálventillátorokkal szellőztetik. A szellőztető egységek nagy darabszáma ellenére is az átöblités egyenetlen, emiatt az épületben egyenetlen a belső hőmérséklet, mind magassági, mind pedig hosszirányban. A ventillátorok légszállítását leggyakrabban fordulatszám-változtatással, ritkábban az egyes ventillátorok leállításával - újraindításával szabályozzák. Az előbbi esetben speciális villanymotorok és szabályozás szükséges, ugyanakkor a ventillátorok fordulatszám-változtatásával azok jelleggörbéje is változik, ami az átöblités változását okozza. Az utóbbi esetben a ventillátorok leállítása következtében egyenlőtlen az átöblités. Nyáron a légnedvesitó adiabatikus hűtést akkor helyezik üzembe, ha a ventillátorok maximális légszállítása ellenére emelkedik a belső hőmérséklet, ez az üzemmód a teljes rendszer energiaigényének 5-8%-át felvevő légnedvesítést csak az összes ventillátor üzeme belépése után tudja bekapcsolni. Fűtött istállókban vagy növényházakban az átmeneti időszakban (a külső hőmérséklet, vagy a bentlévő növényi kultúrák, állatok korának növekedésével) növekszik a lég5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
