191591. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-(piperidinil-alkil)-karboxamid-származékok és az ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

13 191 591 14 szerves persavak is, például a megfelelő perkarbon­­vagy perszulfonsavak, például a perhangyasav, a per­­ecetsav, a trifluor-perecetsav, illetve a perbenzoesav vagy a p-toluol-perszulfonsav vagy a hidrogén-per­­oxid és valamely sav keveréke, például hidrogén­­peroxid és ecetsav keveréke. Az oxidációt gyakran megfelelő katalizátorok je­lenlétében végezzük. Katalizátorokként megfelelő sa­vak például az adott esetben szubsztituált karbon­savak, például az ecetsav vagy a trifluor-ecetsav, vagy az átmeneti fémek oxidjai, például a periódusos rend­szer VII. mellékcsoportja elemeinek oxidjai, például a vanádium, molibdén-vagy wolframoxid említhetők. Az oxidációt enyhe körülmények között, például —50 °C és +100 °C közötti hőmérséklet tartomány­ban végezzük. Az oxidációt végezhetjük dinitrogén-tetraoxiddal is, oxigén, mint katalizátor jelenlétében, alacsony hő­mérsékleten, éppen úgy, mint a rövidszénláncú alkil­­tiocsoportok rövidszénláncú alkán-szulfonil-csopor­tokká történő közvetlen oxidációját. Ennél a reakció­nál azonban az oxidálószert szokásos módon felesleg­ben alkalmazzuk. A találmány tárgya főként eljárás a példákban em­lített (I) általános képletű vegyületek előállítására. Amennyiben az említett kiindulási anyagok bázi­­kus csoportot tartalmaznak, savaddíciős sókat alkot­hatnak, míg a savas csoportokat tartalmazó kiindulási anyagok bázisokkal képeznek sókat. A reakciókörülmények megválasztásától függően a kiindulási anyagokat szabad alakban vagy sóalak­ban reagáltathatjuk, illetve a találmány szerinti só­képzésre alkalmas (I) általános képletű vegyületeket szabad alakban vagy sóik alakjában nyerhetjük. A keletkezett savaddíciós sókat az önmagukban is­mert módszerekkel, például egy bázissal, például alkáli-fémhidroxiddal kezelve a szabad vegyületekké, vagy megfelelő savval vagy ennek valamely származé­kával kezelve más sóvá alakíthatjuk. A keletkezett szabad vegyületek, melyek sóképzésre alkalmas bázi­­kus csoportot tartalmaznak, például savakkal vagy megfelelő anioncserélővei sóikká alakíthatók. A sóképzésre alkalmas vegyületek szabad alakja és sóalakja közötti szoros összefüggés következtében az előzőekben és az ezután következőkben a szabad ve­gyületek és sóik alatt, ész- és célszerűen a megfelelő sók illetve szabad vegyületek is értendők. Az (I) álta­lános képletű vegyületek sói gyógyászatban nem el­fogadható és a gyógyászatban elfogadható sók cso­portjára oszthatók, az előbbieket a találmány szerinti szabad vegyületek elkülönítésére illetve tisztítására használhatjuk, természetesen e célra a gyógyászatban elfogadható sók is alkalmasak. A találmány szerint előállított vegyületek és sóik hidrátjaik alakjában is nyerhetők, vagy a keletkezett kristályos anyag a kristályosításnál használt oldószert zárhatja magába. A kiindulási anyagok és a munkamódszerek meg­választásától függően az új vegyületeket a lehetséges izomerek egyikének alakjában vagy ezek keveréke­ként, például az aszimmetrikus szénatomok számától függően, tiszta optikai izomerek, például antipódok vagy izomer keverékek, például racemátok, diaszte­reomer keverékek, vagy racemát keverékek alakjában nyerhetjük. A keletkezett diasztereomer keverékeket és race­mát keverékeket az alkotórészek fizikai-kémiai tu­lajdonságainak különbözősége alapján, az önmaguk­ban ismert módszerekkel választhatjuk a tiszta izo­merekre, diasztereomerekre vagy racemátokra. Az el­választás történhet például királis adszorbensen vég­zett kromatografálással és/vngy frakciónál t kristályo­sítással. A keletkezett racemátokat az önmagukban ismert módszerekkel bonthatjuk az optikai antipó­­dokia. Ez az elválasztás történhet például egy opti­kailag aktív oldószerből történő átkristályosítással, mikroorganizmusok segítségével, specifikus, immobili­­zált enzimekkel, zártgyűrűs vegyületek képződésén keresztül történő hasítással, például királis koronáé te­rek felhasználásával, miközben egy enantiomer komplexet képez; az elválasztás történhet továbbá diasztereomer sókká vagy észterekké történő alakí­tással, például úgy, hogy bázikus racemát végterméket a racém bázissal sót képző optikailag aktív savval vagy egy optikailag aktív karbonsavval vagy valamely származékával reagáltatunk és az ily módon nyert diasztereomer keverék elválasztását például a külön­böző oldhatóság alapján végezzük és a keletkezett diasztereomerekből a kívánt enantiomerek megfelelő szerekkel kezelve szabadíthatók fel. Előnyösen a ha­tásosabb enentiomert különítjük el. Az eljárás során előnyösen olyan kiindulási anya­gokat használunk, melyek a bevezetőben különösen értékesnek említett vegyületekhez vezetnek. A hatóanyag adagolása, mely egymagában vagy a szokásos hordozó vagy segédanyagokkal együtt tör­ténik, függ a kezelendő fajtól, kortól és egyéni tulaj­donságoktól, valamint az adagolás módjától. Az egy­szeri adagok mennyisége, orális adagolás mellett, pél­dául egy 70 kg testsúlyú emlős esetén, a betegség jel­legétől, kortól és egyéni tulajdonságoktól függően, előnyösen körülbelül 0,5—100 mg, például 0,7— 70 mg. A találmány tárgya továbbá eljárás hatóanyag­ként (I) általános képletű vegyületeket és az ilyen sóképzésre alkalmas vegyületek gyógyászatban elfo­gadható sóit tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására. Ezek a gyógyászati készítmények melegvérűeknél enterális, például perorális vagy rektáiis, továbbá parenterális adagolásra alkalmasak; főként perorális adagolásra alkalmas dózisforma a drazsé, tabletta vagy a kapszula. Ezek a készítmények hatóanyagként elő­nyösen körülbelül 1-100 mg, főként körülbelül 1-25 mg (I) általános képletű vegyületet, vagy ilyen sóképzésre alkalmas vegyület gyógyászatban elfo­gadható sóját tartalmazzák, a gyógyászatban szokásos hordozóanyagokkal együtt. Megfelelő hordozóanyagok főként a töltőanyagok, például a cukrok, például a laktóz, szaharóz, mannit vagy a szorbit, a cellulóz készítmények és/vagy kal­cium-foszfátok, például a trikalcium-foszfát vagy a knlcium-hidrogénfoszfát, továbbá a kötőanyagok, például a kukorica-, búza-, rizs- vagy burgonya­keményítő felhasználásával készült keményítőcsiri­zek, a zselatin, tragant, metil-cellulóz és/vagy kívánt 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8

Next

/
Thumbnails
Contents