191858. lajstromszámú szabadalom • Eljárás stabil plurilamelláris vesiculumok előállítására
1 191 858 2 B. canis fertőzés multiplex kezelésének hatékonysága SPLV-be épített antibiotikumokat alkalmazva. Nyolcvan felnőtt him Swiss egeret B. canis ATCC 23365 (1 x 107 CFU, I.P.) tenyészettel fertőztünk, és nyolc kísérleti csoportot alakítottunk ki, melynek mindegyike tíz egeret tartalmazott. B. canissal végzett inokulálás után hét és tíz nappal a csoportokat az alábbiak szerint kezeltük: 1. csoport — kezeletlen, kontroll; 2. csoport — Puffer-telített SPLV-vel kezelt (0,2 ml, I.P.); 3. csoport — vizes streptomycin-szulfáttal kezelt (lmg/kg testsúly) teljes adag 0,2 ml I.P; 4. csoport — vizes streptomycin-szulfáttal kezelt (5 mg/kg testsúly) teljes adag 0,2 ml I.P; 5. csoport — vizes streptomycin-szulfáttal kezelt (10 mg/kg testsúly) teljes adag 0,2 ml I.P; 6. csoport — SPLV-be zárt streptomycin-szulfáttal kezelt (1 mg/kg testsúly) teljes adag 0,2 ml I.P; 7 csoport — SPLV-be zárt streptomycin-szulfáttal kezelt (5 mg/kg testsúly) teljes adag 0,2 ml IP; 8. csoport — SPLV-be zárt streptomycin-szulfáttal kezelt (10 mg/kg testsúly) teljes adag 0,2 ml I.P. B. canis-sal végzett inokulálás után 14 nappal valamennyi állatot megöltük, és a lépet aszeptikusán eltávolítottuk. A lépet ezután homogenizáltuk, hígítási sorozatot készítettünk, azt brucella agarra vezettük, és meghatároztuk a kezelés uMn a lépben a túlélő B. canis számot. Négynapos inkubálás után kapott eredményeket az 5. ábra mutatja. A B. canis fertőzések kétlépéses in vivo körülmények közötti kezelésének eredményeit az 5. ábra foglalja össze. Az eredmények azt mutatják, hogy azokban a csoportokban, melyekben az állatok vizes streptomycint kaptak, az inokulálás után 7-10 nappal a túlélő B. canis csökkenése a lépben csak igen kismértékű volt. Csak a 10 mg/kg testsúly koncentrációjú SPLV-be zárt streptomy cinnel kezelt csoportok (inkubálás után 7 és 10 nappal) esetén tapasztaltuk, hogy a fertőzött állatok lépéből valamennyi baktérium eliminálódott. A fent ismertetett kísérleteken túlmenően B. canis-sal fertőzött egerek különböző szöveteit a fertőzés után SPLV-be zárt streptomy cinnel kétszer kezeltük és az alábbi eredményeket kaptuk, illetve a vizsgálatokat az alábbiak szerint végeztük el. Harminc felnőtt hím Swiss egeret B. canis ATCC 23365 (IxlO7 CFU, I.P.) tenyészettel inokuláltunk. Inokulálás után 7 nappal az állatokat három csoportba osztottuk oly módon, hogy mindegyik csoportba tíz állat került. 1. csoport — kontroll, kezelést nem kapott; 2. csoport — (7 és 10 napos inokulálás) vizes streptomycin-szulfáttal kezelt (10 mg/kg testsúly) dózismennyiség: 0,2 ml I.P; 3. csoport — (7 és 10 napos inokulálás) SPLV-be zárt streptomycin-szulfáttal kezelt (10 mg/kg testsúly) dózismennyiség: 0,2 ml I.P. canis-sal végzett inokulálás után 14—75 nappal valamennyi állatot megöltük, és az alábbiakban leírt szerveket aszeptikusán eltávolítottuk, homogenizáltuk, hígítási sorozatot készítettünk, azt a B. canis izolálására brucella agarra vezettük: szív, tüdő, lép, máj, vesék, herék. Négynapos inkubálás után az egyes szervekre vonatkoztatva a túlélő B. canis eredményeket a 6. ábra mutatja. 5 B. canis-sal fertőzött egereket streptomy cinnel kétszer kezeltük, és a szövetekben végzett vizsgálatok eredményeit a 6. ábrán mutatjuk be. Az eredmények azt mutatják, hogy az SPLV-be zárt streptomy cinnel kezelt állatok valamennyi 10 szövetmintája B. canis-sal végzett inokulálás után 14—75 nappal teljesen B. canis mentes volt. A vizes streptomy cinnel ugyanazon koncentrációban és ugyanolyan adagolási módban kezelt (vagy nem kezelt) állatok és az azonos koncent- 15 rációban és módon SPLV-be épített streptomycinnel kezelt állatok vizsgálati eredményeit öszszehasonlítva azt tapasztaltuk, hogy az utóbbi esetben B. canis-sal végzett inokulálás után 14—75 nappal egyetlen szövetben sem tudtunk 20 B. canist izolálni. Az MLV-vel és az SPLV-vel végzett kezelések hatékonyságának összehasonlítása 25 Tizenöt felnőtt hím Swiss egeret B. canis ATCC 23365 (1 x 107 CFU, I.P.) tenyészettel inokuláltunk. Inokulálás után 7 nappal az állatokat három csoportba osztottuk oly módon, hogy mind- 30 egyik csoportba öt egér került. 1. csoport — kezelést nem kapott, kontroll; 2. csoport — (7 és 10 napos poszt-inokulálás) MLV-be zárt streptomycin-szulfáttal kezelt (10 mg/kg testsúly. IP.); Az MLV-t a szokásos technikával 100 mg 35 tojás fosztatidil-kolin (EPC) és 2 ml steril HEPES elegybe foglalt streptomy cin-szulfát (100 mg/ml) felhasználásával állítottuk elő. A Hpid: streptomy cin-szulfát arány 100 mg EPC: 28 mg streptomy cin-szulfát volt 2 ml végtérfo- 40 gatú MLV szuszpenzióban; 3. csoport — (7 és 10 napos poszt-inokulálás) SPLV-be zárt streptomycin-szulfáttal kezelt (10 mg/kg testsúly I.P), az SPLV-be zárt streptomy cin-szulfátot a leírásban már említett módon állítottuk elő az alábbi mó- 45 dosításokkal: az előállítás során 100 mg EPC-t használtunk és 100 mg streptomy cin-szulfátot tartalmazó 0,3 ml térfogatú HEPES-t. A lipid - streptomy cin-szulfát arány az SPLV-ben 100 mg EPC—28 mg streptomycin-szulfát volt 2 ml vég- 50 térfogatú szuszpenzióban. B. canis-sal végzett inokulálás után 14 nappal valamennyi állatot megöltük, a lépet aszeptikusán eltávolítottuk, homogenizáltuk, hígítási sorozatot készítettünk, melyet a B. canis izolálásá- 55 ra brucella agarra vezettünk. A túlélő B. canis a kapott eredményeket az egyes szervekre vonatkoztatva (négynapos inkubálás után) a IX. táblázat mutatja. 60 Különböző SPLV-be zárt antibiotikumokkal végzett kezelés hatékonysága fertőzések esetén. ötven felnőtt hím Swiss egeret B. cani ATCC 23365 (1 x 107 CFU, I.P.) tenyészettel inoku- 65 láltunk. 14
