191845. lajstromszámú szabadalom • Eljárás (D)-2-(6-metoxi-2-naftil)-propionsav és gyógyászatilag elfogadható sói előállítására

5 191845 6 vegyületek racém elegye!, amelyek az ismert vegyi szintézisekkel képződnek. Alkilcsoporton a leírásban 1-14 szénato­mos, egyenes vagy elágazó szénláncú szén­hidrogéncsoportot értünk. Jellemző alkilcso­­portok a következők: metil-, etil-, n-propil-, izopropil-, n-butil-, izobutil-, n-hexil-, n-ok­­til—1 n-dodecíl- stb. Cikloalkilcsoporton a leírásban 4-8 szén­atomos cikloalifás szénhidrogéncsoportot ér­tünk. Jellemző cikloalkilcsöpörtök a követke­zők: ciklobutil-, ciklopentil-, ciklohexil-, me­­til-ciklohexil-, cikloheptil-, és ciklooktilcso­­port. Előnyős cikloalkilcsoport a ciklohexil - és cikloheptilcsoport. Előnyös rezolválószerek azok az N-alkil­­-glukaminok, ahol R jelentése 2-14 szénato­mos alkilcsoport. Különösen előnyösek azok a rezolválósze­rek, ahol R jelentése 6-14 szénatomos alkil­csoport. Az előnyős rezolválószerek közül megem­lítjük a következőket: N-etil-D-glukamin, N­­- ( n-propil)-D-glukamin, N- ( n-butil )-D-gluka­­min, N-(n-oktil)-D-glukamin, N-(n-decil)-D­­-glukamin és N-(n-hexadecil)-D-glukamin. Különösen előnyös rezolválószer az N-me­­til-D-glukamin az olyan (I) általános képletű naproxen-elővegyület rezolválásához, ahol R1 jelentése hidrogénatom és X jelentése klór­atom vagy brómatom és n értéke 1, vagy R1 jelentése hidrogénatom és n értéke 0. A találmány szerinti eljárás rezolváló lé­pését olyan közömbös szerves oldószerben végezzük, amelynél jelentős különbség áll fenn az (I) általános képletű naproxen-elóve­­gyületnek a rezolválószerrel képzett sója oldhatósága és a másik enantiomernek a re­zolválószerrel képzett sója oldhatósága kö­zött. A rezolválást általában szobahőmérséklet vagy környezeti hőmérséklet és általában az oldószer forráspontjáig terjedő magasabb hő­mérséklet közötti hőfokon vitelezzük ki. A naproxen-elővegyületnek a rezolválószerrel (például N-raetil-D-glukaminnal, N-(n-propil)­­-D-glukaminnal, N-(n-butil)-D-glukaminnal vagy N-(n-oktil)-D-glukaminnal) képzett sója lényegesen kevésbé kell hogy oldódjon a ki­választott oldószerben, mint a másik enanti­omernek a rezolválószerrel alkotott sója, és ennek megfelelően, ha a meleg oldatukat le­hűtjük, általában környezeti hőmérsékletre vagy szobahőmérsékletre, kiválik a napr­­oxen-elővegyületnek a rezolválószerrel kép­zett sója. Alkalmas oldószerek a rezolváláshoz a kö­vetkezők: víz, 1-10 szénatomos egyértékű al­koholok, különösen 1-10 szénatomos alkano­­lok, például metanol, etanol, n-propanol, izo­­propanol, butanol, pentanol, hexanol, ciklo­­hexanol, 2-etil-hexanol, benzilalkohol, furfu­­rilalkohol stb., 2-6 szénatomos kétértékű al­koholok, például etilénglikol, 1,2-propiléngli­­kol, 1,3-propilénglikol stb., 3-4 szénatomos háromértékű alkoholok, például glicerin, 3-11 szénatomos ketonok, például aceton, acetil­­-aceton, etil-metil-keton, dietil-keton, di-n­­-propil-keton, diizopropil-keton, diizo-propil­­- keton stb. Egyéb oldószerek is alkalmazha­tók, így az etilénglikol és a dietilénglikol mono- és di/kisszénatomszámú alkil)- éterei, dimetil-szulfoxid, szulfolánok, formamíd, di­­metil-formamid, N-metil-pirrolidon, piridin, dioxán, dimetil-acetamid stb. Előnyös oldószerek az 1-3 szénatomos al­koholok, például a metanol és az izopropanol. Különösen előnyös oldószer a metanol. Szük­ség esetén annyi vizet adhatunk az alkalma­zott oldószerhez, hogy szolubilizáljuk az ösz­­szes jelenlevő anyagot. Oldószerközegként poláros oldószereknek aromás szénhidrogé­nekkel, például toluollal vagy benzollal alko­tott elegyei is használhatók. Ilyen a metanol és a toluol elegye, ahol a metanol a főkompo­nens. A kiindulási anyagot (azaz a naproxen­­-elővegyület és a másik enantiomer vagy oldható sóik keverékét) általában 60-100 °C közötti hőmérsékletre vagy az oldószer for­ráspontjáig terjedő hőmérsékletre hevítjük a rezolválószer jelenlétében, hogy oldatba vi­gyük az oldószerhez adott összes anyagot. Kívánt esetben az oldószert addig tarthatjuk magasabb hőmérsékleten, amíg valamennyi anyag oldatba nem ment. Miután az oldatot a kívánt ideig magasabb hőmérsékleten tartot­tuk, hagyjuk, hogy lassan lehűljön környe­zeti hőmérsékletre. A lehűtés folyamán az ol­datot célszerűen beoltjuk a naproxen-előve­­gyület és a rezolválószer sójával. A képződő kristályos csapadék elsősorban a naproxen­­-elővegyületnek a rezolválószerrel alkotott sóját tartalmazza. Gyakorlati megfontolások alapján választjuk ki azt a végső hőmérsék­letet, amelyre az oldatot lehűtjük, általában azonban olyan mértékű hűtést alkalmazunk, hogy a hőmérsékletkülönbség elegendő le­gyen ahhoz, hogy a kristályok nagy hozam­mal kiváljanak. Az elegyet addig tartjuk az alacsony hőmérsékleten, amig a kristályok kiválása teljessé vagy közel teljessé nem vá­lik. Ehhez rendszerint 30 perc és több óra közötti idő szükséges. A képződő kristályos csapadékot szűrjük és mossuk. A találmány szerinti eljárás ezen szaka­szában kapott kristályos anyagot, amely je­lentős mennyiségben tartalmazza a naproxen­­-elővegyületnek a rezolválószerrel alkotott sóját, a szűréssel történő elkülönítés és mo­sás után kívánt esetben vízzel melegíthetjük, hogy újra feloldjuk a kristályos anyagot. Olyan N-R-D-glukaiaínok esetén, amelyek víz­ben oldódnak, a kapott oldatot megsvanyít­­juk, például egy ásványi savval, így kénsav­val vagy sósavval, vagy egy szerves savval, például ecetsavval, majd az így kapott kris­tályos csapadékot szűrjük, mossuk és szárít­juk. A kapott kristályos termék jelentős 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents