191643. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új N-fenil- vagy heteroaril-N'-cikloalkil-alkanoil-piperazin-származékok előállításár

3 191 643 4 jelent, például a ciklopropil-, ciklobutil-, cíklopentil-, vagy cikloliexil-csoportot jelenti. Amennyiben az R3 vagy R4 szubsztituens 3—6 szénatomos cikloalkil-oxi­­csoportot képvisel, úgy a ciklopropil-oxi-, ciklobutil­­-oxi-, ciklopentil-oxi-, vagy ciklohexil-oxi-csoportról van szó. Amennyiben az R3 vagy R4 szubsztituens alkanoil­­-oxi-csoportot, alkanoil-amino-csoportot vagy alkanoil­­csoportot jelent, az alkanoilcsoport különösen 2—4 szénatomos (például acetil-, propionil- vagy butiril­­csoport). A piridilcsoport (Rj jelentésében) előnyösen a 2- helyzetben kapcsolódik a piperazinilcsoporthoz. Ugyanez érvényes a pirimidil- és pirazinilcsoport tekin­tetében is. Az R3 és R4 szubsztituens az Rj fenilcsoport 2-, 3- és/vagy 4-helyzetében lehet. Amennyiben ez a fenil­csoport egy szubsztituenst tartalmaz, úgy ez előnyösen 2-helyzetben kapcsolódik, amennyiben két — R3 és m,-helyettesítővel rendelkezik, úgy ezek előnyösen a fenilcsoport 2,6-helyzetében helyezkednek el. Különö­sen kedvező tulajdonságúak azok az (I) általános kép­letéi vegyületek, amelyek képletében egy vagy mindkét R3 és/vagy R4 szubsztituens 1—5 szénatomos alkoxi­­csoportot, különösen 1—4 szénatomos alkoxicsoportot, 2—6 szénatomos alkanoil-amino-csoportot, különösen 2—4 szénatomos alkanoil-amino-csoportot vagy fluor­vagy klóratomot jelent, alk 2 vagy 3 szénatomos és R2 ciklohexilcsoportot képvisel, emellett R3 és R4 az em­lített szubsztituensek közül azonos vagy eltérő helyet­tesítőt jelenthet. Amennyiben Rj jelentése piridilcsoport vagy pirazi­nilcsoport, és ez egy R3 szubsztituenst tartalmaz, úgy az előnyösen a piridil-, illetve pirazinilcsoport 6-helyzeté­­ben kapcsolódik. Két szubsztituens esetében a piridil­­csoportot előnyösen 3- és 6-helyzetben, a pirazinilcso­­portot előnyösen 5- és 6-helyzetben szubsztituálja az R3 és R4 helyettesíthető. Az (I) általános képletéi vegyületeket a találmány sze­rint úgy állítjuk elő, hogy a) valamely (II) általános képletéi vegyületet — a képlet­ben Z jelentése -Rj vagy -CO-alk-R2 általános képletéi csoport, ahol alk és R2 jelentése a fenti — egy (III) álta­lános képletéi vegyülettel reagáltatunk, e képletben X jelentése halogénatom, amennyiben Z’ az -Rj csoportot jelenti és Z a -CO-alk-R2 általános képletéi csoportot képviseli vagy X jelentése halogénatom vagy az -OR álta­lános képletéi csoport, amennyiben Z a -CO-alk-R2 álta­lános képletéi csoportot jelenti és Z az -R, csoportot képviseli és R jelentése hidrogénatom, 1—6 szénatomos alkilcsoport, benzilcsoport vagy egy, adott esetben klór­atommal, brómatommal, nitrocsoporttal vagy 1—4 szén­atomos alkilcsoporttal szubsztituált fenilcsoport, vagy b) valamely (IV) általános képletű vegyületet — a kép­letben R2 és alk jelentése a fenti és Hal halogénatomot jelent — egy (V) általános képletű vegyülettel — a képlet­ben Rj jelentése a fenti — reagáltatunk és adott esetben a kapott vegyületet acílezzük és/vagy alkilezzük vagy alkenilezzük és/vagy savaddíciós sóvá alakítjuk át. A találmány szerint előállított vegyületek adott eset­ben alkilezhetők, illetve alkenilezhetők. Ezalatt például valamely 1—4 szénatomos alkilcsoport, 3—6 szénatomos cikloalkilcsoport, fenil-( 1 —4 szénatomos)-alkil-csoport, illetve valamely 3—6 szénatomos alkenilcsoport olyan vegyületekbe való bevitelét értjük, amelyekben R3 és/vigy R4 jelentése amino- vagy monoalkil-amino- vagy hidioxicsoport. Ezeket az alkilezéseket önmagukban ismert módon vége zzük. Alkilezőszerként például a következők jönnek számításba: R Elal, ArS020R’ és S02(0R)2 általános képletű észterek, ahol Hal jelentése halogénatom (külö­nösen klór-, bróm- vagy jódatom) és Ar valamilyen aro­más csoportot, így például egy, adott esetben egy vagy több rövidszénláncú alkilcsoporttal szubsztituált fenil­­vagy naftilcsoportot jelent és R’ 1-6 szénatomos alkil­­csoportot, 3—6 szénatomos alke'nilcsoportot, 3—6 szén­­atomos cikloalkilcsoportot vagy fenil-( 1 —4 szénatomos)­­-alkd-csoportot képvisel, így például p-toluolszulfon­­sav-(l—6 szénatomos)alkil-észterek, p-toluolszulfonsav­­-(3-6 szénatomos)-alkenil-észterek, 1—6 szénatomos di­­alkil-szulfátok, 1—6 szénatomos alkil-halogenidek, 3—6 szénatomos alkenil-halogenidek, 3-6 szénatomos ciklo­­alkil-halogenidek, fenil-íl—4 szénatomos)alkil-halogeni­­dek és hasonlóak. Az alkilezési reakciót adott esetben valamilyen szoká­sos savmegkötőszer — így alkálifém-karbonát (K2C03), alkálifém-hidroxid (nátrium-hidroxid, kálium-hidroxid), pirid in vagy más szokásos tercier amin — hozzáadásával, 0 és 200 °C közötti, előnyösen 20 és 150 °C közötti hőmérsékleten, inert oldószerben — így rövidszénláncú alkoholban (metanolban, etanolban, propanolban), rö­vidszénláncú ketonban (acetonban, metil-etil-ketonban), rövidszénláncú halogénezett alkánban (kloroformban, metilén-kloridban, diklór-etánban), díoxánban, dimetil­­formamidban, dúnetil-szulfoxidban, aromás szénhidro­génben (benzolban, toluolban, xilolban) vagy piridin­­ben hajtjuk végre. Az említett alkilezéseknél azonban úgy is eljárhatunk, hogy az alkilezendő (I) általános képletű vegyületből — amelynek képletében például R3 és/vagy R4 amino-, monoalkil-amino- vagy hidroxiesoportot jelent —, elő­ször egy alkálifémszármazékot állítunk elő, oly módon, hogy az (1) általános képletű vegyületet egy inert ol­dószerben - így dioxánban, tetrahidrofuránban, dime­­til-formamidban, benzolban, toluolban vagy xilolban folyékony ammóniában — alkálifémmel, alkálifém­­hidriddel vagy alkálifém-amiddal (különösen fémnát­riummal vagy nátriumvegyülettel), —70 és 120 °C kö­zötti hőmérsékleten reagáltatjuk, majd —70 és +50 °C közötti hőmérsékleten hozzáadjuk az alkilező ágenst (például az 1—6 szénatomos alkil-jodidot vagy 1—6 szénatomos alkil-bromidot). Az. alkilezést tetraalkil-ammónium-sók (különösen a halogenidek tetraalkil-ammónium-sói) jelenlétében is, alkálifém-hidroxiddal kombinálva, 0 és 100 °C kö­zötti, előnyösen 20 és 80 °C közötti hőmérsékleten is végrehajthatjuk, valamilyen aprotonos oldószerben vagy kloroformban vagy metilén-kloridban is. Aprotonos oldószerként például a következők jönnek számításba: tercier amidok (dimetil-formamid, N-metil-pirrolidon, hexametil-foszforsav-triamid), dimetil-szulfoxid, aceto­­nitril, dimetoxi-etán, aceton, tetrahidrofurán. Az olyan (I) általános képletű vegyületekbe, ame­lyekben R3 és/vagy R4 jelentése aminocsoport vagy Indroncsoport, az amino- vagy hidroxiesoportba acile­­zéssel 2-6 szénatomos alkanoilcsoport vihető be. Ezt az ac lezést például ismert módon végezzük, 2—6 szén­atomos alkanoil-halogenidek, 2—6 szénatomos alkanoil­­anhidridek alkalmazásával. Ezt az acilezést például ol­dószerben vagy szuszpendálószerben (alifás, halogcne-3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents