191606. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új oxim-éterek előállítására és az ezeket antidotumként tartalmazó készítmények
13 191 606 14 Benzoesav-származékok metil-5-(2,,4,-diklór-fenoxi)-2-nitrobenzoát („Bifenox”), 5-(2,-klór4,-trifluor-metil-fenoxi)-2-nitrobcnzoesav („Acifluorfen”), 2,6-diklór-bcnzonitril („Dichlobenil”); Nitroanilinek 2,6-dinitro-N,N-dipropil4-(trifluor-metil)-anilin („Trifluralin ”), N-(l '-etil-propil)-2,6-dinitro-3,4-xilidin („Pendimethalin”); Oxadiazolonok 5-(terc-butil)-3-(2',4'-díklór-5,-izbpropoxi-fenil)-l ,3,4- oxadiazol-2-on („Oxadiazon”); Foszfátok S - 2 - metil - piperidino - karbonil - metil - 0,0 - dipropil -foszforo-di tioát ( „Piperophos ”); Pirazolok 1,3 -dimetil4-(2,,4,-diklór-benzoil)-5-(4,-tolil-szulfoniloxi)-pirazoI, továbbá az a-(fenoxi-fenoxi)-propionsav-származékok, valamint az a-(piridil-2-oxi-fenoxi)-propionsav-származékok. Az antidotum alkalmazott mennyisége általában 1 tömegrész herbicid hatóanyagra számítva 0,01 — 15 tömegrész. Ez az érték nyilvánvalóan esetenként változik, az alkalmazott herbicidtől függően. A (I) általános képletű vegyületeket a szokásos segédanyagokkal együtt, például emulziókoncentrátummá, közvetlenül permetezhető vagy hígítható oldatokká, híg emulziókká, oldható porrá, porozószerré, granulátummá, vagy például polimer anyagokkal borított granulátummá formálhatjuk, önmagukban ismert módszerekkel. Az alkalmazás módját, például permetezést, ködösítést, porozást, szórást vagy öntözést a készítmény formájától, az alkalmazás céljától és a helyi körülményektől függően választjuk meg. A készítményeket, azaz a (I) általános képletű hatóanyagot és legalább egy szilárd vagy folyékony hordozóanyagot tartalmazó szert önmagukban ismert módszerekkel állítjuk elő, például a hatóanyagok és töltőanyagok, például oldószerek, szilárd hordozóanyagok, és adott esetben felületaktív vegyületek (tenzidek) alapos elkeverésével és/vagy eldörzsölésével. Alkalmas oldószerek például az aromás szénhidrogének, előnyösen a 8—12 szénatomos frakciók, például a xilolclcgyck vagy szubsztituált naftalinok, ftálsavészterck, például a dibutil- vagy dioktil-ftalát, alifás szénhidrogének, például a ciklohexán, paraffinok, alkoholok és glikolok, valamint ezek éterei és észterei, például az etanol, ctilénglikol, etilénglikol-monometil- vagy -etil-éter, ketonok, például a ciklohexanon, erősen poláros oldószerek, például az N-metil-2- pirrolidon, dimetil-szulfoxid vagy dimetil-formamid, valamint az adott esetben epoxidált növényi olajok, például az epoxidált kókuszolaj vagy szójaolaj, vagy víz. Szilárd hordozóanyagként, például porozószerek vagy diszpcrgálható porok esetén általában természetes kőzetporokat használunk, például kalcitot, talkumot, montmorillonitot vagy attapulgitot. A fizikai tulajdonságok javítására nagydiszperzitású kovasav vagy nagydiszperzitású nedvszívó polimerizátumok is adagolhatok. Az adszorptív granulátumhordozók lehetnek porózusak, például a homokkő, kova, szepiolit vagy bentonit, vagy nem szorptíyak, mint a kakit, vagy homok. Alkalmazható ezen kívül számos szervetlen vagy szerves eredetű előre granulált anyag, például dolomit vagy' aprított növényi részek is. A (I) általános képletű vegyületek formálására alkalmas felületaktív szerek a ncmionos kation- és/vagy anionaktív tenzidek, melyek jó emulgeáló, diszpergáló és nedvesítő tulajdonságokkal rendelkeznek. Tenzidek alatt a tenzidelegyek is értendők. Alkalmas anionos tenzidek például az úgynevezett vízoldható szappanok és a vízoldható szintetikus felületaktív vegyületek. Szappanok például a hosszabbláncú (10—22 szénatomos) zsírsavak alkálifém-, alkáliföldfém- vagy adott esetben szubsztituált ammoniumsói, például az olaj- vagy sztearinsav nátrium- vagy káliumsói, vagy a természetes zsírsavelegyek, például kókusz- vagy faggyúolaj ilyen sói. Ide tartoznak ezenkívül a zsírsav-metil-taurin-sók is. Általánosabban alkalmazhatók az úgynevezett szintetikus tenzidek, főleg a zsírszulfonátok, zsírszulfátok, szulfonált benzimidazol-származékok vagy alkil-aril-szulfon át ok. A zsírszulfonátok és -szulfátok általában alkálifém-, alkáliföldfém- vagy adott esetben szubsztituált ammóniumsóként állnak és egy 8—22 szénatomos alkilcsoportot tartalmaznak, ahol az alkilcsoport egy acilgyök alkilrésze is lehet. Ilyen például a lignin-szulfonsav, a dodecil-kénsavészter vagy egy természetes zsírsavakból előállított zsíralkohol-szulfát-elegy nátrium- vagy kalcium-sója. Ide tartoznak a zsíralkoholetilén-oxid adduktumok kénsavésztereinek és szulfonsavésztereinek sói is. A szulfonált bcnzimidazolszármazékok előnyösen 2 szulfonsav-csoportot és egy 8—22 szénatomos zsírsavrészt tartalmaznak. Alkilaril-szulfonátok például a dodecil-benzol-szulfonsav, dibutil-naftalin-szulfonsav vagy egy naftalin-szulfonsav-formaldehid kondenzátum nátrium-, kalciumvagy trietanol-amin-sója. Alkalmasak ezen kívül a megfelelő foszfátok, például egy p-nonil-fenol-(4—14 etilén-oxi-egységgel)etilén-oxid-adduktum foszforsavészterének sói. Nemionos tenzidek elsősorban az alifás vagy cikloalifás alkoholok, telített vagy telítetlen zsírsavak és alkil-fenolok poli(glikoléter)-származékai, melyek 3— 30 glikol-étcr-csoporíot és 8-20 szénatomot tartalmaznak az alifás szénhidrogén-gyökben és 6—18 szénatomos az alkil-fenol alkilrészében. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8
