191703. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rizs termesztésre valamint rizstelep az eljárás megvalósítására
1 2 ták a talaj öntözésével nevelhetők és csupán kiülte - tésük után igénylik az őket elárasztó víz adott szinten tartását. Ez palánták nélküli rizstermeszté esetén, egy és ugyanazon a rizsföldön a vetéstől a saijadásig nem engedhető, viszont a sarjadás után feltétlenül szükséges öntözési mód. Ami a talaj termőképességét növelő vetésforgó esetén a közbenső kultúrák, például lucerna öntözését illesd, az csaknem kivihetetlen, mivel a lucerna az őt elfedő vízrétegre még érzékenyebb. Azok a kísérletek, amelyek ezt a problémát más módszerek segítségével — például barázdák kialakításával és az öntözővíz ezen barázdákban történő vezetésével, illetve köresőztető gépeket befogadó ideiglenes öntőárkok létrehozásával — kívánták megoldani, nem jártak a kívánt eredménnyel, mivel ezek ugyancsak a termőterület kihasználási tényezőjének csökkenéséhez, a víz ideiglenes öntözőárkokban történő elszivárgása folytán, jelentős többlet vízfelhasználáshoz, a rizstáblák felületi egyenletességének romlásához és a szükséges földmunkák mennyiségének növekedéséhez vezettek. Az ezidőtájt ismert rizstermesztési eljárások, valamint az azokat megvalósító rizstelepek általában csak azt teszik lehetővé, hogy az öntözés csak egy vízréteg létrehozásával azaz a terület elárasztásával valósítható meg. A felületi öntözést a rizsföld többszöri elárasztása, valamint a felesleges vízlevezető csatornahálózaton át történő levezetése pótolja. Ez viszont az öntözővíz erős túlfogyasztásához, trágyázószerek és a herbicidek rizsföldről történő elhordásához, ezzel azok többletfogyasztásához és környezetszennyezéshez vezet. Fentieken túlmenően a teljes vízréteget nem lehet levezetni a rizsföld teljes területéről. A víz legtöbbször visszamarad az alacsonyabban fekvő részeken, ami, mint már említettük, gátolja a kultúra fejlődését. Meg kell említenünk továbbá, hogy az ismert rizstermesztési eljárásoknál, valamint az azokat megvalósító rizstelepeknél a rizs elvetése és a talja elárasztásakövetkeztőben létrejövő túlöntözése után nincs lehetőség mezőgazdasági gépek használatára a trágyázószerek és herbicidek legkésőbb soronkövetkező kijuttatásához. A gyakorlatban ezt a műveletet általában repülőgépek végzik, ami ismételten a kihelyezett trágyázószerek és herbicidek többletfogyasztásához és környezetszennyezéséhez vezet. Azoknál az ismert rizstermesztő eljárásoknál, amelyek az öntözést a rizsföld elárasztásával oldják meg, a rizsföld a teljes öntözési periódus alatt, belelértve a talaj nedvesítési periódust is, rizsgátakkal rizstáblákra van osztva, amelyek korlátozzák a mezőgazdasági technika produktív alkalmazását, és csökkentik a talaj kihasználtsági tényezőit még akkor is, ha vetésforgóban közbenső kultúrákat is termesztenek, melyek öntözése nem kívánja meg a termőterület vízzel történő elárasztását. A rizstáblákat egymástól elválasztó rizsgátakon, azaz földgátakon folyamatosan nem kívánatos gyomnövények teremnek, melyek kártevőket és betegségeket terjeszthetnek. Az ezek elleni védekezés igen számottevő élőmunkát igényel. Az ismert eljárások öntözővízszükséglete igen jelentős abból az okból, hogy a rizsmagok vetése után a termőterület nedvesítése a rizsföld többszöri elárasztásával, majd a felesleges víz levezetésével megy végbe. Ezért az öntözőrendszer általában nem képes arra, hogy az általa kiszolgált teljes földterületet egyidejűleg ellássa vízzel. így a rizs vetésénél, valamint öntözésénél a rizstelep egyes részén szigorú sorrendet állapítanak meg, de ez a sorrend azonban a gyakorlatban nehezen tartható be, Az eszerint a sorrend szerint haladó munkafolyamatban keletkező bármilyen zavar öntözővízhiányt teremt a rendszerben, amely hátrányosan hat, azaz csökkenti a rizs terméshozamát. Az ismert eljárás megvalósítására olyan ismert rizstelep szolgál, amely rizstáblákra osztott rizsföldet, vízhozzávezető csörgedeztető árkokat, szakaszelosztókat, a rizstáblák vízmennyiségnek szabályozásához szükséges csatornák és hidrotechnikai berendezések rendszerét, valamint a mezőgazdasági gépek helyszínre szállításához szükséges utakat foglal magában. I- lyen rizstelepet ismertet az 537 463 számú szovjet szerzői tanúsítvány. Ezen az ismert rizstelepen a rizstáblák két párhuzamos sorban helyezkednek el a szakaszelosztók és a rizsföldről a vizet levezető csatornák között és a csörgedeztető árokhálózat és a vízgyűjtő csatornahálózat két, fogaival egymásnak szembefordított fésű alakjában van kiképezve, az utak pedig a csörgedeztető árkokra és a vízlevezető csatornákra merőlegesen a rizstáblasorok középvonala mentén, valamint a szakaszelosztók és a levezetőcsatornák két oldalán vannak kialakítva. Az ismert rizstelep szerkezeti sajátosságai alapján ésszerű öntözés csak a rizs fejlődésének végszakaszában valósul meg, mikor a rizs már elérte a saijadási fázist. A kezdeti fejlődési szakaszokban azonban, amikor a növények még nem érik el az árasztási szintet, a rizspalánták fejlődésükben gázoltak. Ez kihat a rizs fejlődési idejének megnövekedésére, a növények gyérülésére és terméshozam csökkentésére is. Ez a módszer azonkívül nagy gazdaságtalan öntözővíz veszteségekkel jár együtt a talaj öntözése során a víz elvezetésénél, továbbá nemigen alkalmazható közbenső kultúrák vetésforgóban történő termesztésére. W. B. Saitsev Rizsöntözési rendszer című müvében, Moszkva, Kolos kiadó, 1968. ilyan rizstermesztési eljárást és azt megvalósító rizstelepet ismertet, amely a talaj előkészítését a rizs elvetést, talajnedvesítést, a rizstöld ezt követő elárasztását és a szükséges vízszint fenntartását, a víz rizsföldről dréncsövekkel történő levezetését, a vízlevezetés szabályozását valamint mezőgazdasági vetésforgó kultúrák nevelését foglalja magában. Ez az eljárás az egyes műveletek során a következő módszert alkalmazza: a rizsföldet a vetés előtt és utána, nedvesítik a termőterület rövididejű elárasztásával, majd víztelenítésével. Ez gyakorlatilag a rizsföld 4-5 napig tartó 5—10 cm magas vízzel történő elárasztását jelenti. Ez a művelet többször ismétlődik, majd az öntözési műveletek hasonló módon, azaz a termőföld hoszszabb időn át történő, 15—20 cm magas vízréteggel történő elárasztásával mennek végbe. A fő művelet, az öntözés, azaz a víz rizsföldre juttatása tehát árasztással, majd vízelvezetéssel valósul meg. A különböség az öntözés, valamint az árasztás között csupán a vízréteg magasságában, valamint az árasztás időtartamában jelentkezik. A különböző trágyázószerek rizsföldre történő kijuttatása az ismert rizstermesztési eljárásoknál a következő szakaszokból áll: vegyszerek, például műtrágyák kiszórása, talajba történő beágyazása, valamint 191.703 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
