191685. lajstromszámú szabadalom • Eljárás spiro-imidazolidin-indolin-származékok előállítására
1 2 ki ismert módszerekkel. A kiindulási indolin-2,3-dionvegyülct előállítását a példákban részletesen ismertetjük. Az (I) képletű vegyület továbbá oly módon is előállítható, hogy egy (IV) általános képletű vegytileteket - a képletben R± acilcsoportot vagy tri-(l- 4 szénatomos alkil)-szilil-csoportot jelent, ammónium-karbonáttal vagy -karbamáttal reagáltatunk. A (IV) általános képletű vegyületekben R. acilcsoportként például 1-6 szénatomos alkanoilcsoportot, így acetil- vagy propioncsoportot, fenil-szulionil-, p-toluol-szulfonil-, benzoil-, vagy benzll-oxi-karbonil-csoportot jelenthet. R. tri-(14 szénatomos alkil)-szilil-csoportként például trimetil-szilil-csoportot jelenthet. Az utóbbi eljárásváltozat az oltalmi igényünkbe tartozó eljárásváltozat módosított formájának tekinthető, következésképpen a két reakciót hasonló körülmények között hajthatjuk végre. Szükség esetén az ammónium-karbonátot vagy -karbamátot magában a reakcióelegyben is kialakíthatjuk. A (IV) általános képletű kiindulási anyagokat ismert módszerekkel állíthatjuk elő. így például az R, helyén acilcsoportot tartalmazó (IV) általános képletű vegyületek előállítása során l-(4-bróm-2- -fluor-benzil)-7-klór-indolin-2,3-diont nátrium- vagy kálium-cianid és nátrium vagy kálium-hidroxid jelenlétében vizes metilén-kloridban, 15-25 C-on a megfelelő acil-halogeniddel (például benzoil-kloriddal vagy klórhangyasav-benzil-észterrel) reagáltatunk. Az R, helyén tri-( 1 -4 szénatomos alkil)-szilil-csoportot tartalmazó (IV) általános képletű vegyületeket például úgy állíthatjuk elő, hogy l-(4-bróm-2-fluor-benzil)-7-klór-indolin-2,3-diont nemvlzes oldószerben, így 1,2-dimetoxi-etánban, 15-40°C-on tri-(14 szénatomos alkil)-szilil-cianiddal, például trimetil-szilil-cianiddal reagáltatunk. A kiindulási anyagként felhasznált l-(4-bróm-2- -fluor-benzil)-7-klór-indoIin-2,3-dion új vegyület. Ezt a vegyületet például úgy állíthatjuk elő, hogy a megfelelő, az l-es helyzetben szubsztituálatlan indolin-2,3-dion-vegyületet bázis, például káliumhidroxid, káliumkarbonát, vagy nátrium-acetát jelenlétében 4-bróm-2-fluor-benzil-halogeniddel, célszerűen a megfelelő -bromiddal vágj' -kloriddal reagáltatjuk. Az előzőekben ismertetett eljárásváltozatok során az (1) képletű vegyületet racém elegyként, bázissal képezett addiciós só formájában kapjuk. A sóból ismert módszerekkel, például szervetlen savval (így sósavval) végzett kezeléssel szabadíthatjuk fel az (I) képletű savat. Az (I) képletű savat ismert módszerekkel, például a megfelelő bázissal vagy sóval reagáltatva sóivá alakíthatjuk. A racém (I) képletű vegyületből a következőképpen különíthetjük el a jobbraforgató izomert: Aracén (I) képletű savat optikailag aktív szerves bázissal, előnyösen optikailag aktív N,N,N-trlalkil-(l-fenil-etiJ)-ammónium-hidroxiddal, például N,N,N-trimetil-(l -fenil-etil)-ammónium-hidroxiddal reagáltatjuk, majd a kapott diasztereomer sópárt ismert módon, például megfelelő oldószerből, így 14 szénatomos alkanolból (például metanolból vagy etanolból), 2-metoxi-etanolból, 1,2-dimetoxi-etánból vagy ezek elegyeiből végzett átkristályosítássa! elválasztjuk egymástól, végül a jobbraforgató izomer sójából Ismert módon, például híg vizes ásványi savval, így híg vizes sósavoldattal végzett kezeléssel felszabadítjuk a savat. Az aldóz-reduktáz enzim működését gátló hatást a következő laboratóriumi módszerrel vizsgáljuk in vivo körülmények között: Patkányokon streptozotocin-adagolással diabetest idézünk elő (a diabetes fellépését az állatok súlyos glükózuriája jelzi), majd az állatoknak 2-5 napon át naponta beadjuk a vizsgálandó vegyületet. Az utolsó hatóanyag-dózis beadása után 2-4 órával az állatokat leöljük, és kiemeljük az állatok szemlencséit és/vagy ülőidegét. A szervpreparátumokat ismert módon feldolgozzuk, majd a szövetekben gáz-folyadék-kromatográfiás méréssel meghatározzuk a szorbit-szintet (a meghatározás előtt a szorbitot poli-trimetil-szilil-származékává alakítjuk). Az aldóz-reduktáz enzim működését gátló hatás értékelése során az így mért adatokat diabeteses, kezeletlen állatok, valamint egészséges, kezeletlen állatok szöveteiben mért szorbit-szinttel hasonlítjuk össze. Az aldóz-reduktáz enzim működését gátló hatást in vitro körülmények között is vizsgálhatjuk. Szarvasmarhák szemlencséiből ismert módon részlegesen tisztított aldóz-reduktázt különítünk el, majd ismert spektrofotometriás módszerrel meghatározzuk, hogy a vizsgált hatóanyag jelenlétében hány százalékkal csökken a polialkohollá redukált aldóz (elsősorban a szorbittá redukált glükóz) mennyisége. Az in vivo körülmények között végzett vizsgálatban azt az orálisan beadott hatóanyag-mennyiséget tekintjük hatásos dózisnak (ED), amelynek hatására az ülőidegben mért maradék-szorbit-szint az egészséges, kezeletlen patkányok ülőidegében mért szorbit-szinthez hasonló értékre csökken. Ebben a kísérletben az (I) képletű új vegyület ED-értéke körülbelül 1,76 mg/kg (racém elegy), illetve körülbelül 0,62 mg/kg (jobbraforgató izomer) volt. Az in vitro körülmények között végzett vizsgálatban az (I) képletű vegyület IC5Q-értéke (a glükóz szorbittá redukálását 509í-ban gátló koncentráció) körülbelül 2,4 x 10"8 mól (racém elegy), illetve körülbelül 9,8 x 10'9 mól (jobbraforgató izomer) volt. Az in vitro körülmények között végzett vizsgálatban az (I) képletű vegyület IC^Q-értéke (a glükóz szorbittá redukálását 50%-ban gátló koncentráció) körülbelül 2,4 x 1018 mól (racém elegy), illetve körülbelül 9,8 x 10e°9 mól (jobbraforgató izomer) volt. összehasonlításként közöljük, hogy a 28 906A1 sz. közzétett európai szabadalmi bejelentés 6. oldalán felsorolt, előnyös hatású vegyületek ED-értéke a fent ismertetett, in vivo körülmények között végzett vizsgálatban 5-20 mg/kg, K^g-^rtéke pedig a fent ismertetett, in vitro körülmények között végzett vizsgálatban 1.6-3,2 x 10'8 mól volt. Az (I) képletű vegyületet az aldóz-reduktáz enzim működésének gátlása céljából rendszerint szisztematikusan (előnyösen szájon át) adjuk be a kezelendő melegvérűeknek. A hatóanyag napi dózisa például 0,25—10 mg/kg lehet. A humán gyógyászatban a hatóanyagot általában 5—250 mg-os napi dózisban adagolhatjuk, szükség esetén ezt a mennyiséget több részletre elosztva adjuk be. Az (I) képletű vegyületet ezen túlmenően helyi kezelésre is felhasználhatjuk, így például az (I) képletű vegyületet helyileg adagolható készítmény formájában közvetlenül 191.685 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
