191809. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poli(vinil-klorid) alapú kompozíciók előállítására szuszpenziós polimerizálással
1 2 (iis sorrendjében. Ezeken kívül alkalmazzuk még a már említett EEP, MC és BI P iniciátorokat is. Az alkalmazott pcroxidoknak vízben való oldhatóságát ügy határozzuk meg, hogy feleslegben alkalmazott peroxidokat feloldunk 20°C hőmérsékletű vízben majd az egyensúly beállása után a diszperziótól centrifugálással elválasztott oldatot jodontetriásan titráljuk. Az. eredmények a következők: OPP - 0,04 n LPO - 0,003 t% L-355 0,05 t% L-188 - 0,01 t% EEP - 0,41 t% MC 0,24% BEP - 0,20 t% A polimerizációs folyamatot a következők szerint hajtjuk végre. Az alábbiakban megadott három bevonóoldatot (A, B, és C oldat) készítünk és a rozsdamentes acélból készült 1000 1 űrtartalnní polimerizációs reaktor belső falát és a keverőt bevonjuk az oldatok egyikével, majd a bevont felületet 10 percig 90°C hőmérsékletre történő melegítéssel szárítjuk. A bevonó oldatok a következők: A oldat: C. E Solvent Black 7 0,1 t%-os metil-alkoholos oldata B oldat: nálrium-tiocianát 0,1 t%-os metil alkoholos oldata C oldat: C. I. Acid Black 2 0,1 t%-os vizes oldata, pll-értéke kénsavval való beállítás után 3,0. A bevonat mennyisége minden esetben 0.1 g/m2 szárított állapotban. Az így felülkezelt polimerizációs reaktorba bemérünk 500 kg vizet, amely 150 g részlegesen elsz.appanosított poli(vinil-alkohol)-t és a fent megadott peroxidok egyikét L.PO-ból 500 g-ot, a többi peroxidból 100 g-ot és 250 kg vinil-klorid monomert és adott esetben 2,5 kg ammóniunvtiocianátot tartalmaz, és megindítjuk a polimerizációs folyamatot. A polimerizációs reakciót ismert módon 50°C hőmérsékleten 10 órán keresztül folytatjuk le. A polimerizációs reakció befejeződése után a polimerizációs iszapot eltávolítjuk a reaktorból és meghatározzuk a reaktor falain a polimerkéreg-lerakódást. Az eredményeket az 1. táblázat tartalmazza, összehasonlítás céljából úgy is polimerizálunk, hogy a reaktor falait nem vonjuk be a bevonóoldattal. 1 1. táblázat Polimerkéreg-lerakódás g/m2 Bevo- Arn- Szerves peroxid nó of modal niumtiocianát OPP LPO L-355 Lr 188 EEP MC BEP A van 1 2 l 3 450 400 250 B van 12 18 25 33 550 600 320 C van 1 2 1 4 0 0 0 C nincs 1 3 3 8 300 100 85 nincs-1500 —-Mint az 1. táblázatból látható, a találmány szerinti eljárást az l.EP, MC illetve BEP és a C bevonó oldat alkalmazása, valamint ammónium-tiocianát adagolása szemlélteti. Az EEP-vel, MC-vel illetve BEP-vel végzett polimerizálásnál a polimerkéreg-lerakódás akkor kerülhető el teljesen, ha a bevonást és a tiocianát-adagolást is alkalmazzuk. Ez megfelel a találmány szerinti eljáíásnak. 2. példa (30 41) számú kísérletek Vizes bevonóoldatokat készítünk a 2. táblázatban negadott vegyilletek egyikének 1 t% koncentrációban való feloldásával, majd a pH-értékef ecetsav adagolásával 4-re állítjuk be. Az 1000 liter űrtartalmú rozsdamentes acélból készült polimerizációs reaktor belső falát és a keverőt bevonjuk a bevonóoldatok egyikével. A bevonat mennyisége száraz állapotban 0,1 g/m2. A bevont felületeket 90°C hőmérsékleten 10 percig szárítjuk, majd vízzel mossuk. Az így kezelt polimerizációs reaktorba bemérünk 400 kg vizet, 250 g részlegesen elszappanosított poli(vinil-alkohol)-t, 25 g hidroxi-propil-metil-cellulózt, 75 g EEP-t és 200 kg vinil-klorid monomert és adott esetben a 2. táblázatban megadott mennyiségű ammónium-tiocianátot. Ezután 57°C hőmérsékleten 12 óra alatt lefolytatjuk a polimerizációs reakciót. A polimerizációs reakció befejeződése után a polimcrizációs iszapot eltávolítjuk a reaktorból és vizsgáljuk a poümerkéreg lerakódást a reaktor falán. Az eredményeket a 2. táblázat tartalmazza. A polimerizációs folyamatokban nyert száraz poli(vinil-klorid) termékekben vizsgáljuk a halszerűek mennyiségét és a termékek hőstabilitását. Az eredmények a 2. táblázat tartalmazza. Az utolsó kísérletben kapott termék hőstabilitása valamivel kisebb mint a többi eljárásban kapott terméké, és ez azt mutatja, hogy a túl nagy mennyiségű tioeianát alkalmazása előnytelen. A „halszemek vizsgálata: 100 tömegrész terméket, 50 tömegrész dioktil-ftalátot, 1 tömegrész dibutil-ón-dilaurálot, 1 tömegrész cetil-alkoholt, 0,25 tömegrész titán-dioxidot és 0^05 tömegrész, kormot kétliengeres hengerszéken 150°C hőmérsékleten 7 percen keresztül összedolgozunk, majd 0,2 mm vastagságú lemezt húzunk, és meghatározzuk a 100 cm2 felületre eső halszerűek számát, áteső fényben. A bőstabilitás vizsgálata: 100 tömegrész terméket, 1 tömegrész sztearinsavat és 1 tömegrész dibutil-ón-maleátot kétliengeres hengerszéken 170°C hőmérsékleten 0,7 mrn-es hengernyílás mellett 10 percig összedolgozunk és így 0,7 mm vastag lemezt kapunk. A lemezből próbatesteket vágunk ki A Geer-szekrényben 180°C hőmérsékleten addig melegítjük a próbatesteket, míg a próbatestek elkezdenek feketedm. A hőstabilitás mértéke az eddig eltelt percek száma. 191 809 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 4
