191488. lajstromszámú szabadalom • Eljárás állatok táplálására
5 191 488 6 növeli a sertések érdeklődését a táplálkozás során, mivel megtanulták, hogy a kattanás után rövidesen megkapják az egy falat táplálékot. A találmány szerinti eljárással másik megközelítésben a stimulánsok fokozott hasznosítása révén elérhető az állatok feltételes reflexeinek fokozott hasznosításán alapuló fokozott táplálékhasznosítás és nagyobb napi súlygyarapodás. Ebből a szempontból a találmány szerinti eljárás lényege, hogy az azonos elkerített helyen belül szabadon tartott állatokat - ahol az összes etetőhelyek szabadon hozzáférhetők minden egyes állat számára - saját etetőhelyeiken etetjük, oly módon, hogy az etetési időszakban megfelelő időközönként az egyes etetőhelyeket adagokra osztott takarmánnyal látjuk el, biztosítva, hogy az egyes etetőhelyekre juttatott takarmány mennyisége megfeleljen az állatok előre meghatározott táplálkozási sebességének, és az etetési időszakban minden egyes clctőhclycn jeleket keltünk, amellyel jelezzük minden egyes táplálékadag bejuttatását, és a jel fenti időtartam alatti változtatásával az állatot arra késztetjük, hogy minden egyes táplálékadag beadagolását egy adott pillanatban várja. A jel valamilyen akusztikai jel, azaz az állat hallószervére ható jel lehet, de látási, tapintási, ízlelési vagy szaglási érzékre ható jelet, vagy a fenti jelek kombinációját is alkalmazhatjuk. A jel változtatását például a jel intenzitásának vagy gyakoriságának változtatásával érjük el, és/vagy a jelet egy másik fajta jelre illesztjük. A gyakorlatban a fenti célra rendesen legmegfelelőbbek a vizuális jelek és hangérzetek, noha előre nem lehet megítélni, hogy bizonyos állatfajnál a tapintási jelek nem előnyösebbek-e. A találmány szerinti fenti megoldás, amely többek között azért alkalmazható előnyösen az alultáplálási/ túltáplálási módszerrel együtt, mert fokozza az állat készségét a fokozott táplálékmennyiség elfogadására és annak hasznosítására, nemcsak a fenti alultáplálási/túltáplálási módszerre! összekapcsolva alkalmazható, hanem az állati érzékelőrendszer stimulálásának elvét továbbfejlesztve elérhető, hogy az állat türelme fokozódjon az etetéssel szemben, és így a találmány értelmében a jel alkalmazásának időtartama megnyújtható, es a megnyújtott időtartamon belül maga a jel úgy változtatható, hogy ezzel az állatot a táplálékadag etetőhelyre való bejuttatási pillanatának várására, továbbá a táplálék elfogadására és hasznosítására késztessük. Ennek megfelelően az állatok érdeklődésének stimulálásával meg lehet hosszabbítani az egyes falatok közötti szünetet, igy a táplálkozási időszakot hosszabb időre lehet nyújtani. Ha például egy hosszabb és változó akusztikus jelet keltünk, az állatot viszonylag hosszabb ideig tudjuk a helyén tartani a jutalom, azaz a következő falat táplálék reményében. A fenti jel nélkül az egyes adagok közötti időtartamnak szükségszerűen viszonylag rövidnek kellene lennie, mivel az állal türelmetlenné válna és helyet cserélne az elkerített helyen belül levő másik állattal, aminek következtében elveszne a stimulálás pozitív hatása az emésztő enzimek képződésére. A fentiekben ismertetett két módszer bármelyikével adagolt táplálék bármely, adott fajta és adott fejlődési szakaszban levő állat etetésére alkalmas táplálék lehet. Ha azonban a találmány szerinti eljárással fiatal állatokat etetünk, további előnyös fejlődést és súlygyarapodást érhetünk el azáltal, ha a PCT/DK.82/ 00023. számú nemzetközi bejelentésben és az annak megfelelő nemzeti bejelentésekben (az összes bejelentést a 1194/81. számú dán szabadalmi bejelentés elsőbbsége illeti meg) ismertetett elvek szerinti összetételű táplálékkal etetjük az állatokat. A fenti elvekkel összhangban az állat táplálékában levő emészthető protein és az egyéb összetevők - különösen a szénhidrátok - arányát az állatok fejlődéséhez igazítják, oly módon, hogy a fenti arányt lényegében legalább naponta egyszer beállítják. Mint az alábbiakból kitűnik, az arányt előnyösen lényegében minden egyes etetésnél be kell állítani. Az etetési elv egyik fontos jellemzője, hogy az emészthető proteint tartalmazó elegyet folyékony, és L szénhidrátokat tartalmazó alaptakarmányt szilárd anyag formájában adagolják, és az emészthető protein és az egyéb összetevők, különösen a szénhidrátok arányát a teljes táplálékban — amely alapvetően a folyékony elegy és az alaptakarmány kombinációjából áll - lényegében legalább naponta egyszer az állat emésztőrendszerének fejlődéséhez igazítják. A fentieknek megfelelően az emészthető protein és a szénhidrátok arányát legcélszerűbben és előnyösen n fenti folyékony elegy és a fenti alaptakarmány arányának beállításával biztosítják. A továbbiakban csak a sertésekre - közelebbről a 10 kg-os súlyt, vagy akár vágósúlyt elérő disznókra - hivatkozunk, mint olyan állatokra, melyeket a találmány szerinti eljárással alultáplálunk/túltáplálunk, és/vagy érzel szervi stimulánsokkal befolyásolunk, és adott esetben a fenti elveknek megfelelő, emészthető proteint tartalmazó folyékony elegy és szénhidrátot tartalmazó szilárd alaptakarmány keverékével etetünk oly módon, hogy adott esetben az emészthető protein és az egyéb összetevők arányát legalább naponta beállítjuk. Ennek ellenére természetesen egyéb állatfajok esetén is alkalmazható a találmány szerinti eljárás. A sertésekkel végzett kísérletek során megállapítottuk, hogy egy akusztikus jel, például egy kattanás gyakran nem elegendő a nagyon fiatal disznók figyelmének lekötésére. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös megvalósítási módja szerint a jel - amelynek intenzitása változik az élelem beadagolása előtt - például az anyadisznó szoptatás közbeni röfögéssorozatának reprodukálása lehet, és a röfögés gyakorisága egyre nő, ahogy az élelem beadagolásának ideje közeledik. Az egyes adagok között a szoptatási hangsorozatot előnyösen növekvő gyakorisággal reprodukáljuk. A találmány szerinti eljárás során például az alábbi módon reprodukáljuk az anyadisznó szoptatási röfögés-sorozatát: az első adag élelem beadagolása előtt kb. 1-2 perccel kb. 1 röfögés/2,5 másodperc gyakoriságú röfögő hangeffektust keltünk. Az első adag beadagolását kb. 10 — 25 másodperccel megelőzően a röfögési sebességet felgyorsítjuk oly módon, hogy közvetlenül az első adag élelem beadagolása előtt a röfögés gyakorisága kb. 1 röfögés/0,6 másodperc legyen, és a röfögést pontosan abban a pillanatban megszüntetjük, amikor az élelmet beadagoljuk. Ezután néhány másodperces - például kb. 5 másodperces - szünetet tartunk, ezután újra olyan gyakorisá5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
