191546. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-alkil-4-amino-(amino-metil)-pirimidinek előállítására
1 191 546 2 Közömbös oldószerként előnyös rövid szénláncú alifás alkohol, például metanol, etanol, propanol vagy butanol használata, de egy ilyen rövid szénláncú alifás alkoholnak egy éterrel, például dioxánnal, tetrahidrofuránnal vagy dietil-éterrel, vagy pedig egy szénhidrogénnel, például benzollal, toluollal, xilollal, hexánnal vagy ciklohexánnal alkotott elegyét is hasznosíthatjuk. Ezeket az oldószereket a kiindulási 2-alkil-4-amino-5-formil-pirimidin és a képződő aldimin jellegétől függő mennyiségekben használhatjuk, általában azonban előnyös egy tömegrész kiindulási 2-alkil-4-amino-5-formil-pirimidinre vonatkoztatva 3-50 tömegrész, különösen előnyösen 3—30 tömegrész oldószer használata. Ammóniaforrásként használhatunk cseppfolyós ammóniát, ammóniagázt vagy ammóniaoldatot. Az ammónia mennyisége egy mól kiindulási 2-alkil-4- -amino-5-formil-pirimidinre vonatkoztatva egy mól vagy több, előnyösen 4-500 mól vagy különösen előnyösen 4—200 mól. A reagáltatást általában normál nyomáson és 0—130 °C hőmérsékleten — előnyösen szobahőmérséklet és 110 °C közötti hőmérsékleten — 0,5-24 órás, előnyösen 0,5-10 órás reakcióidővel hajtjuk végre. Feltételezzük, hogy e reagáltatás eredményeképpen a kiindulási 2-alkil-4-amino-5-formil-pirimidinek a (IX) általános képletű aldiminekké - a képletben R jelentése a korábban megadott - alakulnak át. A találmány szerinti eljárás második lépésében az első lépésben kapott aklimint ammóniával és hidrogénnel érintkeztetjük közömbös oldószerben redukáló katalizátor és kívánt esetben alkálifémvagy alkáliföldfém-hidroxid jelenlétében. Ennél a lépésnél a közömbös oldószer azonos lehet az első lépésnél használttal, és mennyisége a kiindulási 2-alkil-4-amino-5-forrnil-pirimidin 1 tömegrésznyi mennyiségére vonatkoztatva előnyösen 3—50 tömegrész, különösen előnyösen 3—30 tömegrész. így tehát ennél a lépésnél a közömbös oldószernek ugyanaz a fajtája alkalmazható, mint az első lépésnél, és az első lépésnél használt vegyületek, például a heteropolisavak nem befolyásolják károsan ennek a lépésnek a végrehajtását. így tehát a második lépés szerinti katalitikus reakció végbemehet az első lépésben kapott reakcióelegyből a köztitermék elkülönítése nélkül is, úgy, hogy ehhez a reakcióelegyhez hozzáadjuk a redukáló katalizátort és kívánt esetben az alkálifém- vagy alkáliföldfém-hidroxidot, majd bevezetjük az ammóniát és a hidrogént, miután kívánt esetben a közömbös oldószer mennyiségét kiegészítettük vagy a közömbös oldószerben oldhatatlan ammóniát eltávolítottuk. Alternatív módon eljárhatunk úgy is, hogy először előállíthatunk egy olyan oldatot, amely tartalmazza a redukáló katalizátort, kívánt esetben az alkálifém- vagy alkáliföldfém-hidroxidot, továbbá az ammóniát és a hidrogént a közömbös oldószerrel együtt, majd ehhez az oldathoz hozzáadjuk az első lépésben kapott reakcióelegyet egyszerre vagy fokozatosan 0,5-10 óra leforgása alatt. E módszerek végrehajtása során nem feltétlenül szükséges a második lépésben ammóniát adagolni, ha az első lépésben az ammóniát kielégítően nagy fölöslegben használjuk. Továbbá a második lépésben a katalitikus reakció végbemehet természetesen úgy is, hogy az első lépés szerinti reagáltatás során kapott reakcióelegyből elkülönített aldimint használunk kiindulási anyagként. Redukáló katalizátorként fémeket, például palládiumot, platinát, ruténiumot, ródiumot, nikkelt vagy kobaltot használhatunk. Ezek közül a katalizátor élettartamára tekintettel különösen előnyösek a palládium és a ródium. Ezeket a fémeket általában fémes állapotban használjuk, de hasznosíthatjuk azokat sóik, oxidjaik vagy ötvözeteik formájában is. Nikkel vagy kobalt elkészíthető ismert módon Raney-nikkelként vagy Raney-kobaltként. Ezeket a katalizátorokat önmagukban hasznosíthatjuk vagy pedig kettő vagy több katalizátor elegyét használhatjuk. Továbbá ezek a katalizátorok fel lehetnek vive hordozóanyagokra, például aktivált aktív szénre, aktmíníum-oxidra, szilícium-dioxidra, szilírium-karb dra, diatómaföldre, horzsakőre, zeolitra vagy molekulaszűrőre. Ezeket a katalizátorokat 1 mól kiindulási 2-alkil-4-arr ino-5-formil-pirimidinre vonatkoztatva előnyösen 0,0005-1 grammatomtömegnyi mennyiségben (a fémre számítva) használjuk. Előnyösen ezeket a katalizátorokat hidrogénáramban hőkezelésnek vetjük előzetesen alá. Ez az előkezelés úgy hajtható végre, hogy a redukáló katalizátorból 1 g-ot hidrogéngázzal vagy pedig inert gázzá;, például nitrogén- vagy argongázzal hígított hidrogéngázzal érintkeztetjük, a kezelő gázt 50- 2000 ml/perc, előnyösen 100-1000 ml/perc átfolyási sebességgel 1—10 órán át a katalizátoron átvezetve 50-500 °C-os hőmérséklet tartása mellett. A kívánt esetben hasznosított alkálifém- vagy alkáliíöldfém-hídroxidok közé tartoznak például az alkálbém-hidroxidok, így például a nátrium-hidroxid, kálium-hidroxid vagy a lítium-hidroxid, valamint az aikáliföldfém-hidroxidok, például a magnézium-hidroxid, kalcium-hidroxid vagy a bárium-hidroxid. Ezek közül a nátrium-hidroxid és a kálium-hidroxid különösen előnyös. Az alkálifémvagy alkáliföldfém-hidroxidokat használhatjuk közvetlenül szilárd formában vagy pedig előzetesen vízben vagy az említett közömbös oldószerek valamelyikében oldva. Mennyisége 1 mól kiindulási 2-alkil-4-amino-5-formil-pirimidinre vonatkoztatva 0,001 -0,2 mól, előnyösen 0,01-0,1 mól. Ammóniaként az első lépésben használhatunk cseppfolyós ammóniát, gáz alakú ammóniát vagy ammóniaoldatot. Mennyisége 1 mól kiindulási 2-alki!-4-amino-5-formil-pirimidinre vonatkoztatva 1 mól vagy több, előnyösen 4-300 mól lehet. Lehetséges az is, hogy a második lépésben a korábba i már említett pótlólagos ammóniaadagolást elhagyjuk, ha az első lépésben az ammóniát jelentős fölöslegben használjuk és így az első lépés szerinti reakció befejeződése után a reakciórendszerben 1 mól kiindulási 2-alkil-4-amino-formil-pirimidinre 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
