191764. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés iránymérő jelek automatikus kiértékelésére
1 A találmány tárgya olyan eljárás - és annak foganatosítására alkalmas kapcsolási elrendezés -.amelynek segítségével automatikusan és kielégítő minőségben . a vett jelek alakjától függetlenül is optimálisan kis bonyolultsággal és ráfordításigénnyel elvégezhető a rádióiránymérés során kapott jelek feldolgozása. az Lrányszög meghatározása. A rádióiránymérés (valamely rádióadó irányának meghatározása) sokoldalúan alkalmazható; a gazdálkodó és a társadalmi tevékenység számos területén egyaránt elterjedten alkalmazzák. A konkrét rendeltetéstől függően különböző bonyolultságú iránymérő berendezések használatosak. A rádiónavigádóban pl. elterjedten alkalmazzák az ún, Adcock-rendszerű iránymérőket, azok bonyolultsága azonban ezen a területen is gyakran okoz problémát és sokszor használnak egyszerűbb felépítésű eszközöket, pl. a botantennával kombinált keretantennás iránymérőt. Valamennyi ilyen eszköznél az irányszögfüggő villamos jelet vevőantenna irányhatásának, az ún. iránykarakterisztikának a hasznosításával állítják elő és a keresett mutatót hordozó villamos jelből azután elektronikus jelfeldolgozó módszerrel állítják elő az Lrányszöget közvetlenül reprezentáló, kijelezhető és rögzíthető villamos jelet. Ebből következik, hogy az bránymérés bármely ismert módszerénél egyaránt az első lépés a keresett irányszögtől függő alakú villamos jel előállítása, s egy további lépés (vagy további lépések) a kapott primer jel(ek) további feldolgozása a keresett jellemzőt közvetlenül reprezentáló villamos jel előállítása céljából. Eredetileg a második lépés abból állt, hogy a primer jelet csak annyiban dolgozták fel, hogy a kátódsugárcsövön megjeleníthető legyen és az ernyőre kivetített jel szemrevételezésével, szükség szerint a megjelenítő eszköz kezelőszerveinek manuális állításával olvasták le a keresett irányszöget. A szemrevételezés előnye azon túlmenően ,hogy nincs szükség bonyolult jelfeldolgozó apparátusra, az a tapasztalt szakember a szemrevételezett jelből maga szűri ki a jelre az irányszögtől függetlenül szuperponált torzító jelekből eredő megtévesztő információkat. Automatikus feldolgozás esetén viszont a kiértékelés csak akkor lehet helyes, ha az adatfeldolgozás szervezése biztosítja a torzító jelek hatékony kiszűrését is. Ez a magyarázata, hogy az iránymérő jelek automatikus feldolgozásának csak a nagyhatékonyságú korszerű elektronikus adatfeldolgozó technika, vulgáris meghatározással a számítástechnika elterjedésével nőtt meg a jelentősége. Mindazonáltal az iránymérő jelek automatikus kiértékelése még ezen eszközök alkalmazása esetén is problematikus, ha a vett jel nem szinuszjel, illetve nem tiszta szinusz alakú és tudomásunk szerint még nem akerült megoldani - egyfelől a pontosság és megbízhatóság, másfelől a ráfordításigény elfogadható kompromisszumával - olyan vett jelek automatikus feldolgozását, amelyek nem szinusz alakúak, pl. morze jelek,szakaszos szaggatással modulált hordozók. Célul tűztük ki olyan eljárás kidolgozását, amely az ilyen alakú vett jelekből való irányszög meghatározást viszonylag kis bonyolultságú apparátus segítségével , automatikusan lehetővé teszi és ugyanakkor előnyösen alkalmazható olyan vett jelek automatikus kiértékelésére is, amelyeknél az elektronikus adatfeldolgozás a technika állása szerint is eredményesen alkalmazható volt. A találmány alapja az a felismerés, hogy a minden2 kori jelalakhoz és a vett jel előállításánál alkalmazott mindenkori ismert eljáráshoz optimálisan lehet illeszkedni, ha a vett jel feldolgozásánál úgy választjuk szét a jel megtisztításának és a jel kiértékelésének fázisát, hogy bármilyen vett jel esetén egy szűrési lépés eredményeként előállítjuk az egységes paraméterekhez illeszkedő szűrt vett jelet, amelynek további feldolgozása szempontjából tehát már nincs jelentősége annak, hogy a szűrést - a jelalaktól függően - milyen módon végeztük el, a szűrt vett jelet tároljuk és abból — a jelalaktól függő mértékű korrekcióval - leszármaztatiuk az irányszöget kívánt pontossággal reprezentáló kimenőjelet, amelyet kijelző, jelrögzítő és/vagy további jelfeldolgozó, illetve jelátviteli eszközre kapcsolhatunk. Folyamatos iránymérő jel szűrésére a találmány szerinti eljárás keretében is előnyösen alkalmazható a lineáris összegező módszer, az iránymérő jel feldolgozandó periódusainak fázishelyes összegezése (és az így kapott szűrt vett jel tárolása). A technika állása szerinti legáltalánosabb jellegű optimális módszer a korrelációs szűrési módszer, amelynek során az iránymérő jelet egy ismert irányszögnek megfelelő, ismert jelalakú, tárolt iránymérő jellel célszerű korreláltatni. Ennek a módszernek a megvalósítása azonban még a korszerű eszközök alkalmazásával is gyakran nehézségekbe ütközik. Morze jellegű modulációval szaggatott iránymérő jelek esetében ezért a találmány szerinti eljárás során már a szűrési lépést is a technika állásától eltérő módon végezzük. A találmány szerinti ezen szűrési módszer az iránymérő jel periódusainak azonos fázishelyeihez tartozó jelértékek öszszehasonlításán alapszik abból a célból, hogy kiválasszuk az iránymérőjel burkolóját. A szűrt vett jel további feldolgozása a találmány szerint úgy történik, hogy a szűrt vett jelet alkalmasan választott referenciaszint szerint komparáljuk és a kornparálási szint feletti jelszakaszokat energiájuk szerint szelektáljuk, majd a legnagyobb energiájú jelminta területiek súlyvonala alapján határozzuk meg az irányszöget; így lehetővé válik az antenna iránykarakterisztikájából a parazita szakaszok — és a kornparálási szinten még fellépő bizonytalanság - kiküszöbölése: a súlyvonal alapján történő irányszög meghatározás különös pontosságot biztosít az eljárásnak. A találmány szerinti jelfeldolgozás ezen második lépése az elemi irányszög jel előállításának lépése; ez a jel az irányszög durva meghatározására már önmagában is alkalmas és lehetnek alkalmazási helyek, ahol már ez az elemi irányszög jel is jól használható valamely gyakorlati feladat ellátására. Általában azonban ez a durva behatárolás még nem elegendő az irányszögön alapuló további intézkedések kellő minőségű megtételére, ezért az elemi irányszög jelet statisztikus feldolgozással kiértékeljük és így kapjuk a kívánt pontosságú irányszög jelet. Nyilvánvaló, hogy egyes alkalmazásoknál a találmány szerint előállított elemi irányszög jel további feldolgozásánál is alkalmazhatók önmagában ismert statisztikai kiértékelési módszerek. Gyakran azonban az ismert megoldásoknál a statisztikus átlagok kielégítő minőségű képzéséhez túl sok egymást követő periódus eredményére van szükség, ami egyes alkalmazásoknál nem lehetséges, mert nem áll elegendő periódusszámú vett jel rendelkezésre, vagy 191.764 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
