191694. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új amino-eburnán-karbonsav-származékok előállítására
1 2 csoport, B jelentése hidrogénatom és R3 jelentése adott esetben hidroxil-csoporttal helyettesített 1-6 szénatomos alkil-csoport, liidrolízisét célszerűen alkalikus közegben végezzük. Oldószerként valamely 5—50% vizet tartalmazó vízzel elegyedő szerves oldószert, mint amilyenek az alifás alkoholok, így a metanol, etanol, alifás ketonok, így az aceton stb. alkamazhatunk. Az alkalikus feltételeket például feleslegben alkalmazott alkálifém-hidroxiddal, mint amilyen a nátrium- vagy a kálium-hidroxid biztosítjuk. A reakció hőmérséklete 20°C—120°C között változhat. Azon az I általános képletű vegyületek, melyek képletében R és R3 jelentése a fenti, A jelentése nidroxil-csoport és B jelentése hidrogénatom, dehidratálását bármilyen, a vinkamin-alkaloidok denidratálásra általában alkalmas és használt eljárással, célszerűen p-toluol-szulfonsav jelenlétében végzett azeotrop desztillációs víz eltávolítással végezhetjük. Az eljárás egyik célszerű változata értelmében az I általános képletű vegyületeket valamilyen közömbös oldószerben, mint amilyenek az aromás szénhidrogének, például a benzol, toluol stb., p-toluol-szulfonsav jelenlétében forraljuk, miközben gondoskodunk róla, például egy vízleválasztó feltét használatával, hogy a rendszerből a víz folyamatosan eltávozzék. A találmány szerinti eljárással előállított 1 általános képletű vegyületeket kívánt esetben savaddiciós sóvá is alakíthatjuk az előzőekben említett savak bármelyikével. A savaddiciós sóképzést valamilyen közömbös szerves oldószerben, például valamely 1-6 szénatomos alifás alkoholban, végezhetjük úgy, hogy a racém vagy optikailag aktív I általános képletű vegyületet a fenti oldószerben oldjuk, majd az oldathoz addig adagoljuk a megfelelő savat, illetve a sav fenti oldószerrel készített oldatát, míg az elegy kémhatása enyhén savassá válik (körülbelül pH: 5-6 értékig). Ezután a kivált savaddiciós sót a reakcióelegyből valamilyen alkalmas módon, például szűréssel elkülöníthetjük. A találmány szerinti eljárással kapott I általános képletű vegyületeket, illetve savaddiciós sóikat kívánt esetben további tisztítási műveletnek, például átkristályosításnak vethetjük alá. Az átkristályosításra alkalmas oldószerek körét a kristályosítandó anyag oldhatósági és kristályosodási tulajdonságai szabják meg. A találmány szerinti eljárással előállított 1 általános képletű vegyületek, ezek gyógyászatiig elfogadható savaddiciós sói értékes gyógyhatással, nevezetesen értágító, spazmolitikus, antihipoxiás és antikonvulzív hatással rendelkeznek. Az (rtágító hatás vizsgálata „chloralose-pehtobarbitál keverékkel altatott kutyákon történt. A végtagi véráramlást az artéria femoralis-on mértük, az agyi véráramlásra az artéria carotis interna áramlásának mérésével kaptunk adatokat. A véráramlás méréséhez elektromagnetikus áramlásmérőket használtunk. Az anyagokat 1 mg/testsúly kg dózisban intravénásán adtuk hat kutyának és a mért paraméterekben kapott változásokat százalékosan értékeltük. Referencia anyagnak a gyógyászatban agyi értágítóként általánosan alkalmazott (+)-apovinkaminsav-etilésztcrt használtuk. A vegyületek spazmolitikus aktivitásának meghatározása izolált tengerimalac bélen, klasszikus technikával történt [Magnus, R., Pflügers Arch. 102, 123, (1904)]. Referencia anyagnak a gyógyászatban spazmolitikumként alkalmazott papaverint használtuk. Az antihipoxiás hatás egyik vizsgálata éber egereken történt normobárikus hypoxiában. 5 hím egeret 3 1-es üveghengerbe helyeztünk, amelyet 96% nitrogént és 4% oxigént tartalmazó gázkeverékkel áramoltattunk át. A behelyezéstől az elpusztulásig eltelt időt mértük maximum 15 percig. A kezeletlen állatok átlagos pusztulási idejének kétszeresénél még élő állatokat védettnek tekintettük. Az anyagökat 10-10 állatnak intraperitoneálisan adtuk 50 mg/ testsúly kg dózisban 30 perccel az üveghengerbe helyezés előtt. Az antihipoxiás hatást még az alábbi két módon vizsgáltuk. Asphyxiás anoxia [Gaillard C. et al.: Life Sei. 16,1607 (1975)]. Az állatokat 16 órás éheztetés után kezeltük p. o., majd kezelés után 1 órával 100 ml-es jól záródó üvegekbe helyeztük, a lezárástól az utolsó légzőmozgásig eltelt időt, mint túlélési időt regisztráltuk. Védettnek minősítettük azokat az állatokat, amelyek a kontroll csoport átlag túlélési idejének 30%-kai hosszabb ideig éltek. Hypobaricus hypoxia [Baumei J. et al.: Proc. Soc. Biol. N. Y. 132,629(1969)]. 16 órán át éheztetett állatokat kezeltünk az anyagokkal orálisan, majd a kezelés után 1 órával exszikkátorba helyeztük őket. Az exszikkátorban a nyomást 20 sec alatt 170 Hgmm-re csökkentettük, és ettől az időtől kezdve az utolsó légző mozgásig regisztráltuk a túlélési időt. Védettnek minősítettük azokat az állatokat, amelyek a kontroll csoport átlagos túlélési idejénél 100%-kal tovább éltek. A védett állatok %-ából probit analízissel EDS0 (50%-os hatásos dózis) értéket számítottunk. Az antikonvulzív hatás vizsgálata az alábbi módokon történt. Maximális elektrochock (egér) [Swinyard, E. A. et al. : J. Pharmacol, exp. Ther. 106, 319 (1959)]. Az állatok súlya 22—24 g, shockot comeaíis elektródán keresztül alkamaztunk (20 mA, 0,2 sec, HSE shock gerüt tip. 207). Védettnek minősítettük azokat az állatokat, melyeknél a kezelés hatására a hátsó végtagok tónusos extenciója elmarad. Metrazol görcs (egér) [Everett, G. M. and Richards, R. K.: J. Pharmacol. Exp. Ther., 81, 402, (1944)]. Az állatoknak előkezelés után 125 mg/kg pentiléntetrazolt adagolunk subeutan. Regisztráljuk a kezelés hatására elmaradó perzisztáló clonusos görcsöt és a tónusos extensoros görcsöt. Strichnin görcs [Kerley, T. L. et al.: J. Pharmacol. Exp. Ther., 132, 360, (1961)]. 2,5 mg/kg i. p. strichnin-nitráttal váltunk ki tónusos extensoros görcsöt. Védettnek tekintjük azokat az állatokat, melyeknek a kezelés hatására elmarad a tónusos extensoros görcs és az állatok életben maradnak. A neurotoxikus mellékhatást az alábbi módokon határoztuk meg. Izomincoordináció mérés (Rotarod) [H. Kwibara et al.: Japan J. Pharmacol. 27,117 (1977)]. Előzetes tréning után olyan állatokat válogattunk ki, amelyek 120 sec-ig képesek fenntartózkodni a 191 694 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
