191605. lajstromszámú szabadalom • Szóróelektróda elektrofilterekhez

1 191 305 zik. Az aktív rész sík- vagy V-alakú keresztmetszete fokozatosan megy át a csatlakozó rész (la) U-alakú keresztmetszetébe, miközben a csatlakozó rész (la) inercianyomatéka a szóróelektróda (1) aktív része felől az elektródakeret (3) irányában növekszik, a csatlakozó rész (la) U-keresztmctszcténck szárai a csomólcmezt (2) vagy függesztő idomot (5) szorosan közrefogják, és vele a szóróelektródához (1) képest előnyösen hosszirányú hegesztett kötés segítségével össze vannak kapcsolva. A csomólemez (2) vagy füg­gesztő idom (5) az elektródakerethez (3) ugyancsak hozzá van hegesztve, vastagsága pedig a szóróelekt­róda (1) vastagságát meghaladja. A találmány szóróelektróda elektrofilterekhez, gázáramban lebegő szilárd halmazállapotú részecskék elektrosztatikus úton történő kiválasztására, és ezáltal a gázáramnak a porszerű szennyező anyagoktól való megtisztítására. Az ipari technológiák számos területén van szük­ség levegőnek vagy más gáznemű közegnek bennük lebegő szennyeződésektől való megtisztítására. Erre a célra évtizedek óta ismeretes és használatos az a módszer, amelynél az áramló légnemű közeget villa­mos feszültség alá helyezett elektródák között veze­tik keresztül, a porszerű szennyeződést pedig mecha­nikai szűrés helyett az elektrosztatikus feltöltődés és tapadás elvén működő ún. elektrofilterekkel fogják fel, és választják ki. Az elektrofilterek lényeges szer­kezeti részei az ún. szóróelektródák és a velük együtt­működő ún. felfogó elektródák. Ezek együttvéve a porkiválasztást eredményező ionizált teret hoznak létre. Az elektrofilterek általában az ún. „koronakisülás” jelenségét használják ki, és hatékonyságuk az elektró­dák geometriai kialakításával van szoros összefüggés­ben. Az ismert kialakításoknak egyik tipikus példája található meg az 580.985 lajstromszámú svájci szaba­dalmi leírásban, amely voltaképpen az elektródák gyártására szolgáló újszerű berendezést ismertet. A szöveg szerint inkább az elektródák gyártására he­lyezték a hangsúlyt, mintsem azok optimális kialakí­tására. A leírásban bemutatott szóróelektródák hajla­mosak olyan alakváltozásra, melynek során a felfogó elektródák irányába hajlanak. Ez azzal jár, hogy csök­ken az elektródák közötti feszültség, ami a porlevá­lasztás hatásfokát rontja. Kedvezőtlen az is, hogy a koronakisülés helyét meghatározó koronaképző ele­mek, az ún. „csúcsok” a szerelés közben könnyen de­formálódhatnak. A szorőelektróda két félből van összeállítva, és cső alakú szára könnyen megtelik por­ral. A por párát szív magába, és korrózióhoz vezet. Ezért az ilyen elektródák rövid élettartamúak. Más kialakításúak azok a szóróelektródák, amelyek az 1,557.001 lajstromszámú NSZK szabadalmi leírás­ban találhatók. Ezek ún. spirális huzalelektródák, amelyek alakjuknál fogva sajátságos fölerősítést kíván­nak. Végeiket ezért kúp, henger vagy gömb alakú ún. helyező elemekhez rögzítik hegesztéssel vagy forrasz­tással. A tapasztalat ezekkel is kedvezőtlen. Az elekt­ródák kihajlása bizonytalan, és ezért bármely irány­ban bekövetkezhet. Hátránya, hogy a huzalok vékony­ságuk miatt könnyen meghibásodnak, és a kapcsolati helyeiknél — általában az elektróda töveknél — szaka­dás következik be. Ezért az elektródákat sűrűn kell cserélni, ami az üzem leállítását kívánja. Négyágú csillag keresztmetszetű elektródák ismer­hetők meg a 2,103.696 lajstromszámú NSZK közzé­tételi iratbő; Felerősítésük keretbe való sajátságos be­­ékeléssel loi :c.Ak. Ez igen gondos szerelést kíván meg, és még ilyonk: ■ sem lehet a huzal jellegű elektróda megfelelő feszességéről gondoskodni. Hátrány az is, hogy az elektródák keresztmetszete - és így inercia­nyomatéka is - a befogási helyeken ugyanakkora, mint a távolabb levő végek irányában. Kedvezőtlen az ékek kilazulhatcsága, továbbá a cső alakú keretnek az elektróda közelében való nyitott volta, ami korró­zióhoz vezet. Az ismert clcktródafélcségck között figyelmet ér­demel a 4,239.514 !sz-ú USA szabadalmi leírásban közölt megoldás. Nagy hosszúságú — kb. 14 méte­res — elcktrődaméretek esetén ajánl olyan kialakítást, amely képe:, a rezonanciajelenségek és a káros alak­­változások megelőzésére. A szerkezeti felépítéssel ez a cél valóban elérhető, de csak ún. felfogó elektródák esetében, míg nagy feszültséggel táplált szóróclcktró­­dákként való működésre ezek nem alkalmasak. Ottaker STORCH: Az ipari gázok tisztítása c. kézi­könyve több különböző elektródatípust és azok föl­­függesztési módjait tárgyalja. A bemutatott szerkeze­tek közös sajátossága és egyben fogyatékossága, hogy mindegyiknél előfordulhatnak nem kívánt helyzet­­és/vagy alakváltozások. A kapcsolatoknál ui. furatok vannak, amelyek torzulásra érzékenyek és emiatt az elektródák pozíciója megváltozik, a csavarozott rög­zítések nem tudják az elektródák elfordulását meg­előzni, ami hatásosságukat rontja, a csavart helyette­sítő hegesztett kötések pedig a legnagyobb igénybe­vételnek kitett helyekre esnek, ahol torzulás és átégcs egyaránt előfordulhat, és mindkettő káros. Az aránylag legfejlettebb megoldás a 2,311.602 Isz-ú NSZK közzétételi iratban található meg. A szó­­rőelektródák szalag alakúak, végeik kiszélesednek, és U-kcrcsztmetszctű tartókerethez vannak erősítve. Kedvezőtlen, hogy az U-keresztrnetszetű tartókeret nagy szélességű, és ezért nem helyezhető el a felfogó elektródák között. Emiatt megnövekszik az elektro­­fílter ún. káros tere. Hátrány továbbá, hogy a fölerő­sítéshez használt mechanikus kötőelem számára a szóróelektródában lyuknak kell lennie, ami annak keresztmetszetét éppen a mechanikailag legjobban igénybe vett részen gyöngíti. Kedvezőtlen az is, hogy a szóróelektróda kiszélesített vége miatt a gyártás nehézkes. Az ismert elektrofilterek előállításánál egymással ellentétes követelménysket kell kielégíteni. Villamos szempontból a nagyon vékony, körkercsztmctszetű huzal alkalmazása volna ideális, ez azonban mechani­kai szempontból elfogadhatatlan. A szóróelektródák alakváltozását ugyanis kerülni kell, mivel az a feszült­ségszint és vele együtt a leválasztás hatékonyságának csökkenéséhez vezet. A nem kívánt alakváltozás oka legtöbbször a fölerősítés helytelenségéből adódik. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents