191858. lajstromszámú szabadalom • Eljárás stabil plurilamelláris vesiculumok előállítására
191 858 2 Az SPLV különösen olyan rendszerekben használható, ahol az alábbi tényezőknek különös jelentősége van: a tárolás és a testnedvekkel történő érintkezés alatti stabilitás; a kapszulázás viszonylag magas foka; gazdaságosság; a beépített anyag biológiailag aktív formában történő leadása. Az in vivo adagolás módjától függően az SPLV a gyors kioldódásnak ellenáll (nyújtott hatású terápiás rendszerekben ez igen jelentős), vagy az RÉS sejtekbe hatol. A találmány szerinti eljárással előállított SPLV különböző rendszerekben alkalmazható. Az SPLV felhasználható kezelések terápiás hatékonyságának fokozására, fertőzések kezelésére, enzim helyettesítés fokozására, orális gyógyszeradagolásra, helyi gyógyszeradagolásra, in vitro és in vivo körülmények között a setjtbe történő genetikai információ bevitelére, vakcinák előállítására, rekombináns dezoxiribonukleinsav szegmenteknek a sejtbe történő bevitelére, klinikai tesztekben diagnosztikai reagensként történő alkalmazásra, melynek során a beépült „reporter” molekula kioldódik. Az SPLV kozmetikai készítmények, növényvédő szerek, a növény növekedést nyújtott kioldódású vegyületekkel történő befolyásolására alkalmas anyagok kapszulázására is alkalmas. Az alábbi vizsgálatokban használt, az SPLV felhasználásával kapcsolatos kifejezések az SPLV vagy bármely más liposzóma vagy lipid vésiculum funkcionális jellemzőiben azonosak. Biológiailag aktív vegyületek kioldódása In vitro körülmények között a hatóanyagoknak a sejtbe történő eljuttatása (például állati sejtek, növényi sejtek, protozoák stb.) megköveteli, hogy az aktív anyagot tartalmazó SPLV-t sejtkultúrához adjuk. Az SPLV azonban in vivo körülmények között is alkalmas a hatóanyagok leadására (állatokban, emberen, növényekben és protozoákban). Az adagolás céljától függően az SPLV számos módon adagolható: emberen és állaton az adagolás módja injektálás is lehet (nem kizárólagosan); az injektálás intravénásán, intraperitoneálisan, intramuszkulárisan, subcután, intraauriculárisan, intrammálisan, intrauretrálisan, stb. történhet. Az SPLV továbbá lokálisan (például a sérült felületen) is adható. Az SPLV az epitelián vagy a nyálkahártya barázdákon keresztül abszorbeálódik, (például oculáris epitélia, orális mucosa, rektális és vaginális epiteliális barázdák, a légzőszervrendszer barázdái, a nasopharyngeális mucosa, intesztinális mucosa, stb). Növényeken és protozoákban adott esetben közvetlen kezelés is alkalmazható a kezelendő organizmus természetes közegében történő diszpergálás, vagy az azt körülvevő közeg vagy vízhez történő adagolás útján. Az alkalmazás módját a kezelendő organizmus sejtjeinek helye is meghatározza, mely helyre a hatóanyagnak el kell jutnia. Ennek megfelelően Az SPLV felhasználása például egy specifikusan fertőzött területre a lokális kezelés alkalmazható a legkényelmesebben (amennyiben az infekció extemális). A hatóanyag eljuttatása a keringési rendszerbe (retiku- 5 loendoteliális sejtek) a legkönnyebben intravénás, intraperitoniális, intramusculáris, vagy szubkután injektálással valósítható meg. Mivel az SPLV nyújtott kioldódást biztosít az egyébként toxikus anyagok egyszer vagy több- 10 szőr adhatók. Az alábbiakban az SPLV általános felhasználására alkalmas néhány rendszert írunk le, anélkül azonban, hogy találmányunkat ezekre korlátoznánk. 15 Betegségek kezelése Számos humán, állati és növényi betegség a megfelelő vegyületet vagy vegyületeket kapszulázott formában tartalmazó SPLV-vel az eddigiek- 20 nél hatékonyabban kezelhetők. A találmány szerinti SPLV-vel jól kezelhetők egyebek között a fertőzések (intracelluláris és extracelluláris, a ciszták, a tumorok és tumorsejtek, különböző allergiák, stb.). 25 Az SPLV-vel történő medikációra számos általános elv alkalmazható; számos rendszerben különösen felhasználható az SPLV-nek az az igen előnyös tulajdonsága, hogy in vivo adagoláskor az a makrofágokkal egyesül. 30 Intracelluláris fertőzés esetén az SPLV terápiás rendszerként alkalmazva a fertőzés helyére juttatható. Ilyen fertőzések egyebek között a retikuloendotehális rendszer sejtjeinek infekciói, például a brucellosis. Ezek az intracelluláris fer- 35 tőzések az alábbi okok miatt igen nehezen kezelhetők: 1. Mivel a fertőzés a retikuloendoteliális rendszer sejtjein belül van, oda a keringésbe bevitt terápiás szer nem jut el, mivel a sejtmembránon terápiás mennyiségnek megfelelő koncent- 40 rációban nem hatol keresztül, így a fertőzés nagyon nehezen kezelhető; 2. sok esetben a terápiás szemek csak a toxikus mennyiségben történő adagolása alkalmas ilyen fertőzések kezelésére; 3. a kezelésnek olyan szempontból is teljes 45 mértékben hatékonynak kell lennie, hogy a kezelés után újrafertőződés ne léphessen fel, illetve a fertőzés más egyedekre ne terjedjen át. A megfelelő biológiailag aktív anyagot tartalmazó SPLV-ot alkalmazhatjuk (az adagolás 50 előnyösen intraperitoniális vagy intravénás) ha a kezelendő egyedek bacillusgazdák vagy potenciális bacillusgazdák, például állati csordákban a fertőzött és a még nem fertőzött állatok. Mivel a fagocita sejtek az SPLV-vel egyesül- 55 nek, valamely SPLV-kapszulázott biológiailag aktív anyag a fertőző organizmussal a fertőzés helyén jutnak érintkezésbe. Ily módon a találmány szerinti eljárás adott esetben számos, különböző fajta mikroorganizmus okozta fertőzés 5° kiküszöbölésére alkalmas. A találmány szerinti eljárással egyebek között mikroorganizmusok, baktériumok, paraziták, gombák, mikoplazmák és vírusok, így Brucella spp., Mycobacterium spp., Salmonelle spp., Listeria spp., Francisella 65 spp., Histoplasma spp., Corynebacterium spp., 10
