191754. lajstromszámú szabadalom • Többrétegű kalakzat, különösen öntapadó fólia, tapéta, etikett és matrica, ill. seb- vagy gyógytapasz
1 191 754 2 \ találmány tárgya többrétegű síkalak/al. különösen öntapadó fólia. tapéta, etikett és matrica ill. sebvagy gyógylapasz, amely egy alaprétegből, valamint ezen alapréteg legalább egyik oldalát borító, lelni zás útján történő rétegeltávolítást megengedő adhéziós lapadókötéssel az alaprétegre felvitt, bevágásokkal vagy clőgycngítésekkel előre ellátott legalább egy fedőrétegből áll. ahol az adhéziós tapadókötés a síkalakzat előírt nyomvonal(ak) mentén történő megliaj 1 ításakor a domború oldali fedőrétegnek a bevágások vagy előgycngítések mentén az alaprétegtől való el válását és ezzel a védőréteg legalább egyes előírt felületrészeinek könnyű lehúzásához megfogófeliilet(ek) képződését adó módon van megválasztva. A gyakorlatban számos felhasználási területen alkalmaznak olyan többrétegű síkalakzatokat, amelyeknél valamely egy - vagy önmagában is többrétegű alapréteg legalább egyik, nem ritkán azonban mindkét oldalát felhasználás előtti, kereskedelemben kiszerelt állapotban egy a felhasználásig az alapréteg felületét védő fedőréteg borítja. A fedőréteg szükségességét például az alapréteg öntapadóképességének megőrzése, külső mechanikai behatások, sérülések elleni védelme, vagy könnyen illő komponenseket tartalmazó volta, stb. indokolhatja. A fedőréteg az alapréteg felületéhez áltaában adhéziós tapadókötéssel kapcsolódik, és arról lehúzással, tehát mechanikai igénybevétellel távolítható el közvetlenül a felhaszná lás előtt. Csupán példaképpen említjük meg. hogy ilyen többrétegű síkalakzatok többek között öntapadó fóliák, tapéták, steril sebtápaszok, kép- vagy szöveghordozó öntapadó matricák, árazóetikettek stb. lehetnek. Az ismert és elterjedten használt tárgyi többrétegű síkalakzatok általános és közismert hiányossága, hogy a lehúzni kívánt fedőrétegnek az alaprétegről történő kezdeti leválasztása, és ezzel a lehúzáshoz megfelelő megfogófelület(ek) képzése nehéz kés, komplikált, tehát a fedőréteg lehúzásos eltávolítása nehézségekkel jár. Az említett hiányosság kiküszöbölésére számos kísérlet és megoldási próbálkozás történt, amelyek egy része az irodalomból nem, csupán a gyakorlati alkalmazásból ismert. Az ismert próbálkozások az alábbi öt elvi megoldáscsoport szerint foglalhatók össze. Olyan többrétegű síkalakzatoknál, ahol az alap réteg és a fedőréteg elvágólag fedi egymást, általa ban a szegélytartomány berepesztésével, és a berepesztett helyen a rétegek körömmel történő kezdeti szétválasztásával alakítanak ki olyan leválasztott fel ül ct részt, amely már megfogható, és így a továb biakban a fedőréteg lehúzását lehetővé teszi. Nyilvánvaló hátrány, hogy ílymódon az alapréteg is sé rülést szenved, továbbá a körömmel való manipulálás türelmet kívánó, időigényes művelet. Ismeretesek olyan többrétegű síkalakzatok, amelyeknél a fedőréteg több olyan felületrészből áll, amelyek átfedéssel vannak legalább egy érintkezőtar lumányukban kialakítva, ill az alaprétegen elhelyezve. A ! átfedéses átlapolási tartományban így olyan megfogófülek ill. felületiek) adottak, amelyeknél a fedőfóliái, ill fedőréteget megfogjuk és az alaprétegről könnyen lehúzhatjuk. Ilyen elvi megoldást ismertet példaképpen a 0 081990 számon közrebocsátott ( uröpa-s/ahadaluu bejelentés. Hátránya, hogy az átiapolás többlet a nyugiéi használást igényel, és az elő állítási technológiát is bonyolítja. Megfogófulck ül teluletek előirányzásának továb bi elvi lehetőségét adják az. olyan kialakítások, amelyeknél az alaprétegnél nagyobb felületű, az utóbbi kontúrjain túlnyúló fedőréteget alkalmaznak. Ilyen megoldást ismertet (többek között) a Jackstadt GmbH 1983-ban közreadott gyártmányismertetője nek (Das optimale Haft-Etikett) 18. oldala. Ezen meg oldás hátránya úgyszintén a fedőréteg anyagtöbblet igénye, valamint a mindenkori alakzat-geometriától függő töbh-kevesebb szabást hulladék képződése, amely technológiai többletráfordítással párosul. Egy további elvi megoldás szerint a fedőrétegen eleve egyenesvonalú bevágásokat vagy eiőgyengítéseket alakítanak ki. A síkalakzat meghúzása vagy meg hajlítása esetén a húzott vagy görbített tartományokban általában előállnak olyan vonalmenti felvált felúletelemek ill. -részek, amelyek körömmel tovább na gyobbíthatók mindaddig, amíg a biztonságos megfő gáshoz elegendő méretet elérik. Ilyen megoldás ismer tetése is megtalálható a fentebb már hivatkozott Jackstádt-gyártmánykatalógus (1983) 19. és 20 olda Ián. Itt is hátrány, hogy aprólékos, fáradságos, körömmel történő manipulálást igényel a megfogófelüiet (ek) kezdeti kialakítása, amelyeknek során az alapréteg felületének megérintése, esetenként sérülése vagy fertőzése általában elkerülhetetlen. Ez utóbbi különösen orvosi, sebkezelési felhasználású többrétegű sík alakzatok esetében jelentkezik nagy súllyal. Ismeretes végül olyan megoldáscsoport, amely szerint az alapréteg és a felhasználás előtt lehúzással eltá volítandó fedőréteg közé valamely a lehúzást, ill. an nak megkezdését elősegítő járulékos elemet különö sen szalagot, cérnát, papírcsíkot stb. helyeznek be a gyártás során. Az ilyen közismert megoldások hátránya, hogy az előállítás bonyolult, többletráfordítást igényel, és a folyamatos folytonos gyártást a kiálló, túlnyúló felsorolt betételemek rendkívül megnehe zítik. A találmány célja a fentebb felsorolt ismert megoldások hátrányaitól és hiányosságaitól mentes olyan többrétegű síkalakzat kialakítása, amelynél a fedőréteg lehúzással történő eltávolítása az alaprétegről rendkívül egyszerű módon és biztonságosan lehetsé ges. A kitűzött célt olyan tárgyi többrétegű síkalakzat kialakításával és alkalmazásával érjük el, amelynél a találmány szerint a bevágások vagy előgyengítések a hajlítási nyomvonal(ak) legalább egyik oldalán elhelyezkedő felületrész(ek)íiez rendre a hajlítási nyomvonalak) másik oldalára átnyúló megtogófüle(ke)t adó mintázat szerint vannak a fedőréteg(ek)ben kiképezve, és a fedőrétegek) az átnyúló megfogófúl(ek)nek a sikalakzat meghajtásával az. alaprétegtől való elválását adó felület merevségű szerkezeti anyagból all(nak). Előnyösnek bizonyultak az olyan találmány szerinti síkalakzatok, amelyeknél a fedőréteg legalább egy bevágással ill. előgyengítéssel egymástól elválasztott legalább két felületrés/.ből áll. A fedőréteg (ek) és/vagy az alapréteg önmagában is lehet többre legű sikalakzat. A találmány szerinti többrétegű sík alakzatok a lehető legszélesebb felhasználási területre alkalmas módon kialakíthatók olyan síkalakzatok lent, amelyeknek legalább egy fedőréteg, vagy az utóbbi’ legalább egy felületiészének lehúzás útján történő eltávolításával szabaddá váló, valamely tel- I as/nálási eél szempontjából fontos, ill. ilyenre alkalmas legalább egy felületid ill. tduletréss/el rendelkező alaprétege van. Ezen általános kategórián I elül jelentős elterjedtséggel alkalmaznak olyan ta 5 10 15 20 25 30 35 40 45 5C 55 60 7
