191505. lajstromszámú szabadalom • Eljárás spiro tiazolidinil-piperazin-származékok előállítására

1 191 505 2 A találmány tárgya eljárás olyan, az 1-es és 4-es helyzetben kétszeresen helyettesített új piperazin­­származékok előállítására, ahol az egyik helyettesí­tő 4-(2,4-dioxo-1 -tia-3-azaspiro[4.4]nonán-3-il)­­butilcsoport, a másik pedig valamely helyettesített fenil- vagy piridinilcsoport. A 4-(2,4-dioxo-l-tia-3- azaspiro[4,4]nonán-3-il-csoport a (6) képlettel jelle­mezhető 5-spirociklopentil-tiazolidin-2,4-dionból leszármaztatható csoport, e vegyület számozását a (6) képleten bemutatjuk. A tiazolidin-dion-származékok ismeretesek az irodalomból. így például Jones és munkatársai [J. Chem. Soc., London, 91-92 (1946)] utalnak a bar­­bitursavak 5,5-dialkil-tiazolidin-2,4-dion típusú analógjaira, és leírják, hogy az (1) képletű 5-spiro­­ciklohexil-tiazolidin-2,4-dion egereken altató és fájdalomcsillapító hatást mutatott. Különféle, az 1-es és 4-es helyzetben kétszeresen helyettesített piperazin-származékok ugyancsak is­meretesek az irodalomból, e vegyületeket az alábbi­akban példákkal szemléltetjük. A 2 023 594A. számú nagy-britanniai szabadal­mi leírás ismerteti a szorongásérzet és depresszió feloldására használható, (2) általános képletű, ahol n jelentése 1, 2 vagy 3, és R jelentése többek között heterociklusos csoport is lehet, mint például (a) általános képletű csoport, ahol m jelentése 0 vagy 1, és X jelentése kénatom, oxigénatom, iminocsoport, alkil-iminocsoport vagy metiléncsoport, 1-(R- alkil)-4-(3-trifluor-metiI-tio-feniI)-piperazin-szár­­mazékok előállítását. Wu a 3 398 151. számú amerikai szabadalmi le­írásban, továbbá Wu és munkatársai a 3 717 634. számú amerikai szabadalmi leírásban, és a megfele­lő közleményekben [J. Med. Chem., 12, 876-881 (1969); és 15, 447-479 (1972)] i írnak különféle, a (3) általános képlettel jellemezhető pszichotróp ha­tású vegyületeket, ahol a (3) általános képletben n jelentése 4 vagy 5, és B jelentése többek között adott esetben helyette­sített fenilcsoport, vagy adott esetben helyettesitett piridin-2-il-, pirimidin-2-il- vagy szimmetriküs tria­­zin-2-il-csoport is lehet. Casten és munkatársai a 4 182 763. számú ameri­kai szabadalmi leírásban a (4) képletű (a biológiai irodalomban Buspiron néven említett) vegyületnek a szorongásérzet feloldására való alkalmazását tár­gyalják. Palazzo a 3 857 845. számú amerikai szabadalmi leírásban említi az (5) képletű vegyület jellemző trankvilláns (nyugtató) hatását. A fentiekben említett irodalmi források közül egyik sem említ olyan piperazin-származékokat, amelyek tartalmaznák a jelen találmány szerinti vegyületek heterociklusos szerkezeti elemét, az 5-spirociklopentil-tiazolidin-2,4-dion szerkezeti elemet. A találmány tárgya eljárás az (I) általános képle­tű, ahol Z jelentése (b) általános képletű, helyettesített fenilcsoport, ahol a (b) általános képletben R, je­lentése halogénatom, vagy trifluor-metilcsoport, vagy (c) általános képletű piridin-2-il-csoport, ahol a (c) általános képletben R2 jelentése cianocsoport, spirociklopentil-tiazolidin-dion-származékok, va­lamint ezek gyógyászatilag elfogadható, nem-toxi­kus savaddíciós sói előállítására. A „halogénatom” kifejezés fluor-, bróm- vagy jódatomot, és előnyösen klóratomot jelent. A találmány szerinti, gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sók olyan sók, amelyekben az anion nem növeli meg számottevő mértékben a só toxici­­tását vagy farmakológiai hatását, és így e sók az (I) általános képletű bázisok farmakológiai egyenérté­­keinek tekinthetők. Gyógyászati célokra előnyösen a sókat használjuk. Egyes esetekben a sóknak olyan fizikai tulajdonságai vannak, amelyek a gyó­gyászati készítmények előállítása szempontjából előnyösek. Ilyen előnyös tulajdonságuk lehet pél­dául az oldhatóság, továbbá az a tény, hogy nem nedvszívó sajátságúak, valamint összenyomhatósá­­guk (tablettakészítés), ezenkívül az a tulajdonsá­guk, hogy a gyógyászati célokra használt egyéb anyagokkal összeférhetők. A sókat általában úgy állítjuk elő, hogy az (I) általános képletű bázisokat valamely szokásosan alkalmazott, semleges oldó­szer fölöslegében a kiválasztott savakkal kezeljük. Ilyen oldószerek például a víz, dietil-éter, benzol, etanol, etil-acetát és előnyösen az acetonitril. E só­kat előállíthatjuk úgy is, hogy valamely (I) általá­nos képletű vegyület sójának anionját egy ioncseré­lő gyanta segítségével valamely más anionra cserél­jük, olyan körülmények között, amelyek lehetővé teszik, hogy a kívánt terméket az oldatból való kicsapás vagy oldószeres kirázás útján, vagy vala­mely ioncserélő gyantán való visszatartás vagy ar­ról való leoldás útján elkülöníthessük. Az (I) általános képletű vegyületek sóinak készí­tésére alkalmas, gyógyászatilag elfogadható savak például a kénsav, foszforsav, sósav, bróm-hidro­­génsav, jód-hidrogénsav, citromsav, ecetsav, ben­­zoesav, fahéjsav, mandulasav, foszforsav,. salét­romsav, nyálkasav, izetionsav, palmitinsav, hep­­tánsav és más hasonlók. Az (I) általános képletű vegyületeket a találmány értelmében az A-reakcióegyenlettel szemléltetett el­járással állíthatjuk elő. Az A-reakcióegyenletben szereplő (II) és (III) általános képletekben Z jelentése az (I) általános képletre fent meg­adott, és X jelentése valamely reakcióképes atom vagy csoport, mint például klór-, bróm-, jód- vagy fluor­­atom, továbbá szulfoniloxi-, foszforiloxi-, toziloxi­­vagy meziloxicsoport. A találmány szerinti eljárást ismert módon hajt­juk végre, mégpedig oly módon, ahogyan a tercier aminok előállítása céljából a szekunder aminokat alkilezik. így az eljárás egyik előnyös változata szerint az (I) általános képletű vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy valamely (II) általános képletű 3-(4-X-butil)-spirotiazolidin-2,4-diont valamely semleges oldószerben, körülbelül 50 °C és körülbe­lül 200 °C közötti hőmérsékleten, a reakcióban felszabaduló sav megkötésére alkalmas valamely bázis jelenlétében valamely (III) általános képletű piperazin-származékkal reagáltatunk. Savmegkö­tőszerként használhatunk szervetlen és szerves bá-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents